A kormány ágyazott meg a hatalmasra duzzadt élelmiszer-inflációnak
Az élelmiszergyártók tavaly azért tudták jelentősen emelni az áraikat, mert a lánc végén a lakosságnál volt pénz – köszönhetően a választások előtti kormányzati pénzszórásnak is. A nagy élelmiszergyártók végül jó, sőt egyesek príma üzleti évet zártak. Egyelőre kérdés, a szemétdíjak jelentős emelését be tudják, be fogják-e nyelni.
A kiskereskedelmi szereplők – hallani – meglehetősen fújnak egyes beszállítóikra, élelmiszeripari vállalkozásokra. A viszony eddig sem volt felhőtlen, ám a tavalyi céges mérlegek közzététele után a kereskedők konstatálták: egyik-másik nagy élelmiszeripari cég pompás üzleti évet zárt, akadt, amelyiknek sikerül megtöbbszöröznie a profitját. A nyereségek növekedését csak részben magyarázza az infláció miatt növekvő árbevétel, a profitok ugyanis gyakorta nagyobb ütemben nőttek, mint az árbevételek.
A jelenség nem csak az élelmiszeriparra jellemző, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) egy ideje nehezményezi, hogy „profitvezérelt infláció” alakult ki, az árak jobban emelkedtek, mint amit a költségek emelkedése indokolt volna.
„Ami árat emelhetsz ma, ne halaszd holnapra!” – az áraknak a költségek által indokoltnál nagyobb emelése racionális üzleti döntés lehet, különösen bizonytalan környezetben. Ha nem lehet látni, milyen ütemben emelkednek a költségek, milyen új terhek érkeznek, mekkora tere lesz az áremelésnek később, akkor racionális minél gyorsabban minél inkább emelni az árakat. Márpedig a tavalyi év nagyon bizonytalan volt, amihez a kormány is hozzájárult – elég csak a váratlan adóemelésekre gondolni, vagy az élelmiszerek árstopjának újbóli, és újbóli, és újbóli meghosszabbítására. Ezen túl persze egy vállalkozás nyereséget akar termelni, és ha termelhet több nyereséget, mert lehetősége van az indokoltnál nagyobb áremelést végrehajtani, aligha fogja visszafogni magát.
Ettől függetlenül minimum visszás, hogy miközben az élelmiszeripari vállalatoknak – legalábbis a szektor nagyobb szereplőinek – nagyrészt legalább tűrhető, de inkább jó üzleti évük volt, a kormány továbbra is csak a kiskereskedelmi szereplőkre rakja a pluszterhek nagy részét a kötelező bolti akciózástól a különadóig.
A kis cégeknek sokkal nehezebb volt
Az élelmiszeripari vállalatok költségei drasztikusan emelkedtek már 2021–ben, még inkább 2022-ben – magyarázza Vörös Attila, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetsége (FÉSZ) ügyvezető igazgatója. A nyers- és alapanyagok pandémiás drágulása gyorsult a háború miatt, a tavalyi év ráadásul aszályos volt, különösen a Duna–Tisza-közén és a Tiszántúlon pocsék terméshozamokkal. A gabona pedig sok élelmiszeripari termékben közvetlen alapanyag, másokban – állati termékekben – pedig takarmányként meghatározó. Ezen túl rendkívüli mértékben emelkedtek az energiaárak, illetve a rendszerhasználati díjak. Utóbbiak emelése mind a mai napig érthetetlen – mondja Vörös Attila.
A kisebb vállalkozásokat az energiaárak emelkedése rosszabbul érintette, sokak számlája 8-10-szeresére emelkedett, miközben a nagyobb vállalkozások képesek voltak egyedi, gyakran a tőzsdei árakat követő energiabeszerzési szerződéseket kötni, így az ő költségeik nem szálltak el annyira.
