„Itthon 2 százalék esélyt adtak arra, hogy valaha közös gyerekünk lesz, Szlovákiában 80 százalékot ígérnek”
Erika és férje négy alkalommal próbálkoztak lombikozással, ebből kétszer jutottak el a beültetésig, de nem jártak sikerrel. 2017 óta folyt mindez, tavaly áprilisban fogalmazódott meg bennük, hogy külföldön próbálnak szerencsét. Állításuk szerint elegük lett a túlterhelt magyar egészségügyi rendszerből, olyan ellátásra vágytak, ahol partnerként kezelik őket. Vállalták azt is, hogy a fizetős ellátást hitelből finanszírozzák. Egyetlen percig sem bánták meg a döntésüket, főleg azért, mert hét és fél hónap múlva gyermekük lesz. Erika nevét kérésére megváltoztattuk.
Az, hogy magyar nők milliókért vesznek igénybe külföldi meddőségi magánklinikákat, nem új jelenség. A hazai szakma évek óta küzd a rendkívül szigorú egészségügyi rendelettel, mely erősen korlátozza a petesejt-donációt. A magyar törvények szerint a nők két módon juthatnak legálisan petesejthez: anonim donációval (ami csak elméletben működik), illetve adományozhat petesejtet a feleség vagy férj 35 év alatti, olyan közeli nőrokona, aki már szült korábban (férjnél természetesen a lánytestvér kizárva). Mindezt ingyen, a törvény ugyanis tiltja, hogy ezért pénzt kapjon az adományozó, mert az már szervkereskedelemnek minősül.
Eközben – mint a világon mindenhol – Magyarországon nemcsak az első gyermek születésének időpontja tolódik ki, hanem a meddő párok száma is folyamatosan nő, és egyre többen nem spermára, hanem petesejtre szorulnak. Egy korábbi ombudsmani jelentés a 2016-os adatokra hivatkozva azt írta, hogy a magyar párok 10-15 százaléka meddő, ebből 40-45 százalék vezethető vissza a férfi egészségügyi problémájára, és ugyanennyi a nőkére – a fennmaradó esetben a pár mindkét tagjával probléma van.
Petesejt-donáció esetében tehát eddig is csak a külföldi intézmények jöhettek szóba.
A jelentkezések a csehországi és szlovákiai meddőségi klinikákra azóta sokszorozódtak meg, mióta a magyar kormány gyakorlatilag betiltotta a hazai magánintézetek működését. Az Országgyűlés kormánypárti többsége – finanszírozási visszaélésekre hivatkozva – a nyáron döntött úgy, hogy 2022. július 1-jétől kizárólag állami meddőségi klinikákon kezelhetők Magyarországon az erre jogosult nők, idén szeptember 30-tól pedig már új beavatkozásokba sem lehet kezdeni a magánklinikákon.
Az ekkor még működő három magánklinika közül a Róbert Károly Meddőségi Centrum Kft. már állami kézbe került, a Reprosys Termékenységi Központ meddőségi tevékenysége megszűnt, és a Versys is közölte, hogy 2021. szeptember 30-től már nem tud új pácienseket fogadni.
A döntés miatt sokan vannak, akiknek az utolsó esélyük is elszállt, hogy Magyarországon vegyenek részt lombikprogramban, ez szintén növeli a külföldi magánklinikák népszerűségét. Bár rengeteg párnak hatalmas könnyebbség, hogy Magyarországon az állami fenntartású meddőségi intézetekben nemcsak a kezelés, hanem a szükséges gyógyszerek is ingyenesek, a jelenlegi törvények szerint itthon csak 45 év alatti nők vehetnek részt mesterséges megtermékenyítésben, és az állam csak öt próbálkozást finanszíroz (egy próbálkozásnak az számít, amikor egy pár eljut az embrió beültetéséig). Sokan eddig is azért választották a magánintézményeket, mert ott nem volt hasonló korlátozás.
A kormány egyébként ezt a problémát könnyen megoldhatná, ha az állami intézetekben is lehetővé tenné a fizetős lombikot az ötödik próbálkozást követően, Erre Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter már ígéretet tett, de információink szerint még sehol nem valósult meg a gyakorlatban.
