Ritkán találkozunk olyan történetekkel, amikor olyan emberek, akik szkeptikusak voltak az oltások hatékonyságát és biztonságosságát illetően, megváltoztatták véleményüket. De ez is előfordul, még ha összességében nő is az oltásellenesség. A Guardian arról írt cikket, hogy mi vehet rá arra valakit, hogy egy ilyen kérdésben átgondolja álláspontját.

Kiűzetés az anyukacsoportokból

A dél-karolinai Nikki Hill Johnson első gyereke 2012-ben született meg, akkor még nem volt kérdés a nő számára, hogy beadassa neki a védőoltásokat. Nem sokkal a kislány születése után munkába állt egy táplálékkiegészítőkkel foglalkozó MLM-cégnél, ahol egy kollégája olyan lesújtó véleménnyel volt az oltások biztonságosságáról, hogy a saját gyerekéről „vakcinakárosultként” beszélt. A munkatársával folytatott beszélgetés félelmet ébresztett Johnsonban, aki az oltásokról keveset tudott, de elgondolkodott azon, hogy talán hibát követett el a gyereke beoltásával.

Johnson belépett különböző Facebook-csoportokba, ahol más anyukák írtak aggodalmaikról, és egy oltásellenes családtagjától is kapott tanácsokat, aki különösen hitelesnek tűnt, mert ápolóként dolgozott. Racionálisnak tűnő írásokat olvasott, mint például azt a könyvet, ami azzal érvel, hogy a fertőző betegségek visszaszorulásáért nem is az oltások felelősek, hanem a higiéniai viszonyok javulása. Magáévá tette azt a meggyőződést, hogy az egészségügyi ellátórendszer korrupt, és a felesleges és veszélyes oltások beadásából profitál.

Covid-vakcina

PBS News

A következő három gyerekét már nem oltatta be, és másokkal is elkezdte megosztani az összegyűjtött információkat, amivel komoly követőtáborra tett szert az interneten. Akkor boldogságot okozott a számára, hogy más anyákat tájékoztathatott az oltások vélt veszélyeiről – ma már bánja, hogy tévútra vezette az embereket. Időközben az ápoló rokon, akiben megbízott, QAnon-hívő lett – ez egy különösen őrült összeesküvés-elmélet, ami szerint demokrata és liberális szereplők világméretű hálózatot tartanak fenn azért, hogy gyerekeket szexre kényszerítsenek és a szerveiket megegyék, a hálózat központja pedig egy washingtoni pizzériában van. Ez már sok volt Johnsonnak, és elkezdett utánanézni, hogyan terjednek az efféle álinformációk az interneten, és közben átértékelte azokat a témákat is, amelyekkel addig foglalkozott. Az anyukacsoportokból kiátkozták, de ezt nem bánta különösebben. Gyerekei orvosát azóta megkérte, hogy pótolja az elmaradt oltásokat.

Nem agymosott birkák

A kanadai Lydia Greene története hasonló. Amikor megszületett az első gyereke, beadatta az oltásokat. Nem sokkal ezután a kislány vigasztalhatatlanul sírt és nem volt étvágya. Felhívta a kanadai egészségügyi forródrótot, ahol azonnali orvosi beavatkozást nem igénylő problémákkal kapcsolatban lehet tanácsot kérni, de ott nem vették komolyan az aggodalmát. Pánikba esett és az interneten próbált tájékozódni. Egy csoportban ijesztő, de valótlan elméletet olvasott arról, hogy a babáknál nem fejlődött ki a vér-agy gát, ezért az oltások agysérülést okozhatnak számukra. A vér-agy gát szerepe annak megakadályozása, hogy méreganyagok és kórokozók kerüljenek a központi idegrendszerbe. „Soha nem fogják beismerni, hogy ez az oltás mellékhatása, de a gyermeked agyában gyulladás keletkezhetett, és ezért lehetnek fájdalmai” – írta valaki Greene-nek, aki a következő két gyerekét már nem oltatta be.

