A Mercedes-Benz annyira nem tétlenkedik, hogy nemcsak a modellpalettáját szabta át, hanem az autói elnevezését is. Mostantól minden terepjáró/szabadidő-autójuk elnevezése GL, plusz a méretosztály jelölése, ami jelen esetben a C-osztályé. A GLC tehát egy középméretű SUV. Ráadásul a stuttgartiak nemcsak névben, de dizájnban is összefésülték, ami összetartozik: a sarkos GLK-ból így lett lágy formákkal operáló GLC.

A középkategóriás szabadidő-autó, a GLC premierje amúgy lassan fél éves, kár, hogy ugyanakkor hozták ki, mint a sokkal nagyobbat szóló, nagyméretű Mercedes-Benz GLE és GLE Coupé párost, amelyből utóbbi végre válasz volt a bajorok rombolójára, a BMW X6-osra.

E kettősnek köszönhetően a GLC valamelyest árnyékban maradt, pedig a Mercedes itt hozta vissza azt, amit a másik kettő esetében az elegancia oltárán feláldoztak.

Mercedes-Benz GLC - galéria

D.P.

Az alap itt a Mercedes jelenlegi palettájának talán leginkább sikerült darabja, a C-osztály, amelyet limuzin és kombi változatban is teszteltünk mi is, ráadásul ugyanezzel a motorral. Ebben az osztályban amúgy az a nagyszerű, hogy ami a kis mercikben még véleményes (a dizájn, az erőforrások, a multimédiás-egység), a luxuskategóriában pedig szinte értelmezhetetlen, az a középkategóriájú autóikban tökéletesre csiszolt és nagyon erős csomagot ad.

A Mercedesnek a GLC-vel sikerült egy nem azonnali, zsigeri irigységet kiváltó, ám jól használható és közben elegáns autót csinálnia. Mindehhez persze legalább olyan nagyvonalúan kell az opciós listán kezelni a százezres tételeket tartalmazó kis rovátkákat, mint ezen a GLC 250 d 4MATIC tesztautón is tették.

Mercedes-Benz GLC - galéria

D.P.

A GLC valamelyest nőtt az elődjéhez képest, a tengelytávban nyert arasznyi távot pedig jól hasznosítja, sem elöl, sem hátul nem kell szorongania senkinek. A kulcsparaméterekben (hátsó lábtér, könyök- és válltér) átlagosan 4-5 centit nyertek a GLK-hoz képest. A csomagtér kifejezetten jó méretű, alapból 550 liter, ráadásul felsőbbrendűségét adó extra, hogy gombnyomásra a GLC fara megsüllyed pakoláshoz, miközben a csomagtérajtó akár a hátsó ütköző alatti láblengetésre nyílik.

Beülve, alapvetően a C-osztályt megidéző minden: varrottbőr műszerfal, Burmester-audiorendszer, bőrkárpit ülések, amelyek itt olyan finomságokkal egészülnek ki, mint a kesztyűtartóban rejtőző es folyamatos virágillatot adagoló parfümpalack, amit ráadásul ionizált levegő befúvásával támogathatunk meg. Mostanra a korábban sok kritikával illetett tabletes központi egység is felzárkózott a körülötte lévő minőséghez. Elsősorban az információk tálalásában – például képernyőgrafikában – lett nagyon erős a Mercedes infotainment-rendszere, leszámítva talán az egyébként új fejlesztésű touchpades kezelőfelületet, amihez hozzá kell edződni. De számtalan gombot is tettek a kezelőegység mellé, ami nehezíti a kezelhetőséget.

View post on imgur.com

A mostani Mercedes-paletta, sokszor megírtuk mi is, az Intelligent Drive néven, a vezetési asszisztensek jelenleg talán legátfogóbb rendszerét nyújtja az autóiparban. A rendszer fejlődését egy-egy új stuttgarti modellben leginkább a beépített eszközök egyre finomabb, összetettebb, mondjuk úgy, "okosabb" működésében érzékelhetjük.

A GLC-ben "ülő" automata pilótára tulajdonképpen már simán rábíznánk a járművet. A városi dugóban araszolást például tökéletesen kezeli. Át lehet vele kocsikázni a csúcsforgalmon anélkül, hogy a gáz/fékpedálhoz érnénk, mi több, a kormányhoz nyúlnánk fél órán keresztül. A féktávolságok, a gáz-fék reakciók, az önállóan kormányzás, a jármű figyelmeztető jelzései, vagy az, ahogy a Start&Stop-rendszert kezeli, először produkált összességében olyan élményt, amely alapján már semmiképp sem mondható sci-fi-szerűnek egy ilyen rendszer rutinszerű használata.