Ráadásul nem segít az sem, hogy Magyarországon jelenleg csak 13 állami intézményben lehet igénybe venni meddőségi kezeléseket, ami miatt nagyon hosszúak a várólisták. Van olyan meddőségi klinika, csak az első konzultációra több mint fél évet kell várni – és a kezelésre váró párok növekedése miatt nemcsak az intézmények, hanem a rajtuk segíteni próbáló orvosok is rendkívül túlterheltek. Így látja ezt Erika is, aki négy alkalommal próbálkozott a párjával lombikozással, ebből kétszer jutottak el a beültetésig, de nem jártak sikerrel. Végül a külföldöt próbáltak szerencsét.
EUrologus: Milyen tapasztalatai voltak a magyar egészségügyi ellátásban?
Erika: Az információáramlás nulla, az egészségügy nagyon leterhelt és rengeteg pénzt kellene ráfordítani. Az a vizsgálat, ahol anyukának és apukának a vérét összekavarják, hogy megnézzék, nincs-e összeférhetetlen betegség a családban - ami miatt hiába lombikoznak 5-10 alkalommal és soha nem fog sikerülni - 135 ezer forintba kerül, államilag nem támogatott. A férfioldal vizsgálata nagyon gyerekcipőben jár, ami létezik, az viszont fizetős. Egy DNS- vagy A-kromoszóma vizsgálat 20 ezer forinttól 150 ezer forintig terjedhet. Úgy érezzük, mintha kísérleti nyulak lennénk. Ez azt jelenti, hogy ha valaki elmegy lombikkezelésre, akkor az orvos felveszi az anamnézist és megpróbálja megismerni. Elkezdődik a stimuláció, aztán vagy sikerül a baba, vagy nem. Ha nem sikerül, akkor legközelebb másik gyógyszert ad. Egy vizsgálat annyiból áll, hogy bemész, aztán 10 perc múlva már mehetsz is a dolgodra. Nem tudsz kérdezni, egymást próbálják képezni, tájékoztatni a nők, ami szintén nem jó megoldás.
EUrologus: A lombikon kívül mire van még lehetőség Magyarországon?
Erika: Magyarországon még meg lehetne próbálni a petesejt-donációt, de nincs olyan rokonom, aki tudna petesejtet adni. Márpedig ez előírás. Még szóba jöhetett volna az embrió-donáció. De ebben az esetben sem az anyai petesejt, sem az apai sperma sincs jelen. Ezt mi nem akartuk, nem erre készültünk. A férjemnek még nincs gyermeke, nekem az előző házasságomból van kettő, de a férjem is mindenképpen saját gyermeket szeretne. Közel egy hónapig nyomoztam, hat-hét kórházzal leveleztem, érdeklődtem az eljárások, a lehetőségek, az eredményesség iránt. Így jutottunk el erre a pozsonyi klinikára. Itthon 2 százalék esélyt adtak arra, hogy nekünk valaha közös gyerekünk lesz, Szlovákiában meg szerződéssel, garanciával 80 százalékot ígérnek. A külföldi klinikák sikerrátája azért is magas, mert ők a donorpetesejtes eljárásra szakosodtak. Van egy maximum korhatár, amíg valaki donor lehet. Ez Szlovákiában 30 év, minél fiatalabb egy donor, annál egészségesebb akár a spermája, akár a petesejtje.
EUrologus: Hogyan fogtak hozzá?
Erika: Először is hitelt kellett felvennünk. Ez szabad felhasználású hitelt jelent, amit a legmagasabb kamattal ad a bank. Őszintén szólva nem mondtuk meg a banknak, hogy mire kell a pénz. 4 ezer euróra volt szükségünk, annyiba kerül egy kezelés, de ott már nincsenek további rejtett költségek. Amikor megvolt a hitelszerződés, akkor mertünk "igen"-t mondani a klinikának. Augusztus 19-ére kaptunk időpontot a pozsonyi klinikán, ahol már magyarul beszélő személyzet fogadott minket. Reggel 7.50-re ott voltunk, nyolckor pontban behívtak minket, nem volt csúszás, mindenki nagyon kedves volt. Nem éreztem azt, hogy sürgetnének, mert jön a következő paciens, ha kétszáz kérdésed van, akkor mindre kapsz választ. Érezted a nyugalmat, hogy végre jó helyen vagy. Nagyon kevés kitételt adtunk meg a donorra vonatkozóan: a vércsoportot adtuk meg, hogy kék vagy zöld szemű legyen és - félig viccesen - hogy sok petesejttel rendelkezzen.
EUrologus: A 4 ezer eurós költség sok vagy kevés?
