Nem túl sok olyan embert találnánk Magyarországon, aki azt érezné, hogy jobban él most, mint egy évvel ezelőtt. A 2020-as recesszió a második legnagyobb gazdasági visszaesés volt, amióta a mostani módszertannal kezdték el mérni 1995-ben, a foglalkoztatottság nagyot esett úgy is, hogy eközben több százezer fő „majdnem munkanélküli”, az pedig, hogy teljes szektorok működését állítsa le az állam, 2020 elejéig egy demokráciában, békeidőben elképzelhetetlen rémálomnak tűnt. Számos felmérés készült azzal kapcsolatban, az emberek mekkora hányadát érintette anyagi szempontból rosszul a hirtelen jött világválság, ezekből ez világlott ki: a magyarok nagyjából fele veszített a jövedelméből.

De melyik szektorokat és kiket érintett legrosszabbul a válság? Ezt próbáltuk számszerűsíteni a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján.

Az ágazatok, ahol a legnagyobbat esett a foglalkoztatottak száma

Amikor azon gondolkozunk, melyik ágazatban esett a legdurvábban a foglalkoztatottság, valószínűleg a legtöbben nem tippelnék be a helyes választ:

a bányászatban.

Persze az, hogy 2019 és 2020 utolsó negyedéve között az ott dolgozók 30 százaléka elvesztette a munkáját, „csak” 3100 embert jelent. A második legnagyobbat zuhanó ágazat, a kőolaj-feldolgozás 24,5 százalékos esése pedig 1300 embert jelent – mégsem érdemes lekicsinyelni ezeket a példákat, jól látszik rajtuk, hogy olyan iparágakban is hatalmas károkat okozott a válság, amelynek a kínlódása nincs látványosan a szemünk előtt.

A lista harmadik helyén a ruha- és bőripar áll, az ottani 14 százalékos visszaesés már 7200 munkahelyet jelent. Ez sem tűnik első látásra evidensnek, pedig már egy évvel ezelőtt is írtunk arról: a ruhák iránti kereslet visszaesése súlyosan érinti a hazai beszállítókat is.

Abszolútértékben a logisztika és a járműgyártás az igazi vesztes, 35, valamint 22 ezer dolgozó elvesztésével. Az nem nagy meglepetés, hogy a logisztikát megütötte a járvány, a járműiparra viszont érdemes külön kitérni.

A nagy autógyáraknál nem volt a válság miatt elbocsátási hullám – igaz, az megjelenik a számokban, hogy az Audi győri gyárában 2019 végén nem hosszabbították meg több dolgozó lejáró szerződését –, így arról lehet szó, amiről már az első leállásoknál lehetett tartani: a nagy gyárak beszállítói bírják nehezen a válságot.

Feltűnő, hogy eddig egy szó sem esett a vendéglátásról és a szálláshely-szolgáltatásról. Ott óriási szükség van dolgozókra, amikor épp nyitva tarthatnak: a tavalyi második negyedévben elküldtek 30 ezer embert, a lezárások feloldásával azonban 21 ezret visszavettek. Az év végére újra megindultak az elbocsátások – az igazán nagy kérdés az, hogy hány cég tudja kibekkelni a mostani lezárást. Az adatokat 2020 decemberéig ismerjük, ott még nagyon sok vállalat próbálta megtartani a dolgozóit, legfeljebb alacsonyabb fizetéssel, azóta viszont már majdnem három teljes hónap eltelt, minimális (az online kasszákból kinyert adatok szerint átlagosan a korábbi alig felét kitevő) forgalommal.

Az ágazatok, ahol a fizetések a legkisebb ütemben nőttek

Egyetlen olyan ágazat van, ahol a KSH szerint még csökkentek is a fizetések, megint csak a bányászat – úgy tűnik, tényleg kihirdethetjük, hogy ez a nem túl sok embert foglalkoztató szektor volt a rémes 2020 legnagyobb vesztese. Az összes többi ágazat közül a legkisebb, 4,7 százalékos béremelkedést a vendéglátásban, turizmusban mérték.

Ezen a ponton pedig nagyon fontos megemlíteni egy módszertani részletet: a statisztikába a KSH a legalább 5 főt foglalkoztató cégek teljes állású dolgozóit veszi be. Azaz akit részmunkaidőre küldtek a leállások alatt, annak a bére kiesik az adatokból. Márpedig a vendéglátásban sokan vannak így, tehát a valós helyzet ott még rosszabb lehet. 2019 és 2020 utolsó hetei között 400 ezerrel nőtt azoknak a száma, akiknek ugyan volt munkájuk, de egy héten 30 óránál kevesebbet dolgoztak.

Az ágazatok, ahol még növekedést is mértek

Nem nagy meglepetés, hogy a legjobban a gyógyszeripar foglalkoztatottsága nőtt, annál furcsább, hogy melyik szektorban volt a második legnagyobb növekedés: az egy évvel korábbi 23 500 helyett már 29 900 ember gondolta úgy, hogy megéri ingatlanügyletekkel foglalkozni. Ez nem az építőipart jelenti, hanem azokat, akik ingatlanok eladásából próbálnak megélni. Szintén 20 százalék fölötti növekedést mértek a pénzügyi, biztosítási munkákat végzők számában.

