Négy év elteltével ismét Magyarországról készült, átfogó jelentés elfogadására készül az Európai Parlament: a képviselők szerdán a plenáris ülésen vitáznak, majd csütörtökön szavaznak Gwendoline Delbos-Corfield jelentéstervezetéről. A francia zöldpárti EP-képviselő Judith Sargentini visszavonulása után vette át a feladatot, és bár a hetes cikkely szerinti eljárás 2018-as megindítása óta sok előrelépés nem történt, az mindenképpen jelzésértékű, hogy az Európai Parlament ismét szavaz a magyar jogállamiságról, ráadásul éppen akkor, akkor amikor kőkemény tárgyalások folynak Magyarország és az Európai Bizottság között az uniós pénzekért.

Mielőtt azonban rátérünk ennek lehetséges következményeire, fontos kitérni arra, mi is egyáltalán az a hetes cikk szerinti eljárás, és miben különbözik a jogállamisági mechanizmustól, vagy éppen a helyreállítási alap pénzeivel kapcsolatos tárgyalásoktól. Az első és legegyszerűbb válasz az, hogy bár a téma ugyanaz, a hetes cikknek semmi köze nincs az Európai Bizottság által indított és a pénzek felhasználásáról szóló eljárásokhoz.

Magyarország ellen a hetes cikk szerinti eljárást az Európai Parlament kezdeményezte, ennek részeként készült el a Sargentini-jelentés, amely megállapította, hogy az országban súlyosan és rendszerszintűen sérülnek az uniós alapértékek. A jelentést éppen négy éve, 2018 szeptemberében, kétharmados többséggel szavazták meg a képviselők, felszólítva a tagállamokat, hogy lépjenek az ügyben.

Judith Sargentini (k) szavaz a nevét viselő Sargentini-jelentésről az Európai Parlament plenáris ülésén, Strasbourgban 2018. szeptember 12-én.

MTI / EPA / Patrick Seeger

A folyamat meglehetősen bonyolult, de a lényege, hogy a tagállamok innentől ajánlásokat fogalmazhatnak meg Magyarország számára, ezek be nem tartása esetén pedig kimondhatják a jogállamiság rendszerszintű sérelmét, és ez szankciókat is vonhat maga után. Ilyen procedúra egyébként nem csak Magyarország ellen folyik: a lengyel igazságszolgáltatási reform miatt a varsói kormány ellen maga a bizottság indította el a hetes cikk szerinti eljárást.

A magyar kormány volt ugyanakkor a célpontja az elmúlt hónapokban nagy port kavaró jogállamisági kondicionalitási mechanizmusnak, amelyet az Európai Bizottság két nappal a magyarországi parlamenti választások után jelentett be. Az indok: nem látják biztonságban az uniós pénzek felhasználását. Itt jelenleg egyeztetés zajlik Budapest és Brüsszel között, ennek hivatalos része egy levélváltás. Az Európai Bizottságnak szeptember 22-ig kell válaszolnia azokra az ajánlásokra, amelyeket a magyar kormány ajánlott fel a problémák kezelésére (ezek egyike a korrupcióellenes hatóság létrehozása, de szóba kerültek más törvényjavaslatok is). Ha a Bizottság nem tartja elégségesnek a magyar felajánlásokat, akkor javasolhatja a tagállamokat tömörítő Tanácsnak, hogy vonjanak el uniós pénzeket Magyarországtól. Ez egy hétvégén, Jávor Benedek által kiszivárogtatott bizottsági levél alapján nagyjából 3500 milliárd forintos elvonást jelenthet – ez a korábbi magyarországi közbeszerzési gyakorlat alapján korrupciógyanúsnak ítélt módon lehívott operatív programok forrásainak a 70 százaléka. (Ez tehát nem az a vita, amely Magyarország és az Európai Bizottság között zajlik a helyreállítási alap pénzeiről. Ha ezt nem sikerül az év végéig rendezni, szintén 70 százalékos lehet a forrásvesztés, ennek az az oka, hogy a Covid-utáni támogatási keret lehívásának időbeli korlátai vannak.)

Parttalan viták

Amíg tehát az úgynevezett kondicionalitási eljárás esetében pénzelvonás a végső szankció, ez már nem mondható el a hetes cikk szerinti eljárásról. A legvégső büntetés itt a kormány szavazati jogának a megvonása lehet – az eszköz persze leginkább fenyegetés.

Ennek megfelelően viszonyul hozzá mindkét fél. Az Európai Parlament 2018-as döntése – amely a Tanácsot kötelezte az eljárás elindítására – óta a tagállamok néhány meghallgatást tartottak csupán, függően attól, hogy az adott félévben elnöklő tagállam hogyan viszonyult az egészhez. Varga Judit igazságügyminiszter a meghallgatások egyikét a süketek párbeszédéhez hasonlította – a folyamat pedig négy év alatt sem jutott el a következő fázisig, amelyben ajánlásokat fogalmaznak meg a kormánynak – emlékeztetett rá korábban az EUrologus.

Ezt az egy helyben topogást unta meg az Európai Parlament, amely úgy döntött, hogy – ezúttal Gwendoline Delbos-Corfield vezetésével – újabb jelentést készít, megvizsgálva, történt-e bármi előrelépés az elmúlt négy évben. A jelentéstervezet el is készült, júliusban 47 igen és 10 nem szavazattal fogadta el az EP Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága (LIBE). A héten erről vitázik, majd szavaz az Európai Parlament plenáris ülése.