D.P.

A GLC-vel leginkább olyan kiegyensúlyozott stílusban érdemes autózni, amennyire maga a jármű is az. A már jól ismert, kétfokozatú turbóval ellátott, 2143 köbcentis, négyhengeres, direktbefecskendezéses motor itt a 250 d jelölést viseli. Ez jelenleg a GLC-hez kapható legerősebb dízel-erőforrású egység, 204 lóerővel és 500 Nm-es nyomatékkal, amelyből a második adat alapvetően meggyőző. Ugyanakkor ez a kasztni is bőven megérdemelne egy V6-os dízel erőforrást, ez nem is kérdés.

Persze az irányvonal – és ez egyre jobban látszik – nem ez, jönnek a plug-in hibridek, a dízelek pedig alighanem mennek. A GLC-ből 350 e 4Matic néven van konnektoros változat, 330 lóerő körüli teljesítménnyel, hat másodperces 0–100 km/h-val, valamint 3 literes fogyasztással. (Valamint ingyenparkolás és adómentesség, hazai extraként.)

De visszatérve a jelenlegi darabra, a 250 d-re, a hajtásláncban itt már az átdolgozott 9G-Tronic váltó adagolja a kilenc fokozatot az összkerékhajtás alá, és a tapasztalatok alapján sokat „tanult” a rendszer. Korábban, az E-osztály kombijában próbálva, még sok bizonytalanságot tapasztaltunk, leginkább abban a tipikus helyzetben, amikor egy kereszteződésben gyorsan kéne kilőni: ott összevissza pakolt fokozatokkal szenvedett a kilences váltó. Szerencsére ezt itt már nem jellemző, a váltó határozottan rakja akár 4 fokozattal is vissza magát.

D.P.

A tesztautó légrugós, Air Body Control névre hallgató futóművének előnyei hamar jelentkeznek, akárcsak az összkerékhajtásé, amely alapból a hátsó hajtást preferálja a nyomaték 55 százalékának oda küldésével. Így a kocsi akár sportos vezetésnél is beválik. A GLC rendszere amúgy, ha a menetmód választót Sport módba kapcsoljuk, 1,5 centit enged a kocsi hasmagasságából, ami meglepően sokat számít egy magasabb felépítmény esetén. És a GLC Sport módban kanyarogva is nagyon stabil.

A motor és váltó összhangja mégis inkább a komfort fokozatot szolgálja ki élvezhetőbben, ráadásul a futómű-elektronika 60 ezred másodperc alatt dinamikusan alkalmazkodik ilyenkor az útviszonyokhoz. A légrugózással az átlagos fekvőrendőrökön olyan finoman lépked át a GLC, ami ritkaság. Az érzéset fokozta, hogy nálunk már téli gumikkal szerelt autó volt, "csak" 18-as felnikkel és 235/60-as abroncsokkal. Igazából ez talán minden esetre ideális választás.

Bár mostanság a gyári fogyasztás mítosza kissé megkopóban, ám a 10,5 liter gázolaj 100 kilométeren, még így is túlzás, akár az állandó összkerékhajtás mellett is. Pedig a kilencfokozatú váltóval, 130-as tempónál 1600-at forog percenként a főtengely, és a kocsi menetkész tömege is 80 kilóval kevesebb, mint az előd GLK volt. Igaz, még így is 1845 kilogrammos gépjármű, ami azért magyarázat az emberes fogyasztásra.

Mercedes-Benz GLC - galéria

D.P.

Ami az árazást illeti, tulajdonképpen itt is szolgál meglepetéssel a GLC. A márkáról kialakult vélemény, hogy azonos típusok összehasonlításában általában meghaladják a konkurencia árait. Itt optimális esetben nincs így. Hasonló teljesítményű és felszereltségű modellt választva, a stuttgartiaké lehet a nyerő, csak legyen kellő türelme optimálisan konfigurálni a vevőjelöltnek. Persze a modellek 13 milliós alapára még csak tájékozódási pontnak sem tekinthető, ha a tesztautó 21 milliós, tényleges árát nézzük.

További autós tesztekért lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.