Az elmúlt években hatalmas pezsgés indult be az űriparban, amiből Magyarország is egyre inkább igyekszik kivenni a részét. A döntéshozók látnak benne potenciált, és ezt jól mutatja a ráfordított pénzmennyiség is: míg 2015-ben hétmillió eurót költöttünk űrkutatásra, addig idén már több mint 25 millió eurót – erről Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztos beszélt. Május óta lehet tudni, hogy ismét lesz magyar űrhajós Kapu Tibor személyében, a BME-n már űrmérnököket is képeznek, ugyanakkor a téma közel sem csak a műszaki tudományok területén lehet érdekes. (Igaz, Kapu Tibor útja egyelőre csúszik.)

Hogy az alapvetően közgazdász hátterű Benyó Zsuzsanna űrdietetikus lett, azt a most 19 éves fiának köszönheti.

Pár évvel ezelőtt, egyik este a konyhában azt mondta, hogy a biológia és az űrbiológia is érdekli. Ezt tudtuk, de aztán az is kiderült, hogy nemcsak a Földön szeretné majd vizsgálni az űrből lehozott anyagokat, kőzeteket, hanem űrhajós szeretne lenni. Van dietetikus végzettségem is, és azzal is tisztában vagyok, hogy az űrkutatás emberi szervezetre gyakorolt káros hatásaira többségében még nincs megoldás. Az űrben például a sugárzás miatt tizenegyszeres a rák kockázata

– magyarázza Zsuzsanna, aki édesanyaként ekkor ásta bele magát a témába, főként a táplálkozástudományi vonatkozásaiba. A fiának máig komolyak az asztronauta-ambíciói, jelenleg együtt is dolgoznak.

Benyó Zsuzsanna

Túry Gergely

Zsuzsanna húsz évig volt kommunikációs és kormányzati kapcsolatokért felelős igazgató különböző nagyvállalatoknál – így a Mercedesnél és a Bayernél –, ám most már főként analóg űrhajósokkal van kapcsolatban, és az ő tréningjüket segíti. „Egy analóg űrmisszió során például sivatagban vagy tengeralattjáróban hoznak létre extrém körülményeket, és így készülnek fel a majdani űrutazásra. Mindent megpróbálnak úgy szimulálni, mintha a Marson lennének, beleértve a felhasznált élelmiszer-alapanyagokat is”, vázolja fel a kontextust.

Az általa fejlesztett applikáció, a SpaceABC nemcsak a mélyűri utazásra való felkészülésben segítség, de az űrállomásokon és konkrétan az űrben is működik. „Tervezhetnek vele étrendet azokból a speciális alapanyagokból, amelyeket ott használnak, emellett a daganatos betegségeket, a csontritkulást és az izomvesztést megelőző étrendet is tartalmaz. Ez a három legfontosabb terület, ahol szükség van a specializált dietetikusi segítségre. Az űrutazás során egyetlen hónap alatt a csontjuk egy százalékát veszítik el az űrhajósok – ez azt jelenti, hogy a csontösszetételben csökken az ásványianyag-tartalom –, ami egy hosszú távú küldetés során nagyon jelentős mértékűvé nő. A csont nehezen építhető vissza, ilyen állapotában könnyen törik, aminek akár végzetes következménye is lehet. Az izmok szintén sok kockázatnak vannak kitéve, pár hét alatt akár húsz százalékkal is leépülhetnek. Ezért is edzenek naponta több órát az űrhajósok.”

De pontosan hogyan is kell elképzelni az űrben használt „speciális alapanyagokat”? Nos, az egyik legalapvetőbb szempont, hogy sokáig, akár évekig is eltarthatók legyenek. Ennek megfelelően még a húst is fagyasztva szárítva viszik magukkal a kutatók és az űrhajósok, de gyakorlatilag minden alapanyag létezik liofilizált változatban. Ilyen formában hűtést sem igényelnek, és az is praktikus, hogy akár többkilónyi dehidratált gyümölcs elférhet egy kicsi zacskóban. Zsuzsanna szerint a két fő kihívás, hogy megfelelő tápanyagtartalmú legyen az élelmiszer, és hogy minél többet helyben lehessen megtermelni, előállítani.

Az analóg bázisokon olyan üvegház-szerű zárt rendszerek is vannak, amelyekben megterem például a saláta mint friss alapanyag, ám Zsuzsanna úgy véli, hogy a kémiai laborban egyetlen sejtből növesztett úgynevezett kultivált hús űrbeli használata még a jövő zenéje. „Teljesen olyan, mint az »eredeti«, nem mellesleg ez egy sokkal fenntarthatóbb módja lenne az előállításának. A Marson nyilván nem tudunk állatokat legeltetni, az emberi szervezet számára ugyanakkor nagyon fontos az állati fehérje. Erre egyébként jó alternatíva lehet a rovarfehérje is, Ázsiában már van hagyománya, és mostanában Európában is kezdünk elmozdulni felé. Az analóg bázisokon is lehet rovarokat tenyészteni.” A gombákból szintén jelentős mennyiséget fogyaszthatnak és termelhetnek majd a mélyűri küldetéseken.

