Az oroszoknak szükségük van Kínára, Peking alaposan ki is használja ezt
A csütörtökön kezdődött G7-csúcstalálkozó és az azt megelőző napokban bejelentett újabb gazdasági szankciók egyik fő célja, hogy Kínát eltántorítsák Oroszország háborús támogatásától. Az ukrajnai invázió óta Moszkva számára Peking létfontosságú szövetségessé vált, gazdasági, politikai és katonai értelemben is. Eközben Kína stratégiai pozíciókat szerzett Oroszországgal szemben, növelve saját globális befolyását is. Arra azonban figyel, hogy mindezért túl nagy árat ne fizessen, nem rúgná össze a port túlságosan a Nyugattal Moszkva miatt.
A G7-országok vezetői csütörtökön elvi megállapodást kötöttek arról, hogy 50 milliárd dollárnyi hitelt nyújtanak Ukrajnának az orosz állami vagyon kamataiból, amelyeket azután fagyasztottak be, hogy Moszkva 2022-ben inváziót indított szomszédja ellen. Ezen túlmenően Oroszország ellen új szankciókról és exportellenőrzésekről is tárgyalnak, amelyek Putyin háborús gépezetét segítő szervezeteket és hálózatokat célozzák.
A csúcsot megelőzően, szerdán, az Egyesült Államok azt jelentette be, hogy drámaian kiszélesítik az Oroszországgal szembeni szankciókat, többek között a Moszkvának félvezetőket értékesítő kínai székhelyű vállalatok ellen. Az amerikai kereskedelmi minisztérium külön közölte, hogy hongkongi fedőcégeket vesz célba, amelyek félvezetőket irányítanak Oroszországba, és olyan lépéseket tesz, amelyek közel 100 millió dollár értékű, Moszkva számára kiemelt fontosságú cikket érintenek, köztük ilyen chipeket.
Emellett kiterjesztik az Oroszország által más országokból nem importálható termékek listáját, hogy az ne csak az amerikai eredetű termékekre, hanem az amerikai márkájú árukra is kiterjedjen, vagyis azokra, amelyeket amerikai szellemi tulajdonjog illet vagy amerikai technológiával készültek.
Az amerikai pénzügyminisztérium közölte továbbá, hogy szankciókat vezet be Oroszország pénzügyi infrastruktúrájának kulcsfontosságú részei ellen, köztük a Moszkvai Tőzsde (MOEX) ellen.
A MOEX és a hozzá kapcsolódó szervezetek megkönnyítették a szankciók kijátszását azáltal, hogy elfedték az ilyen ügyletekben részt vevő felek személyazonosságát. A szankciókkal az Egyesült Államok nagyobb átláthatóságot kényszerítene ki a határokon átnyúló ügyletekre, ami megnehezítené a szankciók kijátszását.
A MOEX az amerikai lépések után egy órával bejelentette, hogy az új szankciók miatt a moszkvai tőzsdén azonnal felfüggesztik a dollárral és euróval való kereskedést.
Peter Harrell, aki 2021-ben és 2022-ben a Fehér Ház nemzetközi gazdaságért felelős igazgatójaként dolgozott, azt mondta, hogy a legújabb szankciók “paradigmaváltást” jelentenek, részben azért, mert a külföldi bankokat annak a kockázatnak teszik ki, hogy elzárják őket az amerikai pénzügyi rendszertől, ha kulcsfontosságú orosz bankokkal üzletelnek. A pénzügyminisztérium ezt úgy érte el, hogy mintegy 1200-ról 4500-ra növelte azon orosz vállalatok és magánszemélyek számát, amelyek kiválthatnak ilyen szankciókat. Ezek a pénzügyi szankciók megnehezítik az Oroszországgal továbbra is kereskedő országok áruforgalmát.
Gazdasági befolyás és kereskedelmi egyensúlyhiány Kína és Oroszország között
Oroszország fokozatos szeparálása a Nyugattól egy fontos következménnyel jár: Moszkva lassan, de biztosan Kína vazallusává válik – állítják sokan, arra hivatkozva, hogy az egyre szigorúbb nyugati gazdasági szankciók elszigetelik Oroszországot, így Kína segítségére szorul, ami már függő viszonyhoz vezet. Peking továbbra sem hajlandó elítélni az ukrajnai orosz inváziót, és továbbra is kereskedik Oroszországgal, erősen sértve az Egyesült Államok és az Európai Unió érdekeit. A háború elhúzódásával azonban Peking és Moszkva szövetsége mégsem tűnik olyan „határtalannak”.
