„Nem hallgathatok, ami velünk zajlik, fémjelzi az egész oktatási rendszer embertelenségét, azt a kifosztottságot, amit egyetlen gyermek sem érdemel meg. Történetünk, azt hiszem, túlmutat az én fiam egyéni problémáján, és a Taigetosz-törvény kapcsán különösen aktuális” – olvasható a Szülői összefogás gyermekeink jövőjéért oldalán egy aspergeres fiú története.

Anyja, Veress Zsuzsanna sokat viaskodott magával, hogy nyilvánosságra hozza-e mindezt, vagy hallgasson. Utóbbi mellett szólt, hogy aki félti a gyerekét, többnyire jobban teszi, ha csendben marad, mert könnyen a gyerek ihatja meg a levét, ha a szülő nagyon „ugrál”. Végül az igazságérzete nem hagyta nyugodni. Az iskola nevét azonban így sem árulta el, mondván, ezzel próbálja védeni a fiát a további esetleges negatív következményektől.

A gyermek 8. osztályos, végzős diák, de most nemkívánatos személy a saját ballagásán.

A fiú Asperger-szindrómás (ez az autizmus enyhébb formája), akinek a kapcsolatépítése eltér az átlagostól, és érzékenyebb is másoknál. Egyéni elbánást érdemelne, sokkal több támogatást kellett volna kapnia az iskolában, hogy ne szigetelődjön el. Az iskolában évekig – inkább csak eltűrve, mint támogatva – az osztályával tanult, de nyolcadikban a felelősséget a szülőkre hárították: tanítsák ők otthon, hiszen az iskolában sem kapacitás, sem szakértelem nincs egy sajátos nevelési igényű gyermekhez.

Fazekas István

A fiú néhány hónapja magántanuló.

Az iskola azóta a fiút okolja, hogy nem mutat kellő érdeklődést, és nem akar saját magától bejárni az iskolába. (A magántanulói jogviszony esetén a tanulót felmentik az órák látogatása alól, az iskolából azonban nem tilthatják ki, vagyis – elvileg – bejárhat az órákra – a szerk.)

„Amikor szóvá tettem, hogy miért nem értesítenek egyetlen iskolai rendezvényről, kirándulásról sem, amely a gyermekemet érinti, a közös utolsó fotózásról miért marad le, akkor azt a választ kaptam, hogy nem szokás a magántanulóknak részt venni az iskolai rendezvényeken. Miután jeleztem aggályaimat, és kértem, hogy a fiam is részt vehessen mindenben, hiszen a magántanuló is teljes jogú tanulói jogviszonnyal rendelkezik, elutasító választ kaptam.”

Mellesleg a fiú osztálytársaitól azt hallották, az osztályfőnök nyilvánosan fejtette ki: „nem értem, mit erőlködnek, hiszen magántanulóvá lett a gyerek, minek akar bejárni?”. Azt is mondták az iskolában, örüljenek, hogy egyáltalán bizonyítványt kap, és megkapja a ketteseket, ne akarjanak még ballagást is. Nemhogy segítenék a beilleszkedését, de ellenkezőleg, az iskolától, sőt, most már az osztálytársaitól is elvágják, a bejárásról módszeresen leszoktatták, a társadalomtól elszakították.

Az édesanya nagyon el van keseredve. Mint mondja, a fiú nem bánt másokat, sosem volt vele magatartásbeli gond, beilleszkedő, barátságos. Okos, értelmes, bármely iskolának büszkének kellene lennie rá.

Az iskola, ahol tanulói jogviszonnyal rendelkezik, mégis megvonva tőle azt a jogot, hogy az osztálytársaival lehessen még utoljára, „elvette tőle azt az egyszeri és megismételhetetlen emléket, amit minden más gyerek megkaphat”.

„Csak az én fiam nem ballaghat, mert segítségre szorul? Akkor ki kell őt utálni? Mi ez, ha nem Taigetosz, vagy még annál is rosszabb? Totális lelkiismeretlenség az oktatási rendszer részéről? Nem csupán egy ballagás a tét, annál sokkal több. Eddig is sok sérelem ért bennünket éveken át folyamatosan, az, hogy itt tartunk, a rossz iskolarendszernek köszönhető, az embertelen bánásmódnak, a fejlesztések elmaradásának, és akkor még jön a tetejébe még ez. Nem elég, ami eddig érte őt 8 év alatt a közoktatásban?”

A szülők az iskolával próbáltak egyeztetni – sikertelenül. „Hiába reménykedtem, hogy megoldjuk közösen, és jobb belátásra bírhatóak. Teljesen egyértelművé vált, hogy retorzió jelleggel akarják büntetni, ezt nyíltan el is mondta az iskola igazgatója. Kérdésem: azért éri retorzió, amiért bizonyos dolgokra az állapota miatt nem képes? Ahelyett, hogy az iskola segítséget nyújtana neki? Ezek szerint a vak a hibás, amiért nem lát, a sánta meg, amiért biceg?”

A ballagáson – tanulói jogviszonyát tekintve – is joga lenne részt vennie a fiúnak, számára kirekesztés, nagyon súlyos diszkrimináció, hogy nem lehet ott – mondja az édesanyja.

„Az iskolát persze, úgy tűnik, nem érdekli, mit okoz. Az ügyében, az elszenvedett sérelmek miatt jogi lépésekre szántam el magam, a gyermekem jogainak a többszörös megsértése miatt, és azért, hogy ne történhessen meg hasonló eset egyetlen gyermekkel többé. Mert ez a szégyen és gyalázat az iskolarendszeré, de semmiképp nem a gyermeké.”