Minden nap, minden órában és minden percben az élményt, a tartalmat és az örömet találta meg – mivel állandóan ezt kereste. Nyilvánvalóan neki is pontosan annyi gondja és útját keresztező akadálya volt, mint oly sokunknak – csak ő azonnal a megoldásokat kereste és rendre meg is találta.

Nagyon fiatalon elkötelezte magát szenvedélyének, a gasztronómiának. Korai tanuló éveiben már kiemelkedett az átlagból szakmai ötleteivel, kreativitásával és azzal a kíváncsisággal, amely itthon és külföldön az örök újítások, a megújítási kezdeményezések és az úttörő vállalkozások és „felvállalások” felé terelte.

obudai.blog.hu

Korai közös emlékeimben csak azt látom, hogy mindig, mindenütt remekelt a gasztronómia hétköznapjaiban is – otthoni ebédfőzése éppúgy emlékezetes volt, mint a már vendéglő tulajdonosként produkált lakomái. A 70-es évek végén rövid ideig bérelte az Olimpia Szálló Normafa büféjét, amellyel addig a szakma későbbi „nagyjai” sorra becsődöltek. Másfél hónap után már híre ment a városban, hogy mennyire érdemes kirándulni a Normafához, mert a séta és sport után az ínyes élmény fenomenális az Olimpia büfében. Egy akkoriban Budapesten forgató francia filmes társaság is tudomást szerzett a helyről és a kalapos, malaclopót viselő  „reneszánsz pasiról”. Beállítottak egy kései órán. Tibi egy kétlapos rezsón olyan négyfogásos vacsorát készített nekik, hogy a forgatás további két hetében szinte minden nap felzarándokoltak a hegyre.

A folytatás a Kis Rabló étteremben már sokkal nagyobb szabású volt. Itt alapítottuk meg ketten a Pest-Budai Ínyeskör asztaltársaságot 1980. december 7-én. Akkortájt párját ritkító érdekesség volt és maradt is sokáig a fővárosban. Nem az újgazdagok sikkes találkozóhelyeként működött. De rendre ott ültek az asztalnál vállalatvezetők éppúgy, mint neves színészek, írók, rendezők, egyetemi tanárok, sztár tévészerkesztők, utazási irodák igazgatói, a Vendéglátóipari Múzeum igazgatója – a szép emlékű Balázs mester, vagyis Draveczky Balázs –, más vendéglátósok. S mi, a többi ínyencek, szakmán kívül, de az élvezeteken belül. A közös mindenkor különleges irodalmi élmény és a jeles napokhoz (disznótor, húsvét, szilveszter, vadászünnep, szüret stb.) kapcsolódó alkalmi lakoma volt.

Cecei Horváth Tibor az Ínyeskör szellemében építette fel a Kéhli (átvételekor még Híd nevű) vendéglő stratégiáját és egész működését is. Igazi vendéglátóként mindennap gondoskodott a legjobb alapanyagok beszerzéséről, a menük és ételsorok összeállításáról – végig hű társával, Gaál B. Eduárd főszakáccsal. Naponta igazgatta a felszolgálást, nagyon gondos volt a vendégek fogadásában és a jó hangulat kialakításában, fenntartásában is. A hagyományos zenét szolgáltató válogatott 2-3 fős zenekart kiegészítve, Laci (Dzson) öccse segédletével sokszor együtt mulatott-énekelt a zenészekkel és a vendégekkel.

Tibi sikerének legfőbb tanúsítványát a legendás vendégek százai jelentették, akik akár csak az elmúlt 20 évben élvezhették a vendégszeretetét és gondoskodását. Világhírességek fordultak meg a Kéhliben az USA elnökétől európai élvonalbeli politikusokon, diplomatákon át világhírű filmszínészekig, és más művészeti ágak reprezentánsaiig. A világhíres tévésztár szakácsok és a legjobb vendéglők tulajdonosai nem csak érdekességként könyvelték el Tibor és csapata teljesítményét, hanem igazi gasztronómiai élményként értékelték. A névsor külön cikket töltene meg. Álljon itt inkább idézet Karinthy Mártontól, aki egy ínyes vacsora kedvéért tért be a Kéhli vendéglőbe és Tiborral való első találkozásáról – többek között – az alábbiakat írta.

