Milyenek a bocsok sörei?

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
Vétek György

Az egyik sötét titok, a másik egészen likőrszerű, a harmadik szilva ízesítésű, a negyedik mézes, a mostani éppen kirobbanni készül a hordóból, maga a tomboló tavasz.

Ezek bizony sörök, méghozzá a Bocsoktól. Jan Nedvídek 1466-ban alapította sörfőzdéjét Prágában, a medvebocsokkal jelzett házban, pontosan 33 évvel megelőzve a később jóval ismertebbé váló, mostanra turistacentrummá lett U Flekůt. Az U Medvidků mai sörfőzői a hagyományos technológiával, de a saját receptjeik szerint dolgoznak – az értő közönség legnagyobb megelégedésére.

Medvéhez címzett épület ugyan több is van Prágában, de ez az egyetlen, amelyben sörfőzde és sörkimérés működik már 1466 óta. A kapubejáró felett két medve domborműve hirdeti a ház dicsőségét. A korabeli feljegyzések szerint a Medvidků söre olyan keserű volt, hogy a nagy piások is csak esténként hajtottak fel belőle egy-egy pohárral, hogy rendet tegyen odabent, s másnap minden kezdődhessen elölről. A több mint fél évezredes múltból azért hibádzik csekélyke száz esztendő, legalábbis, ami a sörfőzést illeti. A bocsok háza a 20. században csupán sörözőként üzemelt. S mivel Prága egyik nem csak legrégebbi, de legnagyobb sörözőjéről van szó, valószínűleg honfitársainknak sem nagyon kell bemutatni. Elkerülni, kikerülni szinte lehetetlen volt a hetvenes-nyolcvanas években. Most meg pláne nem lenne érdemes, hiszen itt működik Prága egyik legizgalmasabb kisüzemi sörfőzdéje.

X33. Olajos mozgású
©

A Medvidkůban – szerencsére csak átmenetileg – 1898-ban fejezték be a sörfőzést, akkor, amikor a tulajdonosok – más prágai sörfőzde-tulajdonosokkal közösen – megalapították Holesovice kerületben a Prágai Városi Sörfőzde Részvénytársaságot, aminek az első igazgatója Karel Vendulak úr lett, a Medvidků akkori tulajdonosa. Ezért, amikor a holesovicei sörfőzdét az ezredfordulón bezárták, a Medvidků jelenlegi gazdái úgy gondolták, az elődök iránti tiszteletből folytatniuk kell a helyben űzött sörfőzés több mint ötszáz éves hagyományát.

Amint azt Jan Göttel, a tulajdonosok egyike elmondta, eszük ágában sem volt olyan sörfőzdét építeni, amelyik képes ellátni az ötszáz férőhelyes sörözőt (ez évi kétezer hektolitert, vagyis naponta körülbelül 550 liter sört jelentene), hanem egy olyan kis kézműves „sörműhelyt” szerettek volna, ahol bemutathatják a vendégeknek, nagyjából hogyan is készült a sör ötszáz évvel ezelőtt. Így a Pivovarsky Klub és a szakiskolák laboratóriumi méretű berendezéseit nem számítva ez a legkisebb, évi 300 hektoliter kapacitású sörfőzde Prágában. Egy menetben mindössze 150 liter sör készül, ami a nagy sörgyárak 1200-1500 hektoliteres dózisaihoz képest valóban csak (sör)csepp a tengerben.

Maga a főzde is picike. Aki valaha is járt már igazi sörgyárban, gyalogolt kilométereket hatalmas sörfőző üstök, erjesztő- és érlelőtartályok között, csőlabirintusok, palackozó gépsorok mentén, az alaposan elcsodálkozhat, hogyan férhet el egy komplett sörfőzde palackozóval együtt 50-60 négyzetméteren. (A harmadik kóstolókör után pedig azon gondolkodik, miért nincs ilyen legalább minden harmadik-negyedik sörözőben.)

