A globalizáció megújítja a statisztikai kultúrát – állítja Enrico Giovannini. Biztos van, akit nem hoz lázba az OECD vezető statisztikusának kijelentése. Pedig hiba lenne könnyedén átlibbenni a jelenség felett, mert valóban akad néhány fogós új kérdés, amely a tervezést segítő központi adatszolgáltatással kapcsolatos. Létezik-e még létjogosultságuk a nemzeti statisztikáknak az unión belül? Mit kezdjenek a nemzeti statisztikai hivatalok az országhatárokon átlépő multik gerjesztette statisztikai adatokkal? Hogyan viszonyuljanak az intézetek az egyre több kereskedelmi alapon működő közvélemény- és piackutató céghez? Megmaradt-e még a hagyományos állami statisztikai intézetek döntés-előkészítő szerepe? Giovannini nem esik pánikba, sőt szinte ujjong az új feladatok és lehetőségek láttán, szerinte ezek inspirálóan hatnak a konzervatív szakmára. Sőt – a Statisztikai Szemlében közölt tanulmányában – azt is állítja, hogy míg az adatfelvételek és a -feldolgozások költsége is csökkent, addig a lehetőségek száma nő.

Egyre több web 2.0-s statisztikai szolgáltatás érhető el (például a swivel.com és a manyeyes.com); a hivatalok közérthető animációk fejlesztésébe kezdtek, a kolumbiai egyenesen videoklipet forgatott a statisztikai alapfogalmakról; egyre elterjedtebb a keresőprogramok felhasználása döntések előkészítésében – sorolja a példákat a változásra.

Ezzel együtt sem gondolja, hogy eljött a statisztikusok kánaánja. Idézi az Eurobarometer 27 uniós tagállamot, illetve Török- és Horvátországot érintő tavalyi kutatásának eredményeit. Ezek szerint, bár az európaiak átlagosan 69 százaléka tartotta fontosnak a gazdasági kulcsindikátorok ismeretét, mindössze 8 százalékuk ismerte országa GDP-növekését, 6 százalékuk pedig az inflációs rátát. Roppant változatos országonként, hogy a lakosság mennyire fogadja el megfellebbezhetetlen igazságként a hivatalos statisztikákat. Míg a hollandok és a dánok 70 százalék feletti része megbízik az állami adatokban, a magyaroknak, a franciáknak és a briteknek csak kevesebb, mint 40 százaléka „gyanútlan”. A nálunk, magyaroknál mért szkepszist biztosan erősítette a politika sokszor durva és értelmetlen beavatkozása a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) működésébe, így az állampolgárok képzetében az általa szolgáltatott adatok sokkal inkább egy kormány-, mint egy nemzeti intézmény termékei.

© Statisztikai Szemle / Eurobarometer

– Az információ még nem tudás – idézi szerzőnk Einsteint. S ezt bizonyítja az első nyilvánosságban megjelenő adatközlések tálalása és fogadtatása is. Míg a nagy műgonddal elkészülő, ellenőrzött, hiteles adatsorokat nem vagy csak hiányosan, olykor bírálatukkal egyetemben közli a média, addig sokszor a marketing szempontú felmérések gond nélkül kapnak nyilvánosságot. Az érdekesség és kereskedelmi érdekeltség kiszorítja a jó minőségű adatokat. A gyenge adatminőség nem jelent az adatterjesztés számára akadályt – véli Giovannini. De ez nem lombozza le túlságosan, és agresszívabb (kezdeményezőbb) kommunikációra buzdítja a hivatalos statisztikusokat a kontárokkal szemben. Vicsorgó statisztikusokat vizionálok; rettegjenek az obskúrus adatpancsolók!

(Statisztikai Szemle, 2008/3)