Blues sörvacsorára hangolva – két szólamban
A pesti Palota negyed, a Mikszáth tér és környéke egykor alternatív kocsmák sorával vonzotta az éjszakai élet strapabíró vándorait. A régiek közül már csak a Nothin' But The Blues Pub működik, amelyik több mint nagykorúsítva képes bámulatos átváltozásokra. A minap sörvacsorát celebráltak, amelyen ott jártunk, s kissé rendhagyóan tálaljuk.
A zenés pub korszak szinte első hírnökeként nyílt 1993-ban a Krúdy Gyula utcai tetthely, amely maga volt a 90-es évek euforikus életérzésének a megtestesítője. Megfordultak itt sokan, például Orszáczky Jackie, Yoko Ono épp úgy, mint Tátrai Tibor, Deák Bill Gyula, de ide kötődik a Fekete Jenő- Nagy Szabolcs jegyezte Muddy Shoes megalakulása is. Teltházas koncertekkel dőlt a lé a torkokon, és igenis ment a gasztrozás is. Posztós Csaba irányításával többször is megújultak, változtak, lett belőlük étterem-söröző, persze a zene maradt. Az idei truvajuk, hogy nemcsak új pultot, vendégtért alakítottak ki – bőrkanapékra ültetve a nagyérdeműt -, de összenyíltak a szomszédos Must és Szaft ( volt Gádor) boralakulattal, bár ami azt illeti borválasztékban eddig is erősek voltak, erről Kiss János sommelier gondoskodott. A konyha a pub kínálat mellett ráerősített a hagyományos magyar éttermi fogások „korszellemesítésére”, éppen annyira, hogy élvezni is lehessen.
Mi ezúttal egy sörvacsorán vettünk részt a hangulatos pincesörözőben. A Nothin' But The Blues Pub az utóbbi időben a megbízható žateci söröket csapolta, de most a kínálatot az Ikkona söreivel bővítette tovább. A választás telitalálat, hiszen a rozsnyói Kovács Lászlót, a Kaltenecker sörmesterét és kézműves söreit eddig is a legjobbak között tartották számon. Sokféle sörkoncepciója – saját sörmárkái mellett, elviszi receptjeit más főzdékbe is, de befogad ifjú titánokat is, akik alkalmasint az ő segítségével főzik meg első sörüket – okán a sörfőzés egyik legszínesebb egyénisége. Így nem meglepő, hogy egyaránt otthonosan mozog a láger és a felsőerjesztésű sörök világában egyaránt.
A žateci és a Ikkonna sörök mellé Hende Szabolcs, az új séf izgalmas ételeket kreált, klasszikus hazai ételeket gondolt újra. A fogásokról ezúttal ketten fogalmazták meg a véleményüket: Kovács Gábor sörszakírónk és Haulitus Anikó, aki rovatunk Tökéletes sorozatának számos cikkét, receptjét jegyzi.
Első fogás: Hortobágyi Blues palacsinta - ajánlott sör: Postřižinské Něžný Barbar
K.G.: Kamaszkorom egyik gyakran fogyasztott kedvence ezúttal egy fánk tésztában született újjá, és bár a csirke ízlésem szerint lehetett volna szaftosabb, a végeredmény mégis teljes siker.
H.A.: Az est fogásai közül nekem ez volt az első helyezett, a tökéletes. A gömbölyded formájú, kívül ropogós, belül könnyed tészta tetejét póréhagyma chips teszi kócossá - az embernek mielőtt megkóstolja és megsemmisíti ezt a látványt, szinte kedve lenne megcirógatni. A szaft selymesen sima, a töltelék tökéletesen fűszerezett, az ízek harmonikusak, a tészta állaga hibátlan.
Második fogás: Omlós Marhapofa, serpenyős laskával, erdei gomba redukcióval – ajánlott
sör: Ikkona Dark lager
K.G.: Szenzációs ízeket adott hozzá az omlós marhapofához a sokféle gombával készített mártás, tökéletesen eltalált volt a hús állaga és ízesítése. A feltálalt gombák, az én ízlésem szerint nem voltak eléggé megpárolva, bár tudom, mostanában nagy divat a „ress”.
H.A.: Nem tudom feledni, mit ettem, olyat, amit még soha nem vettem a számba: m a r h a p o f a. Azt gondoltam, nem fog ez nekem menni, vizuális típusként nekem ez szinte horrorisztikus. Remélem, van más gyenge lelkű nő is, aki nehezen bírja az ilyen brutális fogásokat, ha másért nem, mert a húsoknak kevésbé nagy barátja. De sikerült túllépni gyengeségemen. Megérte, még ha rászokni nem is fogok:: enyhén pirított kéregbe foglalt omlós, szinte krémes marhahúst kóstoltam. A gombás mártás finom, de kicsit intenzívebb ízeket és illatokat vártam.
Harmadik fogás: Lecsós rostélyos, újjáélesztve- ajánlott sör: Žatec Strong
K.G.: Már marhából alapoztunk - újráztunk, az előrelépéshez az előző fogás után, jóval intenzívebb ízek kellettek volna, mondjuk a magyar hagyományoknak megfelelően erőteljesebb lecsó.
H.A.: A lecsó tálalása – egy réteg krémesítve, rajta éppen csak annyira megpárolt paprika - és paradicsomszelet, hogy még roppanós maradjon. Szeretem az ételek természetes, nem túlfűszerezett, gyengéd ízét, így ez nekem tökéletes volt. A hús kifogott rajtam, bár ezen a téren nem vagyok kompetencia személynek tekinthető. Bár tudom, hogy ez most trendi, nekem nyersebb volt az ehetőnél. De vannak kultúrák, ahol mindig hagyni kell egy kicsit a tányéron, hogy a háznak mindig jól menjen… megérdemlik.
Negyedik fogás: Mákos guba variáció - ajánlott sör: Ikkona Red IPA
K.G.: A mákos guba tökéletes lezárása az ételsornak. A könnyű hab, a gazdagon adagolt mák, a gőzgombóc tésztaalap, finom harmóniája szép befejezése volt a vacsorának.
H.A.: A forma és a külső újfent nagyon tetszetős. A kocka alakú, hihetetlenül el bevont desszert ízei isteniek, mint ahogy a mák aránya is. A gőzgombóc tésztája – a krémhez illeszkedően – lehetett volna egy egészen kicsit levegősebb és könnyedebb.
Megjegyzés:Pohár-tányér összhangban. Jönnénk még sörvacsorára.