Erika: Ez nagyon kedvező, még akkor is, ha már 4 400 euró, de még mindig nem olyan sok, mint például Brnóban, ahol 6500-7000 euró ugyanez.
EUrologus: Mi volt a következő lépés?
Erika: Már másnap megszólalt a telefonom, hogy megvan a donorom. 24 óra sem telt el azóta, hogy ott voltunk, de megtalálták a donort és kérdezték, hogy mikor tudunk kezdeni. Szeptemberben még Magyarországon elvégeztünk néhány vizsgálatot, aztán ismét Pozsony következett. A férjem spermájával nyolc petesejtet fagyasztottak le. Meg kellett várni, míg a TSH- és a prolaktin értékem helyreállt, aztán mentünk a beültetésre.
EUrologus: Ez szinte hihetetlenül hangzik. Mi a helyzet most?
Erika: Boldogan mondhatom, hogy nyáron anyai örömök elé nézek. Jelenlegi otthonról dolgozok, amiért nagy köszönet jár a munkahelyemnek, ahol mindenben támogatnak. Vigyázok magamra, magunkra.
EUrologus: Ön több, ezzel foglalkozó magyarországi Facebook-csoportnak is a tagja. Hányan vannak, hányan lehetnek hasonló helyzetben?
Erika: Én három csoportban vagyok tag, nyilván vannak átfedések a tagok között, de legalább 5-6 ezer emberről beszélünk, akik ugyanezzel küzdenek. Azt veszem észre, hogy egyre több a fiatal, 20-30 éves hölgy. A három nagy magyarországi magánkórház megszűnt, az állam vette át a szerepüket. Eddig is hónapokat, akár fél évet kellett várni az első konzultációra. Most akár egy év is eltelhet, míg az ember időpontot kap. Sok nő odamegy az első konzultációra mindenféle vizsgálati eredmény nélkül, majd szembesül vele, hogy milyen dokumentumokra lett volna szüksége. Aztán ezeket beszerzi, de az államilag támogatott rendszerben ezekre is nagyon sokat kell várni. Eltelik megint 2-3 hónap és mire megint kap egy időpontot, sok vizsgálati eredmény már lejár, mert van olyan vérvizsgálat, amelyik fél évig érvényes. Van olyan hölgy a csoportban, aki már több mint egy éve vár arra, hogy elinduljon a stimuláció. Akinek van pénze, vagy hitelt vesz fel, az magánorvosnál végezteti el a vizsgálatokat, ezzel lehet időt megtakarítani. Ez egy ördögi kör.
EUrologus: Melyik országokba mennek a magyar nők petesejt-beültetésre?
Erika: Horvátország, Szlovákia, Csehország, Törökország a leggyakoribb és mindenhol van magyar koordinátor, akik elmondták, hogy nagyon sok magyar páciensük van. Ezek közül Isztambulban már béranya-rendszer van. Minket elsősorban az motivált, hogy emberként kezeljenek minket és ne az legyen, mint amit Magyarországon érzünk, hogy egy futószalagra raknak minket. Konkrétan: még a nadrágodat fel sem vetted, de az orvos már egy másik betegnél volt. Semmit nem lehetett kérdezni, ezért sokan azt csinálják, hogy felírják a kérdéseiket és odarakják az orvos elé az asztalra. Aztán akkor, amikor felöltözöl, talán tud veled az orvos pár szót beszélni. Ez nagyon megalázó.
EUrologus: A mostani tapasztalatai alapján mit javasol azoknak a nőknek, akik ugyanebben a helyzetben vannak Magyarországon?
Erika: Ha tehetik, lombikozzanak otthon egyet vagy kettőt. Ha nem sikerül és van pénze, akkor külföldön lombikozzon. Ha ez is esélytelen, akkor merjen belevágni a donációba, ne féljen tőle. De van egy nagyon fontos kérdés. Fog-e emiatt az állam büntetni? Mert Magyarországon az idegen petesejt használata szervkereskedelemnek minősül. Tehát én Szlovákiában olyasmit csinálok, amiért otthon elvileg büntetés jár. Ez azért is érthetetlen, mert spermiumot lehet venni, csak petesejtet nem. Pedig mind a kettőből ugyanúgy gyerek lesz.
Cikkünk az Európai Adatújságírók Szövetségével együttműködésben készült. A reprodukciós turizmusról szóló európai kitekintés (egyelőre angolul) itt olvasható.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
