Putyin nem adott semmit, de alaposan használta a hozzá látogató Orbánt
Orbán Viktor olyan eredményeket ért el Moszkvában, amelyek már el voltak érve, be kellett érnie néhány homályos ígérettel. Cserébe végig kellett hallgatnia, ahogy Putyin elmondja: Magyarország nem is lehetne a NATO tagja.
Az előrebocsátott tematika szerint elsősorban gazdasági kérdésekről tárgyalni utazott Moszkvába, Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz Orbán Viktor. A gazdasági fókuszt maga a miniszterelnök hangsúlyozta, nem véletlenül: a látogatás rendkívül kényes geopolitikai pillanatban történt, amikor nem zárható ki, hogy Oroszország nyílt katonai intervenciót hajtson végre a Magyarországgal is szomszédos Ukrajna ellen. Egy ilyen helyzetben (is) érdemes a súlyos, ám az utóbbinál mégis nagyobb sikerrel kecsegtető kérdéseket említeni a hazai közvélemény előtt.
Kinek mit intézett a kormánya
A szürreálisan hosszú asztalnál folytatott – Orbán szerint annál mélyebb – tárgyalást követő sajtótájékoztatón a felek szerint valóban elsősorban gazdasági kérdésekről esett szó:
- a hosszú távú gázszerződés újratárgyalásáról,
- a paksi bővítésről,
- a légi kapcsolatok sűrítéséről,
- egy orosz–magyar vasúti áruszállító vegyesvállalat létrehozásáról,
- az orosz koronavírus-vakcinák magyarországi gyártásáról,
- mezőgazdasági fejlesztésekről.
Egy mondatban összefoglalva, hogy mire jutottak a felek: konkrétan semmire, egyik ügyben sem hangzott el konkrét új ígéret, nem lettek kitűzve céldátumok, nem írtak alá szerződéseket. Persze bármilyen ügyben van súlya annak, ha országok vezetői a legfelsőbb szinten tárgyalnak róla, és akár szóban megállapodnak. De ha már a paksi bővítésnél tartunk, arról nem egyszer tárgyalt már Orbán és Putyin – az arról és a hosszú távú gázszerződésről szóló megállapodás is egy ilyen moszkvai viziten köttetett a 2014-es választások előtt nem sokkal –, az új erőmű építése mégsem kezdődött még el.
Ami az orosz-magyar áruszállító vegyesvállalatot illeti, arról Oroszország és Magyarország már szintén megállapodott. Legalábbis annyira, amennyire most a két vezető. Decemberben szándéknyilatkozatot írtak alá a Kína és Európa közötti vasúti áruszállításra specializálódó vegyesvállalat létrehozásáról a magyar tulajdonú CER Cargo Holding SE, az orosz vasúti érdekeltségű RZDL Europe Kft. és az osztrák Rail Cargo Group magyar leányvállalata, a Rail Cargo Hungaria Zrt. képviselői – számolt be a kormányzati portál.
A légi forgalom sűrítése sem új téma vélhetően a két ország között, legalábbis az Ural Airlines augusztusban jelentette be, hogy új járatokat indít Jekatyerinburgból és Moszkvából. Sőt, ugyanabban a hónapban Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter arról is beszámolt Jekatyeringburgban, hogy a Wizz Air indít járatokat a város és Budapest között. Orbán most azzal érvelt, hogy a felfutó turizmus és üzleti kapcsolatok miatt van szükség több járatra. Ennek eldöntésére azonban aligha ő (vagy akár Putyin) a legalkalmasabb, a légitársaságok tisztában vannak a keresleti viszonyokkal, a légi közlekedés pedig nem olyan geostratégiai ágazat, mint az energiaexport.
