A bizottság három előterjesztésről alakított ki véleményt: elsőként az Európai Parlament és a Tanács irányelve az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló irányelvről, az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésről, valamint azok összekapcsolásáról szóló irányelvről és az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló irányelv módosításáról.

Másodikként az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló irányelvről, az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló irányelvről és a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet módosításáról.

Harmadikként pedig az Európai Elektronikus Hírközlési Piacfelügyeleti Hatóság létrehozásával kapcsolatos rendelettervezetről alakított ki véleményt a parlamenti bizottság.

A témák tartalmi lényege, hogy Brüsszel a távközlési verseny növelését tervezi, s ezért az ágazat reformjára és a szabályozás átalakítására készül. Az egyik cél az, hogy a verseny növelésével gyorsabban fejlődjön a széles sávú internet, s így dinamikusabban bővüljön a világhálót elérő előfizetők tábora.

Viviane Reding, az Európai Bizottság távközlési biztosa a célok elérése érdekében korábban azt javasolta, hogy a vezeték nélküli internetszolgáltatás alapjául szolgáló rádiófrekvenciákhoz való hozzájutást könnyítsék meg a szolgáltatók számára. Ennek hátterében részben az áll, hogy a televíziózás digitalizációjával több frekvencia is felszabadul.

Cél az úgynevezett rugalmas spektrum menedzsment is, ezen belül az, hogy ezt követően a frekvencia birtokosa szabadon megválaszthatja, mire használja a frekvenciát. A jelenlegi szabályozás szerint meghatározzák a használatot.

Egy újabb terv az, hogy a távközlési infrastruktúra működtetését és a szolgáltatások nyújtását szét kell választaniuk a cégeknek. Brüsszel ugyan nem írna elő ilyen mindenkire vonatkozó kötelezettséget, kikényszerítésére azonban létrehozna egy uniós szintű hatóságot. A szétválasztást ellenző szolgáltatók szerint egy ilyen lépés visszafogná a jövőbeni befektetéseket. Ezzel szemben Brüsszel a már megvalósult egyik angol példa alapján úgy véli, hogy szétválasztás által nemcsak az árak csökkennének, hanem a hálózatok fejlesztésére fordított összegek is megnőnének.

Brüsszel azért szeretné kiterjeszteni vétójogait, illetve felállítani az uniós hatóságot, mert úgy véli, nem eléggé harmonizált a nemzeti hatóságok működése. Azaz ugyanolyan problémára nem mindig ugyanolyan szabályozási válaszokat adnak a hatóságok az egyes országokban.

A bizottság az első évben a tervek szerint 20 millió eurós költségvetésű egységes hatóság létrehozása ellenében a nemzeti szabályozó hatóságok együttműködésén alapuló modellt támogatja úgy, hogy elismeri, a nemzeti szabályozások között nagyobb összhangra lenne szükség. Nem támogatta viszont a bizottság azt, hogy az uniós bizottság hatásköre és vétójoga kibővüljön.

Az állásfoglalás szerint a piacelemzésnek, mint a szabályozás alapvető eszközének továbbra is a nemzeti hatóságok kezében kell maradnia úgy, hogy nőjön ezen szervezetek függetlensége és kikényszerítési jogköre.

A frekvencia gazdálkodással kapcsolatban a bizottság támogató véleményt fogadott el úgy, hogy például az új szabályozás bevezetésére megfelelő átmeneti időt kell adni.

A bizottság támogatta a funkcionális szétválasztást is, ám például kikötötte, hogy ennek bevezetése nem érinthet olyan földrajzi területet, ahol hatékony infrastruktúra alapú verseny van, vagy ennek kialakulása ésszerű időn belül várható.

A bizottság a jobb fogyasztóvédelmet célzó javaslatokat is támogatta: ezen belül például a szolgáltató-váltás megkönnyítését, az egységes 112-es segélyhívó szám hatékonyabb működtetését, illetve az ingyenes számok határokon átnyúló hívhatóságát.

Támogatta a bizottság azt is, hogy a magánélet védelme és a biztonság növelése érdekében több kötelezettség háruljon a hálózatüzemeltetőkre és az internet szolgáltatókra még akkor is, ha például a személyes adatok védelme, vagy a hatósági tájékoztatási kötelezettség kiterjesztése plusz költségekkel jár számukra.