A koronavírus-járvány idején figyelt fel arra, hogy azokban a közösségekben, amelyeknek tagja volt, a tagok minden olyan szabállyal, előírással, tanáccsal ellenkeztek, ami a fertőzést akadályozta, legyen szó a maszkviselésről vagy a kézmosásról. Greene számára ez már inkább dacoskodásnak tűnt, mintsem kritikus gondolkodásnak. Még inkább megdöbbent azon, hogy ezekben a közösségekben voltak, akik azt állították, hogy a Föld lapos, viszont semmilyen komolyan vehető tanulmányt nem talált, ami alátámasztotta volna, hogy csecsemőkorban nem fejlődik ki a vér-agy gát.

Joe Pierre, a Kaliforniai Egyetem pszichiáter professzora a Guardiannek nyilatkozva úgy vélekedett: Greene és Johnson esete nem általános. Ők átértékelték nézeteiket, amikor azokban a közösségekben, ahol korábban racionálisnak tűnő egészségügyi aggodalmakról beszéltek, olyan összeesküvés-elméletek bukkantak fel, mint a gyíkemberekről szólók. Az ilyesmi azonban nem idegenít el mindenkit, épp ellenkezőleg, még mélyebbre ássák magukat az összeesküvés-elméletekben. Mégis vannak, akik azt gondolják, hogy a személyes tapasztalat meggyőzőbb, mint önmagukban a tények: az ilyen történetek megmutathatják, hogy az oltásellenesség milyen károkat okoz.

A 32 éves Violet Adams arról beszélt, hogy a szülei oltásoktól való félelme benne is rettegést szült. „Nagyon traumatizáló gyerekként olyan dolgokat hallani, hogy a világot gonosz összeesküvés irányítja” – mondta. Azután egyetemre kerülve a saját szemével látta, hogy a tudósok nem „agymosott birkák”, és az ő nézetei is megváltoztak. A korábban oltásellenes Kristen O’Meara pedig azt volt kénytelen végignézni, hogy mindhárom gyereke oltással megelőzhető, rotavírus okozta súlyos megbetegedéstől szenvedett. „Szörnyű volt és nem kellett volna bekövetkeznie, mert beoltathattam volna őket. Bűntudatom volt” – mondta, hozzátéve, hogy a történtek után pótolta gyerekeinél az elmaradt oltásokat.

Fontos ember mondja

Az oltásellenesség először a XIX. század közepén jelent meg, együtt a himlőoltással. A kormány túlkapásaitól és a személyes szabadság korlátozásától való félelem egyformán tüzeli, de a koronavírus-járvány, a közösségi média és az intézmények iránti bizalmatlanság még jobban felgyorsította a terjedését. Az oltásoknak valóban lehetnek átmeneti mellékhatásai, mint a láz, vagy ritka esetben súlyosabb kockázatai, mint az allergiás reakciók, de ez összehasonlíthatatlan azzal a veszéllyel, amit az általuk megelőzött betegségek hordoznak.

Ennek ellenére a Pennsylvaniai Egyetem kutatása szerint 2021 áprilisa és 2023 ősze között 9-ről 16 százalékra nőtt azoknak az amerikaiaknak az aránya, akik szerint az oltások nem biztonságosak, és 2020 óta csökken az országban az óvodások átoltottsága, több betegség esetében a nyájimmunitáshoz szükséges szint alá. A kanyaró évtizedek óta nem látott méretekben fertőz, nemrég Nyugat-Texasban egy oltatlan gyerek bele is halt.

Pierre szerint része a problémának, hogy az emberek sokszor csak a saját szemszögükből értékelik az oltások kockázatait és előnyeit. Azt gondolják: „tavaly beadattam az influenza elleni oltást és mégis beteg lettem”, vagy „nem oltattam be magam, mégse kaptam el évek óta az influenzát”. Arra már nem gondolnak, hogy az oltás segít megakadályozni a fertőzések terjedését és megvédi a legveszélyeztetettebbeket is.