Az U Medvidků sörfőzdéje tulajdonképp a söröző egyik belső zuga, valahol az első emelet magasságában, néhány asztallal és magával a sörfőzdével, aminek az előterében egy kis söripar-történeti kiállítás is látható, meg dekorációs jelleggel pár zsák malátát és komlót is elhelyeztek. Ebben a kialakításban az a nagyszerű, hogy malátaillatba burkolózva, szó szerint karnyújtásnyira a főzőüsttől és az üvegfal mögötti, nyitott fa erjesztőkádaktól sörözhetünk, miközben betekintést nyerünk a sörfőzés technológiájába, és akár szóba elegyedhetünk Ladislav Vesely sörfőző mesterrel is. Akinek pedig eddig még nem adatott meg, megfoghatja, megszagolhatja a különféle malátákat, a komlógranulátumot és a pelletet is.

Az U Medvidků összes sörét nyitott fakádakban erjesztik, és speciális fahordókban érlelik. Háromféle sört főznek folyamatosan. A 13° extrakt és 5,2 százalék alkoholtartalmú, pasztörizálatlan Oldgott valóban markánsan keserű, de egyáltalán nem ihatatlan az estén kívül a nap egyéb szakaszaiban sem. Színe vörösesbarna, opálosan áttetsző, habja gyorsan sörré alakul. Illata inkább enyhén gyümölcsös  és határozottan komlós. Ízében is először inkább valami cirógató gyümölcsös édesség jelenik meg, ami nagyon emlékeztet az angol bitterekre, majd hirtelen átvált határozott, szigorú keserűségbe. Szintén az ale-ekre jellemzően csak enyhén szénsavas, viszont szinte érezni, amint az apró szén-dioxid buborékok szétpattannak az ember nyelve és szájpadlása között. Két szóval: igazi élménysör!

A sörfőzde második söre a fél évig érlelt X Beer 33-as. Ennek eredeti extrakttartalma 33 százalék, alkoholtartalma 12,6 százalékos. Ezzel ez a legbrutálisabb, vagyis a legerősebb cseh sör. Ráadásul ezt a testességet úgy érik el, hogy nincs a sörben hozzáadott cukor, csupán a malátából származó. A hosszú utóerjedés és a magas alkoholtartalom érdekében az élesztőt több részletben adagolják hozzá, először természetesen a főerjedéshez, majd a körülbelül két hétig tartó másodlagos erjesztéshez, végül tizennégy hét elteltével a nagyon lassú utóerjedéshez.

Az X33 színe egészen sötétbarna, némi rubintos beütéssel. Habja gyakorlatilag nincs. Illata nagyon emlékeztet egy belga Faro-ra. Likőrszerűen „olajos” mozgású, ízében dominánsan alkoholos, még meglehetősen soknak tűnő ki nem erjedt cukorral. Mindent egybevetve, nagyon különleges, de talán még nem igazán kidolgozott sörital. Egy és két decis adagokban kapható csapolva, a poháron a figyelmeztetéssel: Ne idd egyedül! A 0,33 literes palackba zárt „maláta-esszenciát” 111 cseh koronás (körülbelül 1200 forint) bolti áron haza is hozhatjuk. A sörfőzde harmadik állandó söre a tavalyi év közepe óta főzött jubileumi 1466, ami a nevében a főzde alapítási évére utal. Ez az Oldgottnál valamivel világosabb színű, és hajszálnyival kevésbé kesernyés, lágyabb sör, aminek az extrakttartalma 14,66 százalék.

Ezek mellett évente három-négy alkalommal készülnek alkalmi sörök is, így például egy 18 százalék extraktú, szilvaízesítésű karácsonyi, s egy mézes, pirosas-rózsaszínes 16 fokos különlegesség Valentin napra. A hordókban mostanra ért meg az április 30-ikán csapra kerülő, szintén 16 fokos Májovy Lezák, vagyis Májusi sör. És nem üres „fenyegetés”, hogy sietnie kell annak, aki meg szeretné kóstolni ezeket a valóban különleges söröket, amelyekből mindössze 500 liter készül. A legutóbbi Valentin-napi specialitás csak két napig tartott ki.