Nem született megállapodás az argentin kormány és a hitelezők között – jelentette be Axel Kicillof, a dél-amerikai ország pénzügyminisztere – ottani idő szerint – szerda éjjel. Ez egyben azt jelenti, hogy magyar idő szerint reggel hat órakor Argentína formálisan államcsődbe került. Ebben az évezredben másodszor is, mert 2001-ben már beütött az államcsőd.

Egy bírósági döntés adta a kegyelemdöfést

Argentína még tavaly nyáron elbukott egy pert, melynek az volt a tétje, hogy az ország 2001-es csődje után el tudja-e érni, hogy a meglévő adósság egy részét elengedjék a külföldi befektetők. A dél-amerikai országnak kölcsönt adók egy része korábban már belement abba, hogy a tartozás 70 százalékáról lemondanak, de voltak páran, akik erre nem voltak hajlandóak. Az ügy bíróság elé került az Egyesült Államokban, és tavaly elrendelték, hogy Argentínának fizetnie kell azoknak is, akik nem voltak hajlandók belemenni a – 2005-ben és 2010-ben végrehajtott – átütemezésbe az ország pénzügyi rendszerének 2001-es összeomlása után. Ők a masszív kisebbség, mivel az átstrukturálásba a hitelezők 93 százaléka beleegyezett, de a befektetők 7 százaléka hajlíthatatlan volt. Hiába voltak viszonylag kevesen, mégis képesek voltak vakvágányra terelni az egyezkedést.

Axel Kicillof egy New yorki sajtókonferencia előtt július 30-án

AFP / Stan Honda

Utóbbiak közé tartozik az Aurelius és az NML Capital befektetési cég, ők vitték az ügyet az amerikai bíróság elé. Az amerikai bíróság pedig azt is kimondta, hogy a befektetési alapok nem kötelesek elfogadni a 70 százalékos adósságleírást. Ennél is nagyobb hatású az a döntés, mely szerint Buenos Aires addig nem fizethet másnak sem, amíg nem törleszt a karakán, egy fillérről sem lemondó befektetési alapoknak, hedge fundoknak. Vagyis kelepcébe került az argentin kormány: adósságának csak kisebb részét birtokló cégeknek nem akar fizetni, csak másoknak, de addig nem fizethet nekik sem, amíg az argentinok által vérszomjasnak titulált befektetőknek nem utal.

Argentína ennek ellenére nem teljesítette az amúgy csaknem húsz év múlva lejáró államkötvényének nemrég, június 30-án esedékes, alig félmilliárd dollárra (120 milliárd forintra) rúgó részletét, holott ez csak csepp a tengerben az ország sok tízmilliárd dolláros adósságát tekintve. A civakodó feleknek 30 napos türelmi időszak állt rendelkezésükre, hogy mégiscsak megegyezésre jussanak. Nem sikerült.

Ha akarnának, tudnának fizetni

Pedig az ominózus diszkont kincstárjegy utáni kamat összegét Buenos Aires letétbe helyezte, vagyis letette a pénzt egy bankszámlára, és csak arra várt, hogy elindíthassa az utalást, ha ki tudna csikarni némi engedményt a vele vitatkozó, keselyűnek nevezett cégektől. Argentína ugyanis nem likviditási problémai miatt nem volt hajlandó fizetni, hanem attól tartott, egy ilyen lépés precedens lenne a többi hitelező számára: ők bár belementek korábban abba, hogy az általuk Argentínának nyújtott kölcsön egy részét elengedték, de most követelhetnék, hogy mégis csak a teljes összeget kérik vissza. Márpedig ez sokba fájna a dél-amerikai országnak: becslések szerint 15 milliárd dollárt veszíthetne az engedékenységével. Ez az ottani valuta, a peso folyamatos értékvesztésével és devizalikviditási problémákkal küzdő ország számára végzetes lenne, hiszen ez az összeg meghaladja Argentína devizatartalékainak felét is.

"Nem fogunk aláírni olyan megállapodást, amely veszélyezteti valamennyi argentin jövőjét" – ütött meg demagóg hangokat a politikus, hozzátéve: az ország állampolgárai megőrizhetik nyugalmukat, a csütörtöki nap éppen olyan lesz, mint bármelyik másik, és a világ forog tovább. A világ egyik legnagyobb hitelminősítője, Standard & Poor's (SP) már a határidő lejárta előtt pár órával szelektív nem törlesztő (SD) kategóriába sorolta vissza Argentína már eddig is mélyen spekulatív devizaadósságát, vagyis ezen a vonalon is államcsőddé minősítette az állapotot, amibe került az ország.

