A milliárdos, aki képes megállítani Donald Trumpot. Ha akarja
Nem zárja ki, hogy demokrata színekben elinduljon a 2020-as elnökválasztáson Michael Bloomberg médiamogul, aki 2008 óta mindig kacérkodott a gondolattal, de végül mégsem cselekedett. Most viszont szerinte helyre kellene állítani a fékeknek és az ellensúlyoknak Donald Trump által meggyöngített rendszerét.
A rendkívül hiú Donald Trump számára kettős csapás lenne, ha a 2020-as elnökválasztáson – amire máris megkezdte az előkészületeket – kikapna Michael Bloombergtől. Nemcsak a Fehér Házat veszítené el ugyanis, hanem a leggazdagabb amerikai elnök címét is. Míg Trump vagyona a Forbes gazdasági magazin legutóbbi rangsora szerint 3,1 milliárd dollár, addig Bloombergé 47 milliárd, azaz nincsenek egy súlycsoportban.
A 76 éves – Trumpnál négy évvel idősebb – Bloomberg indulásával kapcsolatos találgatások azt követően kaptak lábra, hogy a New York-i médiamogul a múlt héten, csaknem két évtized után újra demokrataként regisztrálta magát, aminek a választáson való részvétel szempontjából van jelentősége. A 2020-as elnökválasztás kampánya a jövő nyáron veheti kezdetét, és még nem tudni, az amúgy is zsúfoltnak ígérkező demokrata mezőnyben ott lesz-e Bloomberg, aki csak az ezredfordulón kóstolt be a politikába, amikor New York polgármesterévé választották.
2008 óta minden alkalommal felmerült, hogy sorompóba áll a Fehér Házért, ám egyszer sem tette meg. Legutóbb úgy vélte, ha függetlenként indul, azzal csak megosztja a szavazókat, s még véletlenül egy szélsőséges személy lesz az amerikai elnök, nem pedig az általa végül támogatott Hillary Clinton. Hát, nem rajta múlt. Most arról beszél, hogy helyre kell állítani a fékek és ellensúlyok rendszerét, amit Trump felborított. Ezért a demokraták legbőkezűbb egyéni támogatójaként a november 6-ai félidős kongresszusi választás kampányában 80 milliót ad arra, hogy visszaszerezzék a többséget a képviselőházban, s húszat arra, hogy a szenátusban is a javukra billenjen a mérleg. A világ 13. és az USA 10. leggazdagabb embereként Bloomberg könnyedén megtehetné, hogy a saját zsebéből akár egymilliárd dollárt is fordítson egy elnökválasztási kampányra. A médiához pedig a valóságshow-n edződött Trumpnál sokkal jobban ért, hiszen a semmiből építette fel azt a birodalmat, amelynek középpontjában a nevét viselő gazdasági hírügynökség áll.
Michael Rubens Bloomberg 1942-ben, Valentin-napon született a Massachusetts állambeli Brightonban, és a Bostonhoz szintén közeli Medfordban, munkásosztálybeli környezetben nőtt fel. Az orosz birodalomból bevándorolt lengyel zsidóktól származó apja egy helyi tejüzemben dolgozott könyvelőként. A fehéroroszországi gyökerekkel rendelkező anyja háztartásbeliként igazgatta a Michael húgával, Marjorie-vel együtt négytagú családot, s osztotta be a szűkös pénzt. Bloomberg – az apja 1963-ban meghalt – szorosan kötődött az anyjához, akit szinte minden reggel felhívott, mielőtt megkezdte volna a munkanapját. A New York-i polgármester korában a bölcsességéért sajtóértekezletein is sokat emlegetett anyja 2011-ben, 102 éves korában hunyt el. Bár Bloomberg vallásos környezetben nőtt fel, és megtartották a bar micváját is, világi zsidóként él, s a New York-i Zsidó Múzeum bőkezű támogatója. Az pedig, hogy elítél minden megkülönböztetést, onnan ered, hogy az első házukat a szülei csak egy ír származású ügyvéd közbeiktatásával vehették meg, mert a tulajdonos zsidóknak nem volt hajlandó eladni az ingatlant.
