A farsangi hagyományokhoz tartozó Tsiknopempti, a böjt kezdete előtti utolsó csütörtök az össznépi grillezések, hússütések napja. Ez alkalommal szinte az egész ország füstöl, parázslik, és mindenhol serceg a hamuba lecsöpögő zsír a fűszeres, pácolt húsoktól. A görögök ezt a napot a tereken, utcákon, éttermekben, tavernákban ünneplik, csatlakoznak a helyi, városi rendezvényekhez, a nagy közös szabadtéri sütögetésekhez.

eleftherostypos.gr

A legnagyobb banzáj színhelye az athéni központi piac, a Varvakioson már kora reggeltől sült a hús, és szólt a buzuki. A közép-görögországi Lárisza városában a polgármester 4000 darab kolbásszal járult hozzá a közös grillparthoz, ami a híradások szerint meglehetősen gyorsan el is fogyott. Még a néhol kedvezőtlen időjárás sem fogott ki a  füstös csütörtök ünneplőin a nyugat-görögországi régióban, ahol eső fenyegette a grillezőket, így fedett teraszokon készültek a húsevő nap ételei. A grillrácsokon sült a kontosouvli, (nyársra húzott fűszeres bárány-, disznó- és csirkehús szeletek paprikával és paradicsommal), a loukanika (disznó vagy marhahúsból póréhagyma, fokhagyma, fűszerpaprika hozzáadásával készült kolbász) és a kokoresti (bélbe tekert ropogósra sült báránymáj, vese, tüdő), a poharakba meg bőséggel került görög  vörösbor.

Úgy tűnik, a görögök nem paráztak semmilyen járványtól, eszükben sem volt lemondani a tömeges bulikat,  igaz, a füst fertőtlenít... S az istenek is biztos vigyáztak.

A Tsiknopempti hagyományának ugyanis vallási gyökerei vannak, amely szerint közvetlen kapcsolat állt fenn az állatáldozat és a húsevés között. Az ókori görögök is barbárnak tartották az állatáldozatot a húsevés nélkül.

Facebook

Persze a grillezés sem újkori eredetű, erről tanúskodik egy régészeti lelet, az ókori grillsütő, amely a görög főisten, Zeusz lakhelyéül szolgáló Olümposz hegy lábánál fekvő Dion nevű faluban került elő a föld alól.