Csokimentest, krémes-habost.S lőn világosság: legyen a citromtorta. Akkor van baj, amikor valaki citrom nélkül akar citromtortát sütni, az ilyesmi megesik. Ebben az esetben a citromtalan ember mit tesz? Palackos citromlé után nyúlna. Ez fölöttébb rosszallásra méltó cselekedet, tudva, hogy a 21. század technológiai csodáinak dacára az amúgy igen leleményes élelmiszeripar nem volt képes feltalálni a citromízű citromlevet.

emel

Savas-savanykás folyadékot állítanak elő, halványan emlékeztet is a citromra, de csak annyira, mint a világháborús citrompótló tabletták Szicília hatalmas, lédús gyümölcseire. Palackos citromlé esetében a torta is palackos citromlé ízű lesz, illetve annál kicsit rosszabb talán, és ez különösebb indokolás nélkül is elfogadhatlannak nevezhető. De hogy mégis indokoljunk egyet: a citromtortákba kell a citrom kezeletlen vagy jól megsikált héjából is, azt meg végképp nem tartalmazza a palack.

Az üveges citromlénél hiábavalóbb találmány a citrom vonatkozásában pedig csak egy van: a szárított citromhéj. Ez már a megtestesült ellentmondás: a citromhéj csakis frissen adja ki zamatát és illóolajait.Szárítva halott az egész, s nem ismert olyan metódus, amely életre keltené.

Persze, sütős háziasszonyoknál és háziembereknél,de még cukrászoknál is előfordul az ellenkezője az eddigieknek, vagyis a citromban tobzodás. Az inga kileng a másik oldalra, és annyi friss citromlevet meg -héjat zsúfolnak egy szegény tortába, hogy beleharapás után szó bennszakad, hang fennakad, cukor kerestetik. Iparkodtunk egy középutas megoldást találni, sok tejszínnel és egyetlen árva citrommal. S ennek nem az volt az oka, hogy nem akadt több citrom a háznál. Igenis volt még egy fél.

Omlós tészta:

200 g liszt, 60 g vaj, 80 g cukor, 1 tojás, 1 csipet só

Citromkrém:

2,5 dl tejszín, 3 tojás és 1 tojássárgája, 150 g cukor, 1 citromleve és héja

Hab:

2 tojásfehérje, 1 evőkanál cukor

1. Az omlós tészta összes hozzávalóját tegyük forgókéses robotgépbe, és keverjük, míg gombóccá áll össze (sok robotgéphez adnak kifejezetten az omlós tésztához legjobban használható műanyag forgókést is). Egy-két evőkanál hideg tej még kellhet hozzá. A tésztagombócot tegyük pár órára a hűtőbe, aztán vegyük elő, belisztezett deszkán nyújtsuk ki akkorára, hogy kibéleljünk vele egy 23-24 cm-es, kivehető aljú piteformát. A túllógó széleket vágjuk le, de ha nem vágjuk le, akkor sincs baj, mert így a tészta nem ugrik össze, és sütés után is lenyeshetjük. Tegyük egy órára ismét vissza a hűtőbe. A sütőt melegítsük elő 190 fokra.

2. A tésztaformát béleljük ki alufóliával, töltsük fel vaksütéshez használt szárazbabbal, és süssük 10 percig. Távolítsuk el a fóliát meg a babot, és tegyük vissza még 5 percre.

3. A krémhez keverjük ki a tojásokat és a tojássárgáját a cukorral, adjuk hozzá a citromlevet és citromhéjat, majd a tejszínt. A töltsük a tésztára – lehetőleg ne a tésztát vigyük az asztalhoz és egyensúlyozzuk vissza, hanem egyszerűen nyissuk ki a sütőt, húzzuk ki a formát, töltsük bele a sodót, és csukjuk vissza a sütőajtót. 25 percig süssük a 150 fokra csökkentett hőmérsékleten, közben verjük kemény habbá a két tojásfehérjét – félúton szórjuk bele a cukrot –, majd halmozzuk a tortára. A sütőt állítsuk 140 fokra, süssük 10 percig, majd 1-2 percig grillezzük, hogy a hab barnuljon kicsit. Vérprofik ezt gázlánggal, azaz zsebsárkánnyal szokták csinálni, a miheztartás végett mondom.

Másnap a legjobb a torta, amikor egy éjszakát már a hűtőben töltött, és a rezgő krém szépen megdermedt. Pontosabban,a legjobb lenne, ha vasárnap este el nem fogyna rezgőstől. Legközelebb szombaton csináljuk.