Igazán guszta látvány volt a menzák sivár világában a hatalmas tepsi, szép magasra állványozott rizses-húsos savanyúkáposzta-torony. Ám az biztos, hogy egy (?) korábbi pörkölt nyomait mindig fel lehetett ismerni a „sorok közt”, és a zsírt sem spórolták ki belőle. A tányér alján tocsogó, pirosló szaft rengeteg kenyeret kívánt, úgy hogy senki sem mondhatta, hogy dolgozó népünk és serdűlő tanulóíjúságunk nem lett jóllakatva. A konyhás nénik sem méregették fösvényen az adagokat, a tepsi sarkában összegyűlő morzsalékot, a máshonnan leomló diribdarabokat szívesen odaadták a mindig éhes, főleg fiú típusú diákoknak.

pctrs.network.hu

Az biztos, hogy aki bedob féltéglányi adagot ebédre rakott káposztából, másnap reggelig nem panaszkodik éhségre, gyomorkorgásra, legfeljebb egyéb panaszai valószínűsíthetők...

Aki diétázik, akinek rossz az emésztése vagy egyszerűen nem bírja a nehéz ételeket, ne is gondoljon a rakott káposztára. S itt most hagyja abba az olvasást, de legalábbis készítsen a keze ügyébe egy jó nagy pohár szódabikarbónás fröccsöt.

A rakott káposzta igénybe veszi emésztőrendszerünk minden traktusát és órákra leköti a szervezet összes figyelmét. Az agyunk helyett a gyomrunké a terep, semmi szellemi tevékenységbe nem érdemes tehát fogni ebéd után, egyesek szerint ezt nevezik az igazi alhasi vérbőségnek, ami ágyat kíván. Vacsorára még edzett nagyevőknek sem ajánljuk, ha csak nem perverzitásuk – bár semmi sem idegen tőlünk, ami emberi - az álmatlan hánykolódás vagy a direkt lidérces álmodozás.

Nézzük akkor, hogy készül a jó házias rakott káposzta!

Hozzávalók egy nagy tepsihez

1,5 kg darált sertéshús, a legjobb dagadóból vagy lapockából / esetleg lehet vegyesen marhával, de a szárnyasokat most felejtsük el /

4 marék rizs

1,5 kg savanyú káposzta

4 fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

20 deka húsos szalonna

olaj 2-6 evőkanál / ízlés szerint/

só, bors, pirospaprika

sok tejföl

Elkészítése

A savanyú káposztát /ha túl savanyúnak találjuk, akkor folyó víz alatt öblítsük le /tegyük föl puhulni egy fedővel letakart lábosban és legalább 20 percig hagyjuk is a lassú tűzön. Közben olajon pároljuk meg a felaprított vöröshagymát, dobjuk rá a darált húst a fűszerekkel, és kevés vízzel főzzük teljesen puhára, a rizst pedig egy külön lábosban félpuhára. Ez utóbbit úgy érhetjük el, hogy egy adag rizshez nem kétszeres, hanem egyszeres vizet adunk. Ha minden kész, jöhet a rétegezés mestermunkája. Ilyenkor már egy hatalmas disznóól az egész konyha, legalább három mosatlan edényünk van, és a tepsi még csak eztán jön. (Intelligens szakácsok valószínűleg ezért is főztek egy nappal korábban nagyobb mennyiségű rizst és sertéspörköltet a menühöz).

A kiolajozott tepsi aljára mindig káposztát tegyünk, arra simítsuk rá a rizst, majd a darált húst. A szaftot ráérünk a legvégén ráönteni, hogy szép lassan átszivárogjon az összes rétegen. Ha elfogytak a hozzávalók – jó, ha a tetejére is káposzta kerül –, rengeteg tejföllel locsoljuk meg, és lefedjük a vékonyra szeletelt húsos szalonnával . A sütőben közepes lángon /hőfokon/, fedetlenül, legalább 40-50 perc  míg elkészül.  Bármilyen furcsa, a szinte kész összetevőknek is kell uszkve ¾ óra, hogy a legjobb formájukat nyújtsák.

Ha a káposzta a tepsi oldalai mentén szépen serceg és kicsit oda is kap, ha a tetején ropogós- kopogósra sült a szalonna, vegyük ki, de még ne fogyasszuk. Újabb 15 – 20 percig hagyjuk állni, hogy a kisült zsiradék visszaszippantódjon és átszínezze az egészet, az utolsó rizsszemet is.

A tányéron is tejföl dukál rá, mellé pedig egy pofa sör.

Tipp:

Igazán bevállalósak kipróbálhatják a belsőséggel rakott káposztát is, ahogy Vasban, Zalában készítik. Ez esetben a húst tüdővel és májjal helyettesítjük, amelyet felkockázott tokaszalonnával abálunk meg sós vízben, majd ledarálunk és majoránnával, piros paprikával, borssal fűszerezve dobjuk a hagymás-fokhagymás zsiradékra. A továbbiakban a szokásos bánásmódban részesül.