A tejhez energia és fejlesztések kellenek
Az élelmiszeriparon belül a tejipar volt az egyik olyan alágazat, ahol kiemelkedően nőttek az árbevételek és a profitok. Egy tejipari vállalkozás működése során több évet együtt kell vizsgálni, és az üzem eredményét sohasem önmagában, hanem árbevétel-arányosan kell értékelni – mondja Istvánfalvi Miklós, a Tej Terméktanács elnöke – és a többi élelmiszeripari ágazathoz képest a tejágazatban jut a legkevesebb eredmény az árbevételhez viszonyítva. Egy olyan piacon, mint a tejtermékpiac, ahol – innováció, kutatás, fejlesztés, energiahatékonysági – beruházások nélkül nem lehet fennmaradni, az iparnak nyereséget kell termelnie, hiszen a fejlesztésekhez forrásra van szükség.
A tejfeldolgozó üzemekben a tejtermékgyártás során az igen energiaigényes fűtés (pasztőrözés), illetve hűtés lényegi szerepet játszik, mindkét esetben, de emellett például a csomagolóanyagoknál is szélsőséges árnövekedéseket tapasztaltak a tejfeldolgozók, és szinte minden további feldolgozóipari költség elem (logisztika, vegyszer, munkaruha, munkabér, szennyvízköltség stb.) kiszámíthatatlanul és folyamatosan emelkedett – vázolja a tavalyi nehézségeket Istvánfalvi Miklós.
Az egyéb nehézségek sora is hosszú: az ellátási láncon végigfutó álalános költségnövekedés, a forint gyengülése, a munkaerőhiány, a Covid-járvány alatt megszakadt ellátási láncok okozta nehézségek, és a nyerstej mint elsődleges alapanyag drágulását említi az elnök.
A hatósági árak miatt 2022-ben 75 százalékkal bővült a 2,8 százalékos UHT tejek eladott mennyisége, miközben 20 százalék fölött csökkent a 1,5 százalékos UHT tejek belföldi eladása.
A feldolgozott tejtermékek tavalyi belföldi értékesítése – egy–két kivételtől eltekintve – csökkent, leginkább a magas önköltségből származó fogyasztói árak miatt.
Az árak nőttek, mert volt hova emelni
Az élelmiszeripari vállalatok képesek voltak beépíteni a költségeik emelkedését az átadási áraikba, mivel a lánc végén (a lakosságnál) volt fizetőképes kereslet, ennek köszönhetően a kiskereskedelmi szereplők könnyebben fogadtak be áremeléseket. A kereslet erősítésében egyébként jelentős szerepe volt a kormányzati pénzosztásnak a választások előtt (pl. 13. havi nyugdíj, gyerekesek szja-visszatérítése, fegyverpénz). Az élelmiszeripari cégek költségeinek emelkedése át tudott menni a fogyasztói árakba. Az átadási árak emelésében szerepet játszott, hogy az elmúlt években az élelmiszeripari vállalkozások nem tudták teljes egészében beépíteni az áraikba a költségeik emelkedését – hangsúlyozza Vörös Attila. Az év második felében aztán a fogyasztói árak emelkedése miatt a reálkeresetek csökkentek, sőt a lakosság elkezdte felélni a megtakarításait – vagyis szűkült a fizetőképes kereslet. Az emberek elkezdtek „lefelé vásárolni”, azaz ugyanabban a termékkategóriában az olcsóbb termékeket keresni. Mára pedig már a kiskereskedelmi forgalom volumene is csökken.
Az élelmiszeripari vállalatok belföldi értékesítése tavaly csak mindössze 1,2 százalékkal bővült, míg az exportértékesítésük 10,9 százalékkal. A forint árfolyamának jelentős gyengülése kedvező volt,
hiszen ahogy gyengült a forint, nőttek az exportbevételek a kivitelre is termelő cégeknél. Ugyanakkor az árfolyamnyereséget legalábbis részben elvitte, hogy a költségek egy része (alapanyagok, berendezések karbantartása) is euróban keletkeznek. A kis cégek jellemzően a forint gyengülésének nagy vesztesei voltak – figyelmeztet Vörös Attila – hiszen euróalapú költségeik vannak, ugyanakkor nem exportálnak.
