Puzsér Róbertet az utóbbi napokban a kormánymédia pedofilmosdatással vádolja egy évekkel ezelőtti beszélgetésből kiindulva, melyben a publicista különbséget tett a pedofil hajlam és a pedofil bűncselekmény között. Arról, hogy mit mondott pontosan, és ezt hogyan tálalta a kormánymédia, itt írtunk bővebben:

A kormányközeli lapok sortüze után Magyar Péter (akit szintén megpróbáltak pedofilmentegetőként beállítani a nevezett sajtótermékek) lemondta a Puzsér által rendezett beszélgetésüket, amit azzal magyarázott, hogy  „a rogáni propaganda által okozott méltatlan körülmények nem tették volna lehetővé, hogy a beszélgetés a magyar embereket valóban érdeklő kérdésekről szóljon.”

Puzsér – aki szerint Magyar visszakozása több tízmillió forintos kárt okozott neki és a Szélsőközép csapatának – pénteken ezt írta erről: „Bizarr látványt nyújt Magyar Péter, amint megretten Rogán Antaltól – a színre lépése óta nem láttunk ilyesmit, és abból az imperatívuszból, hogy »ne féljetek«, hát nem ez következne”.

A publicista vasárnap aztán újabb Facebook-posztban futott neki a pedofília kérdéskörének. Szerinte a gyerekek megrontása olyan téma, „ami annyira terhelt, hogy nem érdemes hozzászólni, mert aki ezt teszi, maga is könnyen kabátlopási ügybe keveredhet – arra mégsem számítottam, hogy Rogán Antal és Magyar Péter közösen vádol majd kabátlopással, csak mert a kabát és a lopás fogalmait értelmezni merészeltem”.

Puzsér nem osztja Magyar megállapítását, miszerint a pedofília kapcsán „nincs helye értelmezési kérdéseknek”. Szerinte a „puszta megértés visszautasítása ugyanis nem oldja meg a jelenség képezte társadalmi és közbiztonsági bajt, emberi tragédiák tömegét, aki pedig annyira fél, mint ő, hogy a puszta értelmezéstől is visszaretten, az egész témát az árnyékba tolja – oda, ahol a ragadozók titokban megrontják áldozataikat”.

A publicista kitart amellett, hogy más a hajlam, és más a (bűn-)cselekmény, a pedofília pedig önmagában betegség, ahogy egyébként a vezető pszichológiai szervezetek is annak tartják. Ezzel szemben „a gyermekmegrontás közvetlenül a gyilkosság után a legsúlyosabb bűn, amit ember elkövethet” – vallja Puzsér, majd hozzáteszi: „a betegség orvosi kezelésre szorul, hogy ne váljon belőle bűncselekmény – aki ezt a tudást a közhangulat hullámain, a tömeg elvakultságát kiszolgálva letagadja, semmit nem tesz a kiskorúak biztonságáért”.

Hajlam és tett szerinte korántsincs egy lapon, amit az is bizonyít, hogy ha mindkettő bűn lenne, akkor a Büntető törvénykönyv mindkettőt büntetné, csakhogy „az elmúlt tizenöt évben pártunk és kormányunk kétharmados országgyűlési többsége birtokában nem tette a pedofil hajlamot büntethetővé”. Felteszi a kérdést:

vajon Orbán Viktor relativizálja a pedofíliát, mert nem sújt le a törvény erejével „a puszta hajlamra”?

Puzsér úgy gondolja, a pedofília egy rettenetes hajlam, amiről igenis beszélni kell, mert „nem a jelenség megértéséből, hanem éppen a megértés elutasításából válik gyermekmegrontás – akkor is, ha Magyar Péter épp félti a lájkjait” – fogalmaz a szerző.

Ezt követően felsorolja a beteges hajlam „háromféle alapvető megélését”: a megrontást, a gyermekpornográfia birtoklását, valamint a gyermekekről készült törvényes fotók személyes szexuális felhasználása.

Első esetben a Btk. a szexuális visszaélést egytől öt évig, a szexuális erőszakot 5-15 év szabadságvesztéssel sújtja. A gyerekpornográfia birtoklásáért viszont 1-3 évet kaphat az elkövető, tehát „Orbán Viktor törvényei is reflektálnak arra, hogy a gyermekpornográfia birtoklása és felhasználása hús-vér gyermekek megrontásánál enyhébb morális megítélés alá esik. Orbán Viktor pedofilmentegető volna ettől?” – teszi fel a vélhetően költői kérdést Puzsér.

Az utolsó esehezt (Puzsér szerint például reklámújságok gyermekdivat-fotóinak nézegetéséhez) nem tartozik sértett, így „az morális értelemben nem tekinthető bűnnek, legfeljebb egy megnyomorodott pszichoszexusú személy beteges időtöltésének – és ezt Orbán Viktor Büntető törvénykönyve is visszaigazolja, ugyanis semmilyen módon nem bünteti ezt a cselekményt”, majd hozzáteszi:

lehet, hogy Orbán Viktor jó szemmel nézi ezt a szexuális devianciát?

Puzsér szerint mivel a Btk. is különbséget tesz a fenti cselekménytípusok között, nem látja be, hogy miért ne tehesse meg ugyanezt. Szerinte Kónya Endre kegyelmi ügye annak a gyakorlata, aminek az elméletével a kormánypárti „revolvermédia” vádolja most őt: „azt hazudják, hogy mentegetem a pedofilokat – ők felmentik a büntetés alól egy tényleges ragadozó hús-vér bűnsegédjét”.

Felemlegeti Kaleta Gábor volt perui nagykövetet is, aki „nem gyermekpornó-felhasználóként, hanem gyermekpornó-nagykereskedőként[!] bukott le, nemhogy a felhasználásért kiszabható három éves börtönbüntetést nem kapta meg, hanem 19 ezer darab felvétel birtoklásáért és csempészéséért 540 000 forint bírságot fizetett, és szabad emberként távozott a bíróságról – egy felvételre jutó büntetése tehát huszonnyolc[!] forintra rúgott. Lehet, hogy ezen a színvonalon szolgáltatott igazsághoz nagykövetnek kell lenni?” – sorolja Puzsér.

Írását azzal zárja, hogy az az ember, „aki a pedofília hajlamának infernális terhével él le egy teljes életet úgy, hogy egyetlen gyermeket nem ront meg, és soha nem használ fel gyermekpornográfiát, a szememben egy hős”, Menczer Tamás pedig bátran forgassa csak a szemét – teszi hozzá.