A forint gyengülése, a pandémia miatti ellátási nehézségek, az alapanyagok árának növekedése – ezek a tényezők mind befolyásolták 2020-ban azt, hogy az élelmiszerüzletekben a korábbi évek drágulásához képest is jelentős mértékben nőttek az árak.

A KSH adatai hónapról hónapra megerősítették ezt: a hullámzó inflációs adaton belül az élelmiszerárak stabilan hozták az átlagos drágulás dupláját, ami 6,9–8,7 százalékos szintet jelentett az előző év hasonló időszakához képest. Mindezt ráadásul úgy, hogy például az árakba beépülő üzemanyagköltségek jelentősen csökkentek, és ezeknek az áruknak a jelentős hányada mégiscsak a magyar piacról származik, így a forint soha nem látott mélyrepülése sem feltétlenül hatott rá.

Ez utóbbi állításunkat persze nem árt árnyalni: a feldolgozott élelmiszereknél a csomagolóanyag általában külföldről érkezik, ezek árát pedig a drágább eurón túl az év egyes szakaszaiban megnövekvő szállítási költségek is terhelték. Más termékeknél a magyar piacon is uralkodó nemzetközi árszint befolyásolta a fogyasztói árakat is (mindkét irányban), de a gyümölcsök esetében például az, hogy a termelők igencsak gyenge évet tudhatnak maguk mögött. Így fordulhat elő például az, hogy a banán kevesebbe kerül, mint az alma.

Az elmúlt évekhez hasonlóan ugyanakkor azt is látni kell, hogy hiába tudnak maguk mögött a termelők egy-egy piaci pánikot (láthattunk ilyet az elmúlt években a vaj, a tojás vagy a sertéshús esetében is), a fogyasztói árak utána már nehezen vagy egyáltalán nem kecmeregnek vissza a hirtelen drágulást megelőző szintekre. Arról pedig nem is érdemes álmodni, hogy egy-egy hirtelen felindulásból elkövetett áfacsökkentés hosszabb távon a fogyasztói árak csökkenésében mutatkozik meg.

MTI / EPA / Sascha Steinbach

Jó hír viszont, hogy a koronavírus-járvány minimális szinten okozott ellátási problémákat. A márciusi vásárlási pánik idején néhány napra eltűnt például sok üzletből a száraztészta meg az élesztő, a kedélyek azonban gyorsan lecsitultak, miután világossá vált, a gyógyszertárak mellett az élelmiszerboltok lesznek az utolsók, amelyeket bezárnának.

Mindezek a hatások együtt határozták meg az élelmiszerek árát idén, és amikor idén negyedszerre útra keltünk, hogy kiszámoljuk, mennyiből jön ki a hvg.hu négyszemélyes karácsonyi vacsoramenüje, arra voltunk kíváncsiak: valóban annyira komoly volt-e az idei drágulás, vagy csupán érzéki csalódás? Mindez azért is érdekes, mivel a termékek legtöbbje egész évben a kosarunkba kerülhet.

Márpedig a legszembetűnőbb drágulást épp az alapvető élelmiszereknél láthattunk. A rizsnél egészen drámait: a kilónkénti átlagár egy év alatt 273-ról 370 forintra nőtt, a legtöbb helyen 349 forintot kell fizetni a B-minőségű termékért. Ez leginkább a forintgyengülésnek tudható be – hiszen egy olyan termékről van szó, amely nagy mennyiségben nehezen termeszthető hazánkban.

Kisebb-nagyobb mértékben azonban tulajdonképpen minden alapvető élelmiszer drágult: a tej, a cukor, a tojás, a liszt ára – még ha csak 10-20 forinttal is, de – mind meghaladja a tavalyi átlagot. A zöldségek esetében pedig mintha beleszoktunk volna a korábban elképzelhetetlen magas árakba: a krumpliár csak akcióban bír 249 forint alá kúszni, és a hagymánál sem szokatlan már a 300 forint feletti ár. A piacon fellelt fejes savanyú káposzta pedig mintha egy ökölszabályt követne: minden évben száz forinttal drágul, ami most 700 forint felé kúszó kilónkénti árat jelent.

Van azonban egy termékcsoport, amelynek az ára a tavalyi száguldás után elindult lefelé: a sertés az, amelynél elsősorban a feldolgozatlan hús ára tért vissza a normalitás szintjére: az 500 grammos darált sertés egy éve még 721 forintos átlagára 647 forintra esett vissza. Ez az áru ráadásul nagyobb súllyal esik latba a végső elszámolásnál, mint a rizs, ahol – lévén a menüsor elkészítéséhez mindössze 10 dekát használunk fel – az őrületes drágulás is csak 10 forinttal növeli az összköltséget.

Különbséget kell persze tenni a között, hogy mennyit hagyunk a boltban és a menüsor elkészítéséhez szükséges mennyiség alapján számolt költség között. Az alapvető élelmiszerek drágulása is magyarázza azt, hogy – mivel ezekből jellemzően többet kellett vennünk, mint amennyire a menühöz szükségünk van – már 29–30 százalékos árkülönbséget láthatunk a két végösszeg között, pedig tavaly még csak 26 százalék volt az eltérés az előző évihez képest.

Az egymással szemben haladó ármozgások azonban – legalábbis a húsevőknek – apró kellemes meglepetést nyújthatnak: a tavalyihoz képest a menü ára (a piacon vásárolt ponttyal és fejes savanyú káposztával együtt) mindössze 3,5 százalékkal nőtt. Az már kellemetlenebb, hogy a végösszeg (vajjal) már éppen hogy tízezer forint alatt marad (9903 forint) – három éve, amikor először jártuk végig a boltokat, bő húsz százalékkal kevesebből úsztuk meg a traktát.

Ha a boltban és a piacon elköltendő teljes összeget nézzük, sem sokkal jobb a kép: ez most 11 522 forint, egy éve 11 ezer, 2017-ben pedig 9961 forint volt – vagyis majdnem 16 százalékkal drágultak az élelmiszerek az azóta hatályba lépett áfacsökkentések ellenére.

Megnéztük azt is, hogy milyen árkülönbségek tapasztalhatók hús, hal és hústermékek nélkül a végösszegben: ez a bolti áraknál egy év alatt átlagosan 5 százalékos drágulást mutat, a piaci árakkal együtt pedig már meghaladja a 6 százalékot. Ez még mindig kevésnek tűnhet a KSH számaihoz képest, ám azt hozzá kell tenni, hogy a mi kosarunkban leginkább feldolgozatlan élelmiszerek találhatóak, méghozzá olyanok, amelyeknek a drágulása sokszor nagyobb mértékben jelenik meg a belőlük készült feldolgozott termékeknél – különösen, ha azokat még be is csomagolják, méghozzá olyan anyagba, amelyet a gyengébb forintárfolyam mellett drágábban vásárolt meg a gyártó.