A Mercedes 1991-ben dobta piacra a nálunk leginkább "Bálna Merci"-ként ismert harmadik generációs S-osztályt, a 140-es szériát. A típust számos különböző 6 és 8 hengeres motorral szerelték, a csúcsot pedig az a 6 literes V12-es egység jelentette, mely a 600 SE-ben egy négyfokozatú automataváltón keresztül 408 lóerős teljesítményt, illetve 580 Nm-es nyomatékot adott le a hátsó kerekekre.

Ez 6 másodperces 0-100-as gyorsulást tett lehetővé, de a Mercedesnél egyesek úgy gondolták, hogy kellene egy ennél is potensebb változat.

Ez lett volna a 800 SEL, melybe egy 18 hengeres W elrendezésű benzinmotort szántak. Ezt az M216-os erőforrást a fejlesztők úgy tervezték meg, hogy a tervezőasztalon összeházasítottak egymással három darab 6 hengeres motort.

Az adottságaihoz képest relatíve kompakt 8 literes W18-as motor minden további nélkül befért volna az akkori S-osztályba. Az erőforrásból két változatot terveztek: a 490 lóerős és 750 Nm-es alapmodell a 800 SEL-be érkezett volna, a 680 lóerős és 800 Nm-es változatot pedig egy szupersportautóba szánták.

A fejlesztést azonban végül elkaszálták, mondván, hogy a V12-es motor is kellően simán jár és bőven elegendő teljesítményt ad le. Magyarul ez a projekt is hasonló véget ért, mint a BMW Goldfish, ami a bajorok 6,6 literes V16-os szívvel szerelt 7-es modellje volt a 80-as évek második felében.

A 7-7,3 literes motorral felvértezett S 70 AMG és S73 AMG viszont nagyon is valósággá vált.

 

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.