A közlemény szerint a monetáris politika késleltetve fejti ki hatását az inflációra, a legerőteljesebb hatás 5-8 negyedéves késéssel jelentkezik, így az inflációs folyamatokat leginkább a monetáris tanács 2005 második felében és 2006 során meghozott döntései befolyásolták. Erre az időszakra kedvező inflációs környezet volt jellemezhető, ami azonban hosszútávon fenntarthatatlan költségvetési politika mellett valósult meg - hangsúlyozzák.

A költségvetési kiigazítás szükségességét a monetáris tanács többször is hangsúlyozta, ám annak tényleges szerkezete ebben az időszakban még nem volt ismert - áll a közleményben.

Az elemzés szerint a nemzetközi tapasztalatok szerint a költségvetési kiigazítások között lényeges különbség van a tekintetben, hogy a kiigazításra hogyan kell a monetáris politikának reagálnia. A monetáris politika ezért kiváró álláspontra helyezkedett.

A 2006 nyarán meghirdetett költségvetési kiigazításban jelentős szerepet kaptak olyan tényezők - áfa és egyes hatósági árak emelése, ártámogatások csökkentése –, amelyek a 2007-es infláció megugrásához vezettek - ismertetik. A jegybank nem kívánta az árszintemelő intézkedések egyszeri, közvetlen hatásait semlegesíteni, mert az túlzott mértékű növekedési áldozattal járt volna. A monetáris tanács emiatt úgy döntött, hogy átmenetileg megengedi az infláció cél fölé emelkedését 2007-ben. Nem lehetett azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az áremelkedések tartósan is megemelhetik a várakozásokat, ami áttételes, elhúzódó inflációs következményekkel fenyegetett. Részben ennek megelőzése céljából, részben a kockázati felárak megemelkedése következtében a testület az alapkamatot több lépésben, összesen 2 százalékponttal emelte.

A célnál magasabb inflációhoz a fiskális intézkedéseken kívül számos egyéb, előre nem látható sokk is hozzájárult. Ilyen volt az élelmiszerek áremelkedése, amely többek között a 2007-es rossz időjárási feltételekkel és a termékkör iránti globális kereslet élénkülésével magyarázható. A nemzetközi energiaárak emelkedése is inflációt gerjesztő hatású volt, különösen annak fényében, hogy az a hatóságilag szabályozott árakban is megjelent. A hatósági árintézkedések, és az energia- valamint az élelmiszerárak vártnál magasabb emelkedése nélkül az infláció az inflációs célt jóval kisebb mértékben haladta volna meg - jegyzik meg.

Bár 2006-ban a jegybank nem kívánta az egyszeri és váratlan árszintemelő tényezők hatásait rövidtávon ellensúlyozni, később olyan monetáris politikát folytatott, hogy a célt meghaladó 2007. évi áremelkedés középtávon ne jelentkezzen az inflációs várakozásokban. Emiatt 2007-ben a jegybanki alapkamat folyamatosan meghaladta a korábbi piaci várakozásokat.

A monetáris politika a jövőben is kitüntetett figyelemmel kíséri az inflációs várakozások alakulását, és mindent megtesz annak érdekében, hogy középtávon elérje az árstabilitást. A jegybank az árstabilitás elérésével és fenntartásával járulhat hozzá a hosszú távú gazdasági növekedéshez és a kiszámítható makrogazdasági környezethez - fogalmaznak a monetáris tanács közleményében.