A csőd Argentína számára mindenesetre nem jelent olyan gazdasági mélyrepülést és összeomlást, mint a megelőző esetben, 2001-ben. Az argentin gazdaság, bár nincs a legjobb formában – a peso a világ legrosszabbul teljesítő valutája – közel sincs olyan rossz helyzetben, mint 12 éve. Az államcsődöt ugyanis nem maga a rossz gazdasági teljesítmény idézte elő, hanem a korábbi adósságokkal kapcsolatos megegyezési nehézségek. 

De hogy sikerült ekkora adósságot felhalmozni?

A dél-amerikai állam, mely jelenleg már a világ legnagyobb gazdaságait tömörítő G20 tagja, az 1970-1980-as évek katonai diktatúrájának gazdasági válságából – amelyet eladósodás, komoly adóelkerülés, tőkekivonás és a Falkland-háború okozott – csak lassan tudott kikecmeregni, 1990-ig várni kellett a mélyreható reformokra. Ekkor azonban a liberalizációval, privatizációval, az ország fizetőeszközének az amerikai dollárhoz történő rögzítésével az ország gazdasága növekvő pályára állt, s elkezdett nőni az életszínvonal is.

Az állami kiadások magas szinten ragadtak, dúlt a korrupció, a privatizáció lassulásával kifulladt a külföldi működőtőke beáramlása, a dollár felértékelődésével – az argentín pesót ehhez kötötték – az ország termékeinek versenyképessége is csökkent. Emellett ekkor az egész latin-amerikai régiót kockázatosnak ítélték meg a befektetők, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) hiteleit pedig továbbra is igénybe vette az ország, ez pedig növelte az eladósodottság szintjét is, ami 1999-re a GDP 50 százaléka fölé kúszott.

Az évtized végére Argentína három évig tartó recesszióba süllyedt. A peso leértékelését és a dollárhoz történő rögzítés felszámolását politikai öngyilkosságként értékelték az argentin kormányok, így ezt nem lépték meg. Ez azonban tovább taszította a mélybe az argentin gazdaságot. A gyenge gazdasági teljesítmény miatt növekvő költségvetési hiányt a kormány megszorításokkal igyekezett kordában tartani, sikertelenül.

Zuhanás a szakadékba

Buenos Aires egyre nagyobb kamatot volt kénytelen fizetni állampapírjaiért a piacon, így egyre inkább a nemzetközi szervezetekre szorult finanszírozás terén. A sorozatos megszorítások egyik elemét jelentette a közszolgák bérének megvágása, ez azonban átszakította a gátat, tüntetések, sztrájkok robbantak ki, a munkanélküliségi arány felrobbant, 2001-ben pár hónap alatt 13-ról 20 százalékra kúszott.

Nyugdíjra várva a Banco Provincia előtt

AFP / Danel Garcia

A krízis decemberben kezdett komolyan kibontakozni, amikor az IMF nem egyezett bele egy 1,3 milliárd dolláros hitelrészlet átutalásába, mivel a szervezet szerint az ország képtelen lett volna teljesíteni a hitelért cserébe várt feltételeket. Az argentin állampapírok hozamai elszabadultak, az emberek pedig elkezdték pesójukat dollárra váltani és külföldre vinni. December 2-án az argentin kormány 12 hónapra befagyasztotta a bankbetéteket. Ez feldühítette az embereket, akik az utcára vonultak, és előbb csak demonstrációkon, később már utcai gyújtogatásokkal fűszerezve igyekeztek érvényt szerezni igazuknak. A rendbontások során december 20-án és 21-én többen is meghaltak Buenos Airesben, az elnök pedig helikopteren volt kénytelen elhagyni az elnöki palotát.

Argentína eközben 2001. december végén csődöt jelentett az ország államadósságának – mely 132 milliárd dollárt tett ki – nagy részére, ez volt akkor minden idők legnagyobb államcsődje. A következő években a GDP 20 százalékkal zsugorodott, a munkanélküliség elérte a 25 százalékot, és a peso – melynek dollárhoz történő rögzítését 2002-ben eltörölték – 70 százalékot vesztett értékéből, az infláció pedig meredek emelkedésnek indult. A peso elértéktelenedése ugyanakkor az argentin áruk versenyképességét jelentősen növelte, a gazdaság a 2000-es évek közepétől növekedő pályára állt. A hatalmas összegű államadóssággal azonban kezdeni kellett valamit, a hitelezők az ajtóban toporogtak.

Az ország 2005-ben és 2010-ben hitelezői jelentős részével meg tudott állapodni az ország adósságának átstrukturálásáról, ám egyes fedezeti alapok nem egyeztek bele ebbe, ők továbbra is hozzá akarnak jutni a teljes összeghez, amit az argentin államnak kölcsön adtak.