Bloomberg a Johns Hopkins Egyetemen villamosmérnöki diplomát szerzett, s a tanulmányait különböző munkákból finanszírozta, volt például parkolóőr is. A Harvardon közgazdaságtant végzett, majd – miután lúdtalpa miatt nem vették fel a katonai akadémiára – 1966-ban a Salomon Brothers New York-i brókerháznál helyezkedett el. Először irodai kisegítő volt, majd rábízták a letétbe adott kötvények megszámolását és leltározását. Ezt egy fülledt páncélteremben kellett tennie, így önéletrajza alapján Bloomberg gyakran alsóneműre vetkőzve végezte a magányos munkát, aminek elviselésében jéghideg sör segített. Idővel brókerré vált, s a világéletében munkamániás – és gyerekkorában cserkészként az összes lehetséges elismerést összegyűjtő – Bloomberg minden reggel hétkor érkezett, másodikként, a cégalapító fivérek egyikének fia, Billy Salomon után, aki a brókerház ügyvezető partnere volt. Így rendszeresen jókat beszélgettek, mielőtt a hivatalos munkaidő elkezdődött volna.
1972-ben lett partner a Salomon Brothersnél, amely a többi Wall Street-i brókerházzal együtt szinte belefulladt az egyre élénkülő értékpapír-kereskedelemben keletkező papírba. A New York-i Értéktőzsde annak idején még egy szünnapot is tartott, hogy átrághassák magukat a dokumentumhegyen. A mindig nyüzsgő, a véleményét arroganciába hajlóan képviselő Bloomberg kivívta társai és főnökei ellenszenvét, így parkolópályára állították: rábízták a Salomon Brothers számítógépes rendszerének kiépítését, a papír uralmának felszámolását, amit mindenki unalmas munkának talált.
Ezzel viszont megalapozták Bloomberg szerencséjét. Mert amikor a Phibro 1981-ben megvette a brókerházat, és Bloomberget elbocsátották, a végkielégítésként kapott tízmillió dollár egy részéből megalapította az Innovative Market Systems nevű cégét. A mérnöki végzettségét, számítástechnikai tapasztalatát és brókeri gyakorlatát összekovácsolva azt kínálta, hogy az általa telepített terminálokon percre kész, a trendeket ábrával felrajzoló információkat ad az értékpapírpiacokról, a pénzügyi és világgazdasági folyamatokról, amiket megalapozott vételi vagy eladási döntésekre lehet felhasználni.
Az első ügyfele a Merrill Lynch volt, amely nemcsak terminálokat vett, hanem 30 millió dollárért 30 százalékos részesedést is a startupban. A cég 1987-ben vette fel a Bloomberg nevet, s két évvel később az alapító 200 millió dollárért visszavásárolta a Merrill pakettjének harmadát. Újabb tranzakciókat követően Bloomberg már a részvények 88 százalékát birtokolja. A cég pedig az éves előfizetésért kihelyezett, több mint 300 ezer terminálon – amelyek a bevétel és a nyereség zömét hozzák – kívül gazdasági hírügynökséget, tévét és rádiót működtet, s megvette a Business Week gazdasági hetilapot is.
Az üzleti sikerek után Bloomberg 2001-ben nyergelt át a politikára, amikor indult a New York-i polgármester-választáson. Az addig demokrata milliárdos átregisztrálta magát republikánusnak, és elnyerte a hivatalából távozó Rudy Giuliani támogatását. A mára önmaga paródiájává vált Giuliani akkoriban a népszerűsége csúcsán állt, különösen a New York elleni 2001. szeptember 11-ei terrortámadás után mutatott határozottságával. Így a támogatását élvező Bloomberg, a közvélemény-kutatásokban mutatkozó lemaradását ledolgozva, szűken nyert, miközben addig példátlan összeget, több mint 70 millió dollárt költött a saját pénzéből a tisztség megszerzésére. 2005-ben fölényesen újraválasztották – ez a túlnyomórészt demokrata szavazók lakta világvárosban republikánusként korábban csak Fiorello La Guardiának és Giulianinak sikerült. Négy évvel később már függetlenként – de a republikánus listán – indult, amit az tett lehetővé, hogy a New York-i városi tanáccsal elfogadtatta annak a szabálynak a felülírását, amely csak két egymást követő mandátumot engedélyezett a polgármesternek.