Létrejött aztán egy politikai megállapodás arról, hogy Magyarország megkapja az orosz Szputnyik koronavírus elleni vakcina gyártásához szükséges technológiát a jelenleg épülő Nemzeti Oltóanyaggyár számára. Ezt sem Orbán jelentette be azonban most, hanem Szijjártó Péter 3,5 hónappal korábban, október közepén. Egyébként ezen a ponton inkább azt a kérdést érdemes feltenni, lesz-e értelme Szputnyik vakcinát gyártani Magyarországon. Mióta a vakcinakínálat bőséges, a lakosság körében enyhén szólva nem a keleti vakcinák a legnépszerűbbek, még Magyarországon sem. Ráadásul a korábbi reményeket megcáfolva az orosz vakcina alkalmazása után bő egy évvel sem kapta még meg az engedélyt sem az Európai Gyógyszerügynökségtől, sem az Egészségügyi Világszervezettől.
Gáz van, de több kellene
A terítékre került témák közül fajsúlyos a gázszerződés újratárgyalása – a miniszterelnök már múlt pénteken, szokásos Kossuth rádiós szereplése során bejelentette, hogy az éves mennyiség megemelését fogja kérni Putyintól. A sajtótájékoztatón elhangzottak szerint ezt valóban megtette, ám ígéretet nem kapott, mindössze abban állapodtak meg, hogy tárgyalásokat kezdenek a kérdésről. Orbán a tájékoztató közben többször említette, hogy megállapodtak, aztán gyorsan javította is magát - az elszólás jelzi, hogy ez a meccs jó eséllyel messze nincs még lejátszva.
Magyarország (hivatalosan az állami MVM) jelenleg évi 4 milliárd köbméter gázt vesz Oroszországtól (hivatalosan az állami Gazpromtól). Ez a mennyiség a lakossági fogyasztást fedezi, az ország teljes éves földgázigényét azonban nem. Orbán éppen az ellátásbiztonsággal indokolta, miért lenne szükség a mennyiségi növelésre. Európában éppen gázszűke van (bár az ellátásbiztonság nincs veszélyben), ennek megfelelően a piaci árak többszörösére emelkedtek. Ez volt a másik érv Orbán részéről: csak az orosz gázzal lehet fenntartani a „rezsicsökkentést”, vagyis a hatóságilag nyomott lakossági árakat.
Ez egyébként nem világos, így van-e, és ha igen, mennyiben. A gázszerződés részletei ugyanis titkosak, így az abban szereplő árazás sem ismert. Az biztos, hogy az ár olcsóbb, mint a szabadpiaci (gáztőzsdei) árak, hiszen hosszú távú szerződésről van szó, a biztos kereslethez pedig alacsonyabb ár dukál. Ugyanakkor az is biztos, hogy a szerződéses ár valamilyen módon a piaci árhoz (a holland TTF tőzsdei árhoz) van indexálva. Vagyis az ár alacsonyabb, mint a piaci, de nem tudni, mennyivel, az pedig biztos, hogy a piaci ár emelkedésével a szerződéses ár is emelkedik.
Meg kell jegyezni, hogy Magyarország évekig húzódozott attól, hogy újabb hosszú távú gázszerződést kössön Oroszországgal. Ez racionális volt, hiszen a piaci árak sem voltak magasak, ráadásul a cél a források diverzifikálása volt. Ennek jegyében vesz Magyarország cseppfolyós gázt is a horvátországi LNG-terminálon keresztül. Jelenleg valóban vonzóbbnak tűnhet egy hosszú távú orosz szerződés, mint akár tavaly, de nem világos, hogy pár év múlva is az lesz-e.
Paks elakadt
A másik kényes kérdés a paksi bővítés. Erről Orbán azt mondta, Magyarország elkötelezett mellette, az utolsó engedélyek megszerzése után – ami „hamarosan” – várható a projekt azonnal átlép az ún. létesítési fázisba, vagyis elkezdődik az új erőmű tényleges építése.