Az ISS első német parancsnoka, Alexander Gerst számára készült kolbászos-lencsés konzerv az Európai Űrügynökség sajtótájékoztatóján.

AFP / DPA / Oliver Berg

Talán a leginkább futurisztikusan hangzó alapanyag a solein, egy szintén zárt rendszerben, mikróbákból, ásványi anyagokból és levegőből előállítható fehérje. A bioreaktorokat, ahol gyártják, a tartályok miatt leginkább sörfőzdeként képzelhetjük el. „Akárcsak a rovarlisztek felhasználásánál, úgy itt is a fűszerezés a meghatározó. Alapvetően finn innováció, Szingapúrban már jóváhagyták az értékesítését”, mondja Zsuzsanna, aki kóstolta is egy párizsi kongresszuson:

Állagra olyan volt, mint egy fűszer, az íze semleges, ezért is alkalmas arra, hogy sokféle élelmiszert készítsenek belőle. A tápanyagtartalma miatt fontos fehérjeforrás lesz az űrben is.

Ugyancsak Szingapúrban járnak élen az analóg körülmények között kivitelezhető 3D-ételnyomtatás tesztelésében.

Zsuzsanna magyar példákat is említ: Újpesten egy kutatócsoport például azon dolgozik, hogy akár űrbéli körülmények között is működhessen a vertikális farmgazdálkodás, a Debreceni Egyetemen pedig számos növénnyel és technológiával kísérleteznek már vagy egy évtizede, például a magyar űrpaprikával. „Valódi napfény hiányában olyan speciális lámpákkal világítják meg a növényeket, amelyekkel befolyásolhatják a funkcionalitásukat, egyebek mellett a vitamintartalmukat is.”

Az űrmisszióra való felkészülés során szigorú méréseken kell megfelelniük az aspiránsoknak, nemcsak a táplálkozást, hanem a teljes egészségügyi állapotot, erőnlétet illetően, és mindig kapnak dietetikusi ajánlásokat is. „Ugyanúgy, mint a Földön, az a legjobb, ha egészséges, friss alapanyagokkal fedezhetik a szükséges makro- és mikrotápanyagokat, hiszen ideális esetben a táplálkozásunkkal meg tudjuk előzni a betegségeket és megőrizni az egészségünket.” Arról ugyanakkor, hogy milyen is egy űrhajós étrendjének optimális összetétele, még megoszlanak a vélemények. „Jelenleg az űrügynökségek nem térnek el a makrotápanyagok százalékos összetételét tekintve a földi ajánlástól, újabb kutatások ugyanakkor azt mutatják, hogy érdemes lenne. A vitaminforrások között a D-vitamin kiemelt, a felszívódás elősegítése és a napfényhiány miatt is ajánlják táplálékkiegészítőként.”

Az alultápláltság, súlyvesztés tipikus jelenség az űrhajósok között: az étvágyuk rettentően rossz, és másként működik a felszívódás is.

Amikor a világkongresszuson találkoztam az Európai Űrügynökség tudósával, aki kifejezetten ezzel foglalkozik, azt mondta: abban segítsünk nekik, hogyan lehetne jó étvágyat csinálni az űrhajósoknak, mert sajnos elveszítik a szaglásuk és az ízlelésük egy részét

– meséli Zsuzsanna, aki tavaly ősz óta egy doktori képzés keretében azt vizsgálja a Semmelweis Egyetemen, hogy a csontritkulást és az izomvesztést a tornán kívül milyen más módszerekkel lehet megelőzni, de a kutatócsoportban az is téma, hogy lehetséges-e gyógyszereket szedni az űrben, és miként hatnak. „Ez azért is fontos, mert egyre diverzebb azoknak a köre, akik űrutazók lehetnek”, mondja. „Az Európai Űrügynökség például kifejezetten olyan űrhajóst is keres, akinek hiányzik az egyik végtagja, egyre idősebb űrutazók is vannak, és volt, aki korábban rákbetegséggel küzdött. Számítások szerint 2030-ra az űrutazók száma eléri a nagyjából 40 ezer főt. Most már nem kizárólag profi és szuperegészséges emberek mehetnek, éppen ezért még fontosabbá válik a prevenció, hiszen aki például egy súlyos alapbetegséggel vág bele egy misszióba, annak még speciálisabb ellátásra, odafigyelésre lesz szüksége.”