Kővágószőlős festői szépségű község Pécs mellett a Mecsekben. Várnainé Ancsa férjével, két felnőtt gyerekével és unokájával lakik itt takaros otthonukban, ahonnan lélegzetállító kilátás nyílik a lent elterülő tájra. A faluban, ahogy Baranya megyében általában, főként beás cigányok élnek, akik az archaikus román nyelvet beszélik. Bár szülei szinte nem is beszéltek hozzá magyarul, Ancsa egyre ritkábban használja az ősök nyelvét, gyerekei pedig már csak értik nagyanyjuk szavát, de magyarul válaszolnak.

A beások korábban elsősorban fakitermeléssel és famegmunkálással – például teknő, kád, és fa evőeszközök készítésével – keresték a kenyerüket, mára ezt legfeljebb hagyományőrzésből űzik néhányan. Az étkezési szokásokban azonban intenzíven él a hagyomány. A környéken az egyik legkedveltebb a káposztás lecsó. Eredete meglehetősen praktikus: a cigányok télen-nyáron szeretik a lecsót, de szezonon kívül a paprika igen drága, így a sokkal olcsóbb káposztával dúsítják fel. A lecsóhoz elmaradhatatlan a punya, vagyis a beások által sütött kenyér, amit a helyiek kanálként is használnak.

Farkas András / RSK

Ancsa saját specialitásként medvehagymával és szalonnával bolondítja meg a cipót, amit a környezetében egyre többen követnek. A szakácstudományáról közismert asszony gyakran főz különböző rendezvényeken, és kuncogva szokta figyelni a vendégeket, akiknek evőeszköz nélkül szolgálják fel az illatosan gőzölgő menüt. Legutóbb egy holland csoport körében okozott átmeneti feszengést a csak punyával szervírozott lecsó, de amikor Ancsa férje elmesélte nekik a tréfa lényegét, hamar feloldódott a társaság – és csak páran kértek villát az ételhez.