Kína számára a legjobbkor jött, hogy a nyugati piacok elzárkóztak az orosz energiaexport jelentős része elől. Különösen Moszkva legnagyobb bevételének számító nyersolaj területén volt nagy az átrendeződés, ahol Kína – az orosz fél által kényszerűségből kínált nyomott árakat kihasználva – gyorsan az elsődleges vásárlóvá vált. Oroszország 2022-ben mindent egybevetve 49 százalékkal több energiahordozót adott el Kínának, mint egy évvel korábban, ezen belül pedig nyersolaj tekintetében kiszorította Szaúd-Arábiát a vezető szállítói pozícióból. Ez a tendencia egészen idén márciusig folytatódott: a rekordszintű 10,81 millió tonna után áprilisban már csak 9,26 millió tonna orosz eredetű kőolaj érkezett Kínába, ami 11,5 százalékkal alacsonyabb a márciusi szintnél.
A visszaesés egyesek szerint annak a jele, hogy az újabb amerikai szankciók egyre nehezebbé teszik a két ország közötti kereskedelmet, miután a kínai bankok is megrettenni látszanak az amerikai szankciók jelentette fenyegetéstől. Emellett az Európai Unió és Kína között is kibontakozó kereskedelmi konfliktus – és az, hogy az Európai Bizottság is büntetővám kivetésére tett javaslatot a Kínában gyártott akkumulátoros elektromos autókra –, egyre inkább az Oroszországgal szembeni nyugati szempontok figyelembevételére kényszerítheti Kínát, amit külön is kiemeltek Hszi Csin-ping számára európai látogatása során, sürgetve, hogy gyakoroljon nagyobb nyomást orosz partnerére. Kínának pedig lassuló gazdasága miatt egyre kevésbé éri meg szembe menni a kereskedelmi partnerek érdekeivel.
A Szintén ezt látszik alátámasztani, hogy fordított irányba, Kína felől is megtorpant az Oroszországba irányuló export. Márciusban 16 százalékos volt az éves visszaesés, ez a tendencia pedig áprilisban 13,5 százalékos zsugorodással folytatódott, annak ellenére, hogy a háború kitörése után rohamtempójú, és tavaly is még 47 százalékos volt a növekedés, elérve a 111 milliárd dollárt.
Azonban más, korábban nagy lendülettel indult ügyek is megakadni látszanak, miután Kína már-már megalázó feltételekre kényszerítené rá orosz partnerét. Ilyen az évek óta előkészítés alatt álló orosz–kínai gázvezeték-megállapodás, amely Peking tarthatatlan árkövetelései miatt futottak zátonyra, mivel Moszkva szerint Peking észszerűtlen ár- és szállítási követelményeket támaszt. Kína az erősen támogatott orosz belföldi árakhoz közeli árat szeretne elérni, ráadásul úgy, hogy a Power of Siberia-2 – az észak-oroszországi Jamal régióból Mongólián keresztül Kínába tartó – vezeték tervezett évi 50 milliárd köbméteres kapacitásának csak töredékére vállalta a vételt.
Szakértők szerint Peking elhidegülésének jelei már a nyugati nyomás eredményei, a kereskedelmi forgalomban megindult visszaesés pedig egyértelműen annak következménye, hogy az Egyesült Államok már az elmúlt hónapokban is új szankciók egész sorát jelentette be azokkal a Pekingben és Hongkongban működő bankokkal és vállalatokkal szemben, amelyek együttműködnek Moszkvával, és feltehetően segítenek kijátszani a meglévő korlátozásokat. Ennek része az is, hogy bár Kína – az amerikaiak szerint közvetlenül – nem ad el fegyvereket Oroszországnak, Washington és Brüsszel úgy véli, hogy a háborúhoz nélkülözhetetlen technológiát és alkatrészeket exportál. Antony Blinken amerikai külügyminiszter nemrégiben tett pekingi útja során felszólította a kínai tárgyalópartnereit, ne támogassák tovább Oroszországot az Ukrajna elleni háborúban. Kína tagadja, hogy segítséget adna Oroszországnak, de az USA szerint elektronikai, valamint kémiai termékekkel és rakéták alkatrészeivel is kisegítik az oroszokat. Blinken a helyszínen a BBC-nek azt nyilatkozta, hogy Kína „hozzájárul az európai biztonságot a hidegháború óta érő legnagyobb fenyegetéshez”.
Katonai és technológiai támogatás
Május 22-én a brit külügyminiszter új hírszerzési információkról beszélt, amelyek szerint „fegyverek szállítása folyik Kína és Oroszország között”. Ezt azonban az Egyesült Államok nem erősítette meg.
A nyugati országok eddig is különösen érzékenyek voltak az úgynevezett kettős felhasználású – a polgári és katonai célokra egyaránt használható – termékek exportjára: Kína például kulcsfontosságú építőipari felszereléseket szállít Oroszországnak, amelyeket részben a védelmi állások megerősítéséhez használnak. Ezenkívül Peking terepjáró járművek szállítását is jóváhagyta, amelyeket Oroszország a frontvonalakon is bevetett, ami már közvetlen katonai segítségnyújtásként is értelmezhető.
Ezeknél sokkal fontosabb azonban, hogy a szigorú nyugati szankciók alatt álló hightech termékek, például a mikrocsipek terén is nélkülözhetetlen a kínