Általánosan unalmasnak tűnő címlapinterjút adott a Figyelőnek Seszták Miklós. A szemlékben az interjú egyik, ha nem a legfontosabb állítása így el is sikkadt. Mint azt a hvg.hu több tételben is megírta (például itt, itt és itt is): a frontról nagy hirtelen kivont, nyugdíjazott Németh Lászlóné államtitkári feladatlistája és vele a kormánybiztosnak kinevezett Bártfai-Mager Andrea a fejlesztési miniszterhez került.

A Seszták–Lázár-csörtéről és a hatalmi átrendeződésről érdeklődő, fent említett interjúban a miniszter azonban egy meglepő kijelentést is tett. Azt is mondta: szeptember 15-ig a kormányzati asztalra kell tennie azt a koncepciót, ami lehetővé teszi, hogy 2018. január 1-től mintegy

ötmillió fogyasztó egyetlen számlából értesüljön a közműveket érintő kiadásairól.

Ez azt jelenti, hogy a fogyasztónak most még külön-külön postázott víz-, gáz-, csatorna-, áram-, kéményseprés és szemétszállítás díját egyetlen számlával váltanák ki. Első blikkre ez talán jó ötletnek is tűnik (például az olcsóbb postaköltség miatt), de az elképzeléssel van néhány probléma.

Seszták toppant be Lázár helyére a rezsitérképen

MTI / Kovács Tamás

Induljunk ki abból, hogy a Spéder bukásának következményeként Lázár Jánosról leválasztott területeken (Magyar Posta, FHB, takarékszövetkezetek ügye, rezsiharc stb.) Seszták Miklós valóban meg akarja mutatni Orbánnak, hogy képes a választási kampányig eredményekre jutni. Energetikai területre szűkítve e feladatot, jól látható, hogy egy cél létezik: be kell váltani azt az évek óta mantrázott ígéretet, hogy a rezsicsökkentésnek lesz folytatása. E témában nem Németh Szilárd, a birkózószövetségi elnök-pártkatona, hanem az ENKSZ Első Nemzeti Közműszolgáltató a kulcs.

A rezsiharcot vívó kormány szakmai megtestesüléseként működő ENKSZ égisze alatt az állami Főgáz megszerezte ugyan a lakossági gázfogyasztókat, de ahhoz, hogy az eredeti modell szerint működhessen az „energetikai NER”, ennyi kevésnek bizonyult.

Az áramszektort képtelen volt bevenni az ENKSZ, mert bár tavaly tavasszal az ELMŰ-Émász tulajdonosával, a német RWE-vel a kormány kötött egy megállapodást arról, hogy az ország középső és észak-keleti térségét ellátó cégek egy részét megvenné (illetve tulajdonrészt szerezne bennük), a tárgyalások elhúzódtak, és végül eredménytelenül zárultak. Márciusig gyakran asztalhoz ültek a felek, de mint egy bennfentes elárulta: „hol a pénz, hol a kompetencia hiányzott” a megegyezéshez.

A 12 megyét ellátó E.On teljesen megmakacsolta magát, és látványosan kitart amellett, hogy ez a boltja nem eladó. A harmadik cég, az alföldi területen szolgáltató, francia hátterű Démász viszont hiába eladó, február óta ez is csak lóg a levegőben. Az Edf ugyan már a munkavállalóival is közölte, hogy a cég kivonulna Magyarországról, de azóta az ügyben semmi sem történt.

Az derült csak ki időközben, hogy a manőver teljes költségigénye megközelítené az 1000 milliárd forintot.

Így az a terv, hogy az állam vegyen vagy szerezzen meg minden áramszolgáltatót (avagy egyikük megszerzése után teremtsen megint olyan jogszabályi környezetet, amilyennel a gázszolgáltatókat is térdre kényszerítette), nem sikerült. A csupán jogszabályi fojtóhurok használata amúgy is hosszabb küzdelmet igényelne, ezt most már 2018-ig nem is lehetne eredményesen befejezni. Marad az a lehetőség, hogy az állam vesz magának egy szolgáltatót – vagy megteszi ezt helyette egy állami cég.

A Lázár ellenében a fejlesztési minisztert választó MVM lehet ez a cég. Pláne miután a cégcsoport gazdasági vezérigazgatóhelyettese, Kóbor György májusban Habony Árpád lapjában, a Lokálban kifejtette: 2020-ra a lakossági fogyasztók nagy részét közvetlenül szeretnék ellátni, és ehhez nagyméretű vállalatfelvásárlásokra is készülnek.

A cégvásárlásokat ott tervezzük, ahol jó lehetőséget és megfelelő stratégiai indokoltságot látunk

– mondta a menedzser. A Démász helyzete pedig ilyen. Kapóra jön az is, hogy az MVM-nek nem kell minden fogyasztót egyből megszereznie ahhoz, hogy hatással lehessen a lakossági árampiacra. Kezdetnek az is elég, ha egyetemes szolgáltatói jogosítványt szerez, ami a Démász megvételével abszolválható. Időben azonban úgy érdemes számolni – magyarázta egy ágazati forrás –, hogy az ügyfelek átvételére és a cég vállalati integrációjára egy-másfél év szükséges. És csak aztán kezdődhet el a következő lépés: meg kell szerezni a többi fogyasztót is.

Ez a menetrend nem fér bele a 2018. januárra szóló ígéretbe, de tételezzük fel, hogy az integráció valamilyen varázsütésre mégis villámgyorsan megtörténik. Ekkor az lenne a nagy kérdés, hogy a többi fogyasztó átcsábításához mekkora árcsökkentést kellene bevállalni. A lakossági szektorban egy 5 Ft/kWh mértékű csökkenés – 5 millió fogyasztóval, egyenként évi 1200 kWh átlagfogyasztással számolva – 30 milliárd forintba kerül évente. Plusz az átállítási és adminisztrációs költségek, a reklámok stb., miközben a megváltozott körülményekhez láthatóan egyre jobban alkalmazkodó RWE és E.On akár bele is állhat egy ilyen harcba.

SXC / @nazreth

Az a gázpiacon nyílt titok, hogy az európai piacon jóval a magyar lakossági gázképletbe írt ár alatt is lehet gázt venni, és hogy a 2014 óta változatlan hatósági árazásból nagyságrendileg 150 milliárd forintos puffer képződött a rendszerben. Ez a keret nem kicsi, de a gáz árának csökkentése legfeljebb a választási kampánynak szólhat, nincs kényszer, mivel versenytárs sincs; minden állami kézbe kerül.

Az árampiacon is van változás, de másként: az európai árampiaci árcsökkenés miatt az MVM kénytelen volt árat csökkenteni, miközben éppen a lakossági szegmens ellátását a szolgáltatók – a korábbi gyakorlattal szemben – már nem csak az MVM-től vásárolt árammennyiséggel oldják meg. Olcsóbban vesznek áramot a határon túlról.

A további csökkentés nyilvánvalóan az MVM-nek is fájna, ugyanakkor azt is látni kell, hogy a rezsiharc a villamos energiában eddig lényegileg abban merült ki, hogy nem a termék árát faragták, hanem a hálózati haszont – például úgy, hogy a cégek a hálózati költségekbe nem számolhatnak el bizonyos adókat. És erre már jött válasz Brüsszelből: kötelességszegési eljárás indult az energetikai szektorban kialakított állapotok miatt. És bár a kormány azt állította, hogy mindez a rezsicsökkentést nem érinti, az igazság az, hogy az uniós ukáz (mely szerint a valós költségeket kell elszámolni minden fogyasztói szegmensnél) igazából azt jelenti, hogy a kérdést előbb-utóbb rendezni kell.

Ráadásul már az a korábbi út sem járható, hogy az energiahivatal kibújjon a döntései következménye alól, ahogyan azt korábban tette. A korábbi passzus, amely szerint a MEKH által hozott határozatok ellen „fellebbezésnek helye nincs”, januártól – szintén brüsszeli kérésre – úgy módosult, hogy a MEKH határozatait bíróságon meg lehet támadni.

Mindebből az is következik, hogy amennyiben a jogszabályi kiszorítósdi lenne Seszták fegyvere az áramszolgáltatók ellen, úgy a még le sem zárt kötelességszegési eljárás újabb szakaszába lépve büntető intézkedésekkel sakk-matt helyzetbe kényszerítené a kormányt.

Energetika: a terület, ahol Orbán koppintott Lázár orrára

Az állami MVM Magyar Villamos Művek egykori jogi igazgatója, Cseh Tamás Zoltán lehet az energetikáért felelős helyettes államtitkár a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban - tudta meg a Népszabadság több független forrásból. A lap szerint úgy tűnik, hogy Lázár János elképzelései helyett a miniszterelnök a Seszták Miklós mögé felsorakozó hagyományos energialobbinak engedett.

Ha az elvileg járható útnak tűnik is, hogy az állami kézbe vett szemétszállítást, vízműveket és kéményseprési szolgáltatást a gázszolgáltatás számlázási tételével egyező papírosra tereljék össze, kérdés, hogy a tulajdoni szempontból az államtól független áramszolgáltatókat hogyan lehetne ide bekényszeríteni.

Csak azért, hogy a Posta nyomtathassa a számlaleveleket, túl nagy tehertételnek tűnik mindezt kikényszeríteni,

pláne hogy a számlakészítést a cégek megversenyeztették a piacon – a Postát is, de a díjait nem találták elég versenyképesnek.

Nem érdemes megfeledkezni róla, hogy a fejlesztési miniszternek szeptember 15-ig elég a választott megoldókulcshalmazt csupán bemutatni. Meglátjuk, mi lesz majd belőle. Az azonban biztos, hogy a választási évre a Fidesz nem fordulhat rá bármiféle számlázási káosszal, mivel annak a kormánypárt számára beláthatatlan politikai következményei is lehetnek.

De tegyük föl, hogy az átalakítás sikerrel jár, és 2018 januárjától egyetlen számlát postáznak ki mind az ötmillió fogyasztónak. Egyetlen sárga csekkes számlán rajta lesz tételesen, hogy ennyi a fűtés, annyi az áram, a gáz, a víz, a kéményseprés és szemét díja, és persze az is, hogy a rezsicsökkentés mekkora terhet vett le a vállunkról. Csupán a példa kedvéért, ezen a számlán álljon mondjuk 50 ezer forintos fizetendő összeg. Mi történik akkor, ha a fogyasztónak éppen nincsen, csak mondjuk 45 ezer forintja? A tételenkénti átutalásnak nincs értelme, abból viszont, ha valaki nem egyenlíti ki a számláját, a szolgáltatásból való kikapcsolás következik.

Na de: mindent kikapcsolnak?