Igaz, hogy a nagy élelmiszeripari vállalatok nyeresége szépen nőtt tavaly, de a kép azért vegyes, egyáltalán nem mindegyiké, sok múlt azon, hogyan és mennyire gyorsan reagáltak a változó körülményekre. Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy az infláció miatt a nyereség is kevesebbet ér, a beruházások sokat drágultak. Ha egy cégnek duplájára nőtt a profitja, az még egyáltalán nem tekinthető különösen jó eredménynek ilyen körülmények közt – véli a FÉSZ ügyvezetője.
Beszakadt a kereslet
Ami az idei évet illeti, a fő input tényezők normalizálódni látszanak, kevesebb a kihívás, mint tavaly, ám a háború és az időjárás még bizonytalansági tényezők. A tejiparban az európai piacon elindult egy korrekciós folyamat, melynek következtében a kontinensen tejtöbblet alakult ki, ennek eredményeképpen pedig egyrészt csökken a nyerstej ára, másrészt olcsó importtermékek, elsősorban sajtok kerültek Magyarországra.
A tavalyi magas energiaszámláktól nem lehetett egyik pillanatról a másikra megszabadulni, főleg úgy, hogy a tejfeldolgozók akkor voltak kénytelenek hosszú távra szerződni az energiapiacon, amikor az árak a legmagasabb szinten álltak – figyelmeztet Istvánfalvi Miklós. A béreket pedig idén is tovább kell emelni. A magas fogyasztói árak, majd az országba zúduló olcsó import nehéz helyzetet okoz. Ezt leginkább az mutatja meg, hogy 1,5 százalékos UHT tejből az első öt hónapban idén 14 százalékkal, trappistából 15 százalékkal, túróból 21 százalékkal kevesebbet adtak el a hazai tejipari szereplők, mint a tavalyi év azonos időszakában. A forgalomcsökkenés mellett a fenti termékek feldolgozói átadói ára is esik: a csökkenés a 1,5 százalékos UHT tejnél 16 százalék, a trappistánál közel 30 százalék, míg a túrónál 8 százalék az év elejéhez viszonyítottan.
Benyelik-e a gyártók a magas szemétdíjakat?
A szabályozói “kihívások” pedig nem enyhülnek, sőt. A kiskereskedelmi szereplőket terheli az adóemelés, a kötelező akciózás, az online árfigyelővel kapcsolatos adatszolgáltatás – ezek mind plusz adminisztrációs terhet jelentenek, így a költségeket növelik.
A népegészségügyi termékadó (neta) tavalyi átalakítása még mindig érezteti hatását, mind a mai napig vannak homályos pontok, jogértelmezési kérdések.
Ez is plusz adminisztrációs akadály, pluszmunka a könyvelőknek, a beszerzőknek – enyhén szólva nem ideális, ha egy dolgozó nem mondjuk a beszerzés optimalizálásával foglalkozik, hanem a neta-adminisztrációval.
Az élelmiszeripar idén év közben néz szembe a hulladékkezelési rendszer átalakításával, a díjak emelésével, az ezzel kapcsolatos költségeik a többszörösére fognak emelkedni. Az egyes termékpályák közt jelentős különbségek lesznek annak függvényében, hogy az adott termék mennyi és milyen csomagolást igényel. A tejiparban a közepes feldolgozóknál százmilliós, nagyoknál akár milliárdos költségnövekedésről lehet szó.
Egyelőre kérdés, hogy a megnövekedett költségekből a gyártók mennyit tudnak elnyelni, illetve mennyit tudnak tovább hárítani a kiskereskedelemre, amely ugyebár máris rendkívül terhelt.
Minden plusz teher, minden szabályozói beavatkozás rontja a normál üzletmenetet, megborítja a szereplők közti megszokott kapcsolatot, viszonyokat – figyelmeztet Vörös Attila. Végül valamelyik fél lépéskényszerbe kerül, ami feszültségeket szül. Ráadásul minden plusz adminisztrációs teher, minden pluszbonyolítás, minden pluszköltség azzal jár, hogy a hazai vállalkozásoknak megint eggyel nehezebb dolguk van, mint a környező országokban működő versenytársaiknak.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