Gwendoline Delbos-Corfield

MTI / Máthé Zoltán

Az anyagban azt a 12 területet vették végig, melyekben a Sargentini-jelentés elmarasztalta Magyarországot, ez alapján pedig lényegében

a magyar demokrácia állapota még rosszabbá vált.

Az EP-képviselők a sajtóközlemény szerint részletesen kifejtik aggodalmaikat Magyarországgal kapcsolatban, ezek között szerepel

• alkotmányos és választási rendszer működése;
• az igazságszolgáltatás és más intézmények függetlensége és a bírák jogai;
• korrupció és összeférhetetlenség;
• a magánélet és adatvédelem;
• a véleménynyilvánítás szabadsága, beleértve a médiapluralizmust;
• a tudományos szabadság;
• vallásszabadság;
• gyülekezési szabadság;
• az egyenlő bánásmódhoz való jog, beleértve az LMBTQI jogokat;
• a kisebbségekhez tartozó személyek, köztük a romák és a zsidók jogai, valamint az ellenük irányuló gyűlöletkeltő kijelentésekkel szembeni védelem;
• a migránsok, menedékkérők és menekültek alapvető jogai; valamint
• gazdasági és szociális jogok állapota.

Az anyagban többek között kitérnek a veszélyhelyzet határozatlan ideig történő meghosszabbításától a Kúria elnökének megválasztásán át a Pegasus kémprogram állítólagos felhasználásáig aktivisták, újságírók, ügyvédek és politikusok ellen. Megemlítik a több mint 470 kormánypárti médiumot magában foglaló Közép-európai Sajtó és Média Alapítványt (KESMA), amely szűkítette a független sajtó mozgásterét és a polgárok objektív információkhoz való hozzáférését. Előkerül a Magyar Tudományos Akadémia és a Színház- és Filmművészeti Egyetem autonómiájának csorbítása, a kormányt bíráló civil szervezetekre nehezedő nyomás, az alapvető jogok biztosának függetlenségét megkérdőjelező vélemények és az egyes kisebbségek hátrányos megkülönböztetése.

Reviczky Zsolt

Az előbbieken túl a jelentés nemzetközi szervezetek véleményére alapozva kifogásolja, hogy törvényeket, sőt alkotmánymódosításokat előzetes nyilvános konzultáció nélkül fogadnak el, hogy az állam beavatkozik az önkormányzati feladatokba, és hogy az áprilisi parlamenti választásokat nem egyenlő versenyfeltételek mellett rendezték meg.

Politikai nyomás

Bár nagy a valószínűsége, hogy a vita után a képviselők csütörtökön ismét megszavazzák a jelentést, az már kérdéses, hogy ennek milyen következményei lehetnek Magyarországra nézve. A cseh soros elnökség már jelezte, hogy október 18-án ismét meghallgatást tervez a témában, de annak továbbra sincs jele, hogy a tagállamok elé kerüljön az ügy. Márpedig addig a magyar kormánynak lényegében mindegy, mi történik az eljárásban – már ha figyelmen kívül hagyjuk, hogy Varga Juditnak időről időre Brüsszelbe kell utaznia.

Nem lehet ugyanakkor figyelmen kívül hagyni, hogy az újabb szavazás egyértelmű üzenet is lehet mind a tagállamok, mind az Európai Bizottság számára, amely a jövő héten dönt arról, folytatja-a a jogállamisági eljárást Magyarországgal szemben. A jelentéstervezetben a képviselők külön fel is szólították a Bizottságot, hogy használja ki a rendelkezésükre álló összes eszközt Magyarországgal szemben, különösen a kondicionalitást. Emellett arra is kérik, ne hagyja addig jóvá a helyreállítási pénzek folyósítását, amíg Magyarország nem tesz eleget az összes vonatkozó európai ajánlásnak, és nem hajtja végre az Európai Unió Bíróságának és az Emberi Jogok Európai Bíróságának valamennyi vonatkozó ítéletét.

Bár az Európai Bizottság jogállamisági eljárása független a parlamenti eljárástól, így a nyomásgyakorlás is feleslegesnek tűnik, azt korábban több forrásunk is megerősítette, Brüsszel nem teheti meg, hogy teljesen figyelmen kívül hagyja a képviselők egyre erőteljesebb tiltakozását. Az EP néhány tagja már a nyáron is azzal fenyegetett, hogy bizalmatlansági szavazást kezdeményez Ursula von der Leyen ellen, miután a Bizottság zöld utat adott a lengyel Covid–19 gazdaságélénkítési tervnek, hasonló hangok pedig Magyarországgal kapcsolatban is felmerültek már. Az Európai Bizottságnak tehát olyan megoldást kell találnia a magyar jogállamisági mechanizmusban, ami az Európai Parlamentnek is elfogadható.

Ezt a fajta politikai nyomásgyakorlást a magyar kormány sem hagyta figyelmen kívül, sőt, igyekszik a saját hasznára fordítani. A kormánykommunikációban egyre gyakrabban jelenik meg a panel, mely szerint a baloldali EP-képviselők megpróbálják megakadályozni, hogy Magyarország hozzájusson „az őt megillető” uniós forrásokhoz, a csütörtöki szavazás után pedig minden bizonnyal tovább erősödnek majd a támadások.