A helyzet ennél jóval bonyolultabb, az erőmű új blokkjai ugyanis még a legfontosabb engedélyt, a létesítésit sem kapták meg az Országos Atomenergia Hivataltól (OAH). Pedig az engedélykérelem beadása is csúszott, az elbírálására rendelkezésre álló idő pedig lejárt. Azonban az OAH olyan komoly problémákat (például belső ellentmondásokat, nem megfelelően alátámasztott számításokat) talált, hogy hiánypótlást kért. Nem meglepő, hogy az orosz dokumentáció nem állta ki az OAH vizsgálatát, a Roszatom egy ugyanilyen típusú nukleáris blokkot építene Finnországban, de az engedélyezés ott is elakadt.
Paks II. engedélyezése mögött komoly politikai harc dúlt – számolt be a Direkt36. A lap értesülései szerint Süli János bővítésért felelős tárca nélküli miniszter erőltette, hogy az OAH adja meg a létesítési engedélyt. Erre az OAH hajlandó lett volna, de csak feltételekkel, vagyis az engedélyhez csatolták volna a problémalistát, elvárva annak helyretételét. A kormányban azonban közbelépett Palkovics László innovációs miniszter, az OAH élére pedig a minisztérium energiapolitikai helyettes államtitkárát, Kádár Andrea Beatrixet nevezték ki. A hivatal ezt követően visszadobta és hiánypótoltatta a kérelmet.
A paksi engedélykérelemmel kapcsolatos óvatosság azért is indokolt, mert a projektet az Európai Bizottság és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség is figyelemmel kíséri. Ezzel együtt elmondható, hogy a kormány ugyan mindig a lehető legpozitívabban beszél Oroszországról és Putyinról, a gyakorlatban azért nem rendeli magát alá az orosz érdekeknek szó nélkül – amit a paksi beruházás és az új hosszú távú gázszerződés elhúzódása is illusztrál.
Végére maradtak a kokik és a sallerek
Érdemi eredmény nélkül persze felmerül a kérdés: mi szükség volt arra, hogy Orbán és Putyin személyesen találkozzanak? A magyar miniszterelnök saját szavai szerint békemissziónak is tekintette útját – vagyis saját geopolitikai súlyát hangsúlyozta. Ami egy apró uniós ország vezetőjeként valójában persze elhanyagolható. Ezzel együtt a magyar állami és kormánypárti média festheti róla ezt a képet, továbbá felsorolhatja, mi mindent intézett el a miniszterelnök. Ahogy fent bemutattuk, csupa olyasmit, ami már amúgy is el volt intézve, legjobb esetben is csak új ígéretekkel növelve a listát.
Orbán nem mulasztotta el lényegében minden felmerült téma esetében az “elnök úr” (mármint Putyin) személyes fontosságát hangsúlyozni, néhol már úgy tűnt, mintha a vakcinát is személyesen Putyin fejlesztette volna ki. Az orosz állami és kormánypárti média jól hasznosítható bevágásokhoz jutott, amelyeken egy uniós és NATO-tag ország miniszterelnöke dicsőíti Putyint.
A tárgyalás utáni sajtótájékoztatón magyar szemmel úgy tűnhetett, mintha a felek az ukrán helyzetet csak futólag érintenék, akkor is főleg a béke, a tárgyalások fontosságát hangsúlyozva. Putyin a legvégéig várt, kérdésre válaszolva azonban vázolta álláspontját, miszerint a Szovjetunió összeomlása után a NATO ígéretet tett arra, hogy nem bővít Kelet-Európában. Egyébként vitatott, elhangzott-e ilyen ígéret, és ha igen, milyen formában. Az orosz elnök felsorolt olyan közép-kelet-európai országokat, amelyek szerinte nem is lehetnének a NATO-tagjai. A mellette álló Orbán Viktort legalább attól megkímélte, hogy Magyarországot is nevesítse.
Majd kifejtette, miért vezethetne akár háborúhoz, ha Ukrajnát felvennék a NATO-ba. Ennek során egy lapon említette a Krímet, amelyet Oroszország elcsatolt Ukrajnától, és a jelenleg polgárháború sújtotta, kelet-ukrajnai Donbaszt – amelyet (még?) nem. Végül levonult a pódiumról, maga után intve „Viktort”, akinek hosszú útját a kamera végig követte.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