Az oltásellenességnek fontos támogatója akadt az új amerikai egészségügyi miniszter, Robert F. Kennedy Jr. személyében, aki 2023-ban egy podcastban azt állította: nincs biztonságos és hatékony oltás – annak ellenére, hogy tudományos bizonyítékok vannak ennek ellenkezőjére. Kennedy szavai befolyásolják azokat az anyákat, akik tűzzel-vassal védenék gyerekeiket, és egészségügyi kérdésekben a fő döntéshozónak számítanak a családban. Ők annyit látnak, hogy egy fontos tisztségben lévő személy mond valamit, azt elfogadják igazságnak, és tudattalanul terjesztik a téves információt.

Az oltásellenesség jó üzlet: egy felmérés szerint, amit a Center for Countering Digital Hate készített, a vizsgált időszakban, a koronavírus-járvány csúcsán, 2021 februárja és márciusa között az oltásokkal kapcsolatos dezinformáció 70 százaléka 12 olyan személytől származott, akiknek éves összbevétele elérte a 36 millió dollárt. Robert F. Kennedy Jr. például több mint 500 ezer dollár fizetést kapott egy olyan szervezet elnökléséért, ami névleg a gyerekek egészségvédelmével foglalkozik, a gyakorlatban oltásellenes. A saját gyerekei egyébként be vannak oltva.

Apró lépések a bizalom építésére

A legtöbben azt gondolják, hogy az olyan oltással megelőzhető betegségek, mint a gyermekbénulás vagy a himlő a múltba vesztek, és sokan nincsenek tisztában a következményeikkel sem. Lydia Greene szerint meg kell ismertetni az emberekkel, hogy mivel járnak ezek a betegségek: „tudniuk kell, milyen a torokgyík, hogyan zárja el a légutakat, amíg a beteg meghal”. Joe Pierre szerint az intézményeknek is dolgozniuk kell azon, hogyan tálalják úgy az igazságot, hogy az vonzó legyen.

Devon Greyson egészségügyi informatikus olyan anyákról készített tanulmányt, akik megváltoztatták a véleményüket az oltásokról, akár pozitív, akár negatív irányba. Azoknak, akik idővel elkezdtek bízni az oltásokban, segített, hogy ítélkezésmentesen kaptak tájékoztatást, lehetőségük volt kérdéseket feltenni orvosnak és saját szemükkel láthatták, hogy az oltás nem árt a gyereküknek. Greyson szerint hasznos, ha az oltástól idegenkedő embereknek nem csupán annyit mondunk, hogy bízzanak a tudományban, hanem bátorítjuk őket a tudományos gondolkodásra, a kérdések feltevésére, a megbízható források azonosítására és a rugalmasságra.

Azok az anyák viszont, akik egyre szkeptikusabbak lettek az oltással kapcsolatban, gyakran azt érezték, hogy az orvosok elutasítják és lerázzák őket. Így máshol kerestek válaszokat, például olyan online közösségekben, amelyek tovább növelték a kétségeiket. Kimberly Martin, a Yale Egyetem pszichológia tanszékének munkatársa ehhez hozzáfűzte: az orvosok gyakran nagy nyomás alatt állnak és nincs elég idejük, de a bizalom építésére tett apró lépések – például a betegek megbízható információhoz segítése – hozzájárulnak, hogy az emberek tájékozott döntést hozhassanak.

Nincs egyetlen biztos módszere annak, hogy valakit kirángassunk oltásellenes nézeteikből, de segíthet, ha kezdettől fogva empatikus támogatást kapnak a körülöttük lévőktől és az orvosoktól. Nikki Johnson, Lydia Greene vagy Violet Adams nem azért változtatták meg a nézeteiket, mert mások vitatkoztak velük, hanem azért, mert nyitottak voltak, rugalmasak és teret kaptak arra, hogy megváltoztathassák a véleményüket – értékel a cikk szerzője.