New York első embereként évi egydolláros fizetést hagyatott jóvá magának, és a manhattani keleti 79. utcában található ötszintes luxusotthonából gyakran metrózott a városházára. A hivatali ideje alatt betiltotta a dohányzást az éttermekben és a bárokban, majd a tilalmat kiterjesztette a parkokra és a folyóparti sétányokra is. Kötelezővé tette, hogy az éttermekben az étlapokon tüntessék fel a fogások kalóriatartalmát is, azt az intézkedését viszont New York állam legfelső bírósága elkaszálta, amellyel meg akarta tiltani a nagy űrmértékű – félliteresnél nagyobb – csapolt cukros üdítők árusítását. A hivatalba lépésekor meglévő költségvetési hiányt kiadáscsökkentéssel és az ingatlanadó emelésével többletbe fordította, és javította a New York-i iskolák finanszírozását. Azzal azonban a bírálatok kereszttüzébe került, amikor kiállt a New York-i rendőrség igazoltatási gyakorlata mellett, ami emberjogi aktivisták szerint főleg a kisebbségi – afroamerikai és spanyol ajkú – lakosokat sújtotta, Bloomberg viszont hatékony bűnmegelőzési módszernek nevezte.
A jólét luxusát kedvelő milliárdos – akinek a volt feleségétől két lánya született, s már két unokája is van – tucatnyi ingatlannal rendelkezik, Manhattan mellett a New York-iak kedvelt tengerparti enklávéjában, a Long Island-i Hamptonsban, a coloradói Vail síparadicsomában, a Bahamákon és Londonban. A II. Erzsébet brit uralkodó által 2014-ben a cégének a szigetország gazdaságában játszott szerepe okán főrenddé emelt Bloomberg – aki nem brit állampolgárként a „Sir” előtagot nem használhatja, de a neve után illesztheti a kitüntetést jelölő „KBE” rövidítést – szívesen adományoz. Csatlakozott a Bill Gates és Warren Buffett által indított Giving Pledge nevű kezdeményezéshez is, amivel azt vállalta, hogy a vagyona legalább felét jótékony célokra fordítja. Több mint százmillió dollárt adott már egykori alma materének, a Johns Hopkins Egyetemnek, s különösen bőkezű New Yorkban, ahol egyebek mellett a Metropolitan Múzeum, illetve a Metropolitan Operának is otthont adó Lincoln Center kuratóriumának is a megbecsült tagja.
Bloomberg a társadalompolitikai nézeteit tekintve liberális, támogatja a fegyvertartás korlátozását, pénzzel segíti – különösen, mióta Trump kiléptette az USA-t a párizsi klímaegyezményről – a globális felmelegedés elleni küzdelmet, az abortusz szabadsága és a melegházasság mellett áll, és állampolgárságot adna a 11 millió illegális bevándorlónak, akik nélkül szerinte nem működne az amerikai gazdaság. A gazdaság- és külpolitikában viszont inkább konzervatív, a költségvetési fegyelem és a szabadkereskedelem híve, az adózást a szociális kiadások finanszírozása miatti szükséges rossznak tartja, s a 2001-es terrortámadás után nemcsak az afganisztáni, hanem az iraki háborút is helyeselte.
A saját helikopterét még ma is gyakran maga vezető – de magánrepülőgéppel is rendelkező – Bloomberg szívesen rendezett az otthonában vacsorapartikat, ahol rendszeresen flörtölt a női vendégeivel. Ez a metoo-korszakban már inkább hátránynak számít, ahogy az is, hogy a munkáltatóként érdes modorú maximalista milliárdos vaskos poénjaival többször is botrányt keltett, és az 1990-es évek második felében szexuális zaklatásért is beperelték, amit, ártatlanságát hangoztatva, peren kívüli megegyezéssel zárt le.