„…Ekkor lépett a helységbe egy hatalmas, vadászkalapos kicsattanó kedélyű ember, és jobbra-balra köszöngetve egyenesen a sarokban eddig némán meghúzódó zenekarhoz lépett. Egy bátor vendég, gondoltam, aki mulatni akar. A zenészek életre keltek, felséges muzsika járta át a Helyet. A nagy ember énekelni kezdett. De nem ám csak úgy immel-ámmal. Fájdalom és féktelen életvágy áradt a hangjából, ahogyan nyomatékkal kirakta a taktust. Mintha csak maga Krúdy küldte volna, gondoltam, hogy még emlékezetesebbé tegye a látogatásunkat. Aztán, míg főfogásunkra várunk, a nagy ember az asztalunkhoz lépett. Ő az apa, a családfő Cecei-Horváth Tibor. Az étlapon még az ő neve áll, bár sok éve már a fia, Cecei-Horváth Gergely vette át a napi teendőket. Szinte mindennap bejár, de már csak mint „törzsvendég”, vagy mint „régi idők nagy tanúja”, vagy „a hely ősi szelleme”, vagy minek is nevezzem. Megjelenésének minden tekintetben súlya van. Arca jókedélyt és az élet élvezni tudásának mártíriumát hordozza. Nemcsak vendéglős és nótaénekes, de költő is, a szó professzionális értelmében, hiszen szépkötésű, nemesen karcsú verseskönyvét nyújtja át.”

Cecei Horváth Tibor világképéhez, érzelmeihez és emberekhez fűződő kapcsolatához szorosan hozzátartozott költőisége is. A gasztronómiai remekeit művészi ihlettel álmodta, és gazdag érzelmekkel valósította meg. Igazi érzéseit azonban tinédzserkorától kezdődően versekbe foglalta. Néhány verseskötete és több antológiában való szereplése a bizonyíték életének ezen intimebb, de nagyon gazdag részéről. A versek lényege az örök szerelem, az élet és a szépség szeretete, mely csapongó világában a lányokból mellette nővé érő társak rajongó imádatát jelentette. Talán a példaként tisztelt Krúdy nyomán akart elindulni hajdanán, de a múló szerelmek biztonságot sohasem adó kapcsolatáig jutott ebbéli rajongásaival.

A Cecei család a Kéhli vendéglőben

kehli.hu

Az örök szerelem azonban, amelyhez igazi lojalitással és végtelen kitartással ragaszkodott – a gasztronómia volt. Ezt bizonyítja utolsó bejegyzése a Kéhli vendéglő weboldalán.

„Kedves Vendégeink! Tisztelt Krúdy rajongók!

Varázslatos jubileumi ünnepekhez érkezett el 2011-ben, az óbudai Kéhli Vendéglő, Krúdy Gyula Úr utolsó törzsvendéglője.

Ez évben lesz 100 éve, hogy „Szindbád a hajós” ifjúsága és szomorúsága nyomtatásban megjelent. Negyven éve készült el, Huszárik Zoltán „Szindbád” filmje, mely Latinovics Zoltán alakításában nézőit a mai napig elvarázsolja, álmodozóan mesés hangulataival.

Jó szerencsénk éppen harminc évvel ezelőtt kormányozott ide, vendéglősnek testvéröcsémmel, az akkor Híd Vendéglőként működő Kéhlibe. Húsz esztendeje már annak a kedves estének, amikor az író leánya az „Apám Szindbád” szerzője Krúdy Zsuzsa, férjével, és a Tabán festőjével Zórád Ernővel meglátogatta az előző évben, újjáalakítva megnyitott, és a Kéhli nevet újra viselő vendéglőnket.

Krúdy Gyula 113. születésnapjának tiszteletére tartotta „Szindbád Ínyeskörünk” a találkozót, a Kör gasztronómiát kedvelő tagjaival, akik Szántó András barátommal akkor már hosszú évek óta hívei voltak a „Gyomor öremei”-nek.

Kedves Vendégeink!

Boldogsággal, és örömmel tölt el a tudat, hogy vendéglősi pályafutásomat ebben a kedves házban sikerre vihettem, és a nagynevű elődök után, a nagyvilágból hozzánk érkező sok-sok vendéget családommal és munkatársaimmal elláthattam finom ételekkel, italokkal, muzsikával, és azzal a szerető vendéglátással, amelyet szüleimtől, a régi jó vendéglősöktől, és Krúdy Gyula úrtól eltanultam.

Tisztelettel várja látogatásukat:

Cecei-Horváth Tibor

Vendéglős”

Az Első Pest-Budai Ínyeskör Asztaltársaság (mely később változott Szindbád Ínyeskörré) 30 éves évfordulóját is a fenti alkalommal ünnepeltük és Ceceivel ekkor még a hagyományok felélesztését, a „gasztronauták” rendszeres kéthavi találkozóját tervezgettük, elsőként az év szeptemberét megjelölve. Nyárutótól azonban alig láttuk, soha el nem hitt és komolyan sem vett betegsége miatt alig mutatkozott már társaságban, mígnem egy novemberi nap elvitte a vendéglőst, Krúdy utolsó törzsvendégét.

Cecei Horváth Tibor élt legalább 300 évet, amit jelentős, 66 éves földi pályafutásába igyekezett beleszorítani.