Ami pedig a fizetéseket illeti: a béremelésnek köszönhetően a legnagyobb, közel 20 százalékos átlagos béremelés az egészségügyben volt (egész pontosan az egészségügyet és a szociális ellátásokat egyben számolva). De még ez is azt jelenti, hogy ez a legrosszabbul fizetett szektor. Kevéssel 10 százalék feletti béremelkedést mértek az építőiparban, a kereskedelemben és a logisztikában.

A demográfia szerinti változások

Arról már korábban részletesen írtunk, hogy a nők munkája kevésbé válságálló. A járvány első hullámában még mindkét nem foglalkoztatottsága szinte pontosan ugyanannyival esett, a nyári visszapattanásnál azonban a nők közül sokkal kevesebben térhettek vissza dolgozni, a második hullámban pedig a férfiak foglalkoztatottsága kicsit még nőtt is, miközben a nőké esett.

De ennél is több kiolvasható, ha demográfiai bontásban nézzük a foglalkoztatottsági számokat. Nagyon tömören összefoglalva az látszik:

a cégek elkezdtek megszabadulni a fiatal, kevésbé képzett dolgozóiktól.

Számszerűsítve ez azt jelenti, hogy míg a legfeljebb érettségiig jutók közül 146 ezerrel kevesebben dolgoztak 2020 utolsó három hónapjában, mint 2019 végén, de még a főiskolát vagy alapképzést végzettek között is csökkenést mértek, az egyetemet vagy mesterképzést végzettek foglalkoztatottsága 119 ezer fővel nőtt. Rajtuk kívül csak a 8 általánost sem végzők foglalkoztatottsága nőtt, mindössze 1200 fővel, de ők annyira kevesen vannak a munkaerőpiacon, hogy ebből nagy következtetést nem érdemes levonni.

Annál érdekesebb, hogy mennyire a fiatalok szenvedték meg a válságot. 2020 végén a munkaerőpiacon 107 ezerrel kevesebb 45 év alatti és 69 ezerrel több 45 év feletti dolgozó volt, mint egy évvel korábban. Sőt, ha ötéves bontásban nézzük, akkor nincs a 15–44 évesek között egyetlen korcsoport sem, ahol ne zuhant volna a dolgozók száma, a 45–49 és még inkább az 50–54 évesek foglalkoztatottsága pedig nagyot ugrott.

A külföldön dolgozók

Arról nincs precíz számadat, hogy hány, korábban külföldön dolgozó magyar tért vissza Magyarországra a járvány kezdete óta. Csak egy részükről ismerjük a számokat: a Magyarországon élő, de a határ túloldalán dolgozókét. Ők a válságot megelőző utolsó három hónap, 2019. december, 2020. január és február átlagában 115 600-an voltak, míg 2020 novembere és 2021 januárja között már csak 84 600-an. Vagyis függetlenül az ágazattól, az ingázókat is nyugodtan nevezhetjük a járvány egyik nagy vesztesének.

Mit tesz a kormány, hogy segítsen?

A kormányzati nagy ígéret a bértámogatás volt már a járvány első hullámában is, a második hullámban ezt az ötletet vették elő és módosították. A tavaly nyári munkahelyvédelmi bértámogatást – akkor a rövidebb munkaidőben foglalkoztatottak kieső fizetésének 70 százalékát az állam állta – közel 18 ezer cég igényelte 207 ezer dolgozó foglalkoztatásához, főleg turisztikai, vendáglátós, kereskedelmi és feldolgozóipari ágazatban. Ezen kívül részleges adó- és járulékmentességet adott akkor a kormány több szakmának.

A második hullám idején a vendéglősök és a szabadidős létesítmények újra megkapták a bértámogatást és járulékkedvezményt – igaz, sok olyan kritika érkezett, hogy szinte áttekinthetetlenül bonyolult ennek az adminisztrációja. Márciusban pedig, a harmadik hullám alatti lezárásoknál újabb bértámogatást kínáltak több tevékenységi kör után, ismét elengedték az állami vagy önkormányzati tulajdonú ingatlanok bérleti díját, a bevételük nagyobb hányadát az érintett ágazatokban szerző egyéni vállalkozókat pedig mentesítették a kata és a szocho-fizetés alól.

A kormány filozófiája világos: nem a munkanélkülieket kell támogatni, hanem azt, hogy el se veszítsék az emberek a munkájukat. Ez magyarázza azt is, hogy hiába kérték sokan, az állásukat elvesztők továbbra csak három hónapig kapnak támogatást az államtól, ami az egyik legrövidebb időtartam Európában. Csakhogy a támogatások nem tudták megakadályozni azt, hogy amikor válság van, a cégek tömegesen küldjék el a dolgozóikat: tavaly február és április között 129 ezren vesztették el a munkájukat, és csak azért nem lett nagyobb baj, mert ahogy újranyitott a gazdaság, visszatért a foglalkoztatottság a régi szintjére. Idén januárban pedig már 97 ezerrel kevesebben dolgoztak, mint decemberben, és bár frissebb számokat még nem ismerünk, de azóta már másfél hónap telt el úgy, hogy újranyitásnak még nincs jele.