A Proceedings című tudományos folyóiratban szerdán megjelent tanulmány szerint annak ellenére, hogy az állatok alapvetően félnek az emberektől, bocsaik védelme érdekében a nőstények szinte "védőpajzsként" használják az embereket.

Skandináv kutatók éveken át vizsgálták az állatok viselkedését egy svéd erdőben. A bocsokat életük első hónapjaiban nagy veszély fenyegeti, mert a hímek megpróbálják megölni őket a májustól júliusig tartó párzási időszakban, hogy így újabb együttlétre ösztönözzék a nőstényeket. A bocsokat nevelő anyamedvék ugyanis nem párosodnak.

Az anyamedvék a veszélyeket rejtő párzási időszakban feltűnően gyakran keresik a települések közelségét, holott általában távol tartják magukat tőlük - írta Sam Steyaert, a tanulmány szerzője. A nőstények és bocsaik viszont nyilvánvalóan nagyobb biztonságban érzik magukat az emberek közelében, a hímek ugyanis nem merészkednek el odáig.

"Amint véget ér a párzási időszak, az anyák és bocsaik ismét eltávolodnak, bevonulnak az erdő mélyére, ugyanis már nem kell tartaniuk a hímektől" - fogalmazott a szakértő.

A kutatók 2005 és 2012 között 26 anyamedve mozgását követték figyelemmel jeladó segítségével. A medvék közül 16 védte meg sikeresen és nevelte fel bocsát, tíz elveszítette utódait. A sikeres anyák átlagosan mindössze 780 méter távolságban éltek a településtől, a bocsokat elveszítő nőstények pedig lényegesen távolabb, átlag 1210 méterre közelítették meg az embereket.