szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

A piacok mindenhatóságát hirdető fundamentalizmus rossz és veszélyes doktrína, különösen, ha a politikai döntéshozatalba is átszivárog. Ezért a politikai döntéshozatalt és a piaci részvételt el kellene különíteni egymástól – vélekedett Soros György a Közép-Európai Egyetem szervezésében a Magyar Tudományos Akadémián tartott előadásában, ahol ezúttal a piaci és a társadalmi értékrendek között húzódó konfliktusokra mutatott rá.

A magyar származású amerikai üzletember a piacok mindenhatóságát hirdető fundamentalizmust éppen annyira rossznak tartja, mint a túlzott állami beavatkozást a piacok működésébe. Véleménye szerint a társadalmi folyamatok csak akkor szolgálják a közjót, ha ez a két tényező élesen elkülönül. A politikának ugyanis értékek mentén kell döntenie, a piacok ezzel szemben alapvetően értéksemlegesen, erkölcsi értékeket nélkülözően működnek.

Soros a társadalomtudományban ismert „megbízó-ügynök dilemmán” keresztül mutatott rá a piaci és a társadalmi értékek között húzódó ellentétre. Példaként a természeti kincsekben gazdag országok (pl. Kongó, Szudán) helyzetét említette, ahol a korrupt kormányokon keresztül kizsákmányolják az országokat. Mint mondta, egy ország természeti erőforrásai az állampolgárok tulajdonát képezik, nem pedig a kormányét. Utóbbinak csak „megbízó-ügynökként” kellene eljárnia az ország lakossága érdekében, de a valóságban előtérbe kerülnek a saját érdekek a közérdekkel szemben, korrupttá válnak, aminek következtében a lakosság nem részesedhet a haszonból.

Soros György. A piacok nem alkalmasak társadalmi
 szabályok lefektetésére
© Stiller Ákos
Ugyanezt az analógiát a mostani válságon is levezette az üzletember: a pénzügyi piacok összeomlásához az vezetett, hogy az „ügynökök” a saját érdekeiket előtérbe helyezve csak azzal voltak elfoglalva, hogy mennyi pénzt kereshetnek, miközben a kockázatokkal egyáltalán nem foglalkoztak.

Soros a piaci fundamentalizmus veszélyére is figylemeztetett, amely véleménye szerint mellőzi a morális megfontolást és ez a gondolkodásmód átterjed a társadalomra is. A piaci fundamentalizmus Soros szerint ugyanis erkölcsi értékeket tulajdonít az alapvetően amorális piaci folyamatoknak – tévesen –, amikor az önérdekre törekvést olyan polgári erénynek tünteti fel, amely a közjó érdekében hat. A piacok viszont érzéketlenek az erkölcsi ítéletekre, éppen ez teszi őket hatékonnyá. Ebben a kontextusban az egyik dollár olyan, mint a másik, teljesen mindegy, ki hogyan jutott hozzá – foglalta össze a piaci logika lényegét a pénzügyi szakember.

A piacok nem alkalmasak társadalmi szabályok lefektetésére, tehát az is hibás elképzelés, hogy a piaci fundamentalista gondolkodást kiterjesszük a kormányzásra. Soros ennek kapcsán utalt a képviseleti demokráciák csapdájára: a költséges választási kampányok óriási tőkeigényének következtében a politika a gazdasági érdekcsoportok közvetlen kiszolgálójává válhat.

Erre példaként az amerikai választási mechanizmust hozta fel: megválasztatni valakit sok pénzbe kerül, aki viszont nem e szabályok alapján játszik, azt nem választják meg. Így viszont a megválasztott politikusnak később a támogatóik elvárásainak is meg kell felelniük, ami szintén a „megbízó-ügynök dilemmára” vezet vissza. Így szennyezi be a pénz a politikát  – mutatott rá Soros.

A filantróp szerint a Reagan-kormányzat óta dogmává vált piaci fundamentalizmus mögött az önérdeknek a közjó gyarapítása érdekében játszott szerepét teljes mértékben torzító, tőkeerős propagandagépezet áll, amely az elmúlt negyedszázadban olyan hatásosan működött, hogy még a válság sem tudta kikezdeni. Ezt jelzi például, hogy Obama elnök sem törekedett többségi állami kontrollra az újra feltőkésített bankokban, pedig lett volna rá lehetősége. A gyógyászat és a jogász szakma is elüzletiesedett, ami szociálisan destabilizáló hatású, ráadásul ez a folyamat egyre gyorsul – említette szintén példaként utalva az amerikai társadalomban zajló folyamatokra.

Soros György szerint – mint ahogy az általa képviselt nyitott társadalomban is – el kellene különülnie a polgárok piaci és politikai szerepvállalásának. Piaci szereplőként az önérdek, közszereplőként a közérdek kell, hogy vezessen bennünket – hangsúlyozta Soros. A tökéleteshez közeli versenyhelyzetben ugyanis egyetlen szereplő sem képes önállóan befolyásolni a végeredményt, így az egyéni piaci döntések nem befolyásolják a közjót, ellenben a politikai döntések esetében korántsem mindegy, hogy az önérdek vagy a közérdek figyelembevételével születnek.

A filantróp ugyanakkor azt is hozzátette: kétségtelen, hogy a közjó megállapítása szinte lehetetlen feladat, hiszen nem létezik objektív mérce, és könnyen manipulálhatóak az egyéni nézőpontok. Ezért hatékonyabb a piac a politikánál: a profit nemcsak motiválja az egyéni döntéseket, de a siker egyértelmű mérőfokául is szolgál. Soros szerint viszont azt is szem előtt kell tartani, hogy a társadalmak nem létezhetnek erkölcsi elvek nélkül, ezért sokat javítana a demokráciákon, ha szétválna az egyének politikai és piaci funkciója. Ez azonban az adott társadalom polgárain múlik, de már egy kisebbség is be tudná indítani azt a folyamatot, amely újraépítené az alapokat – összegezte.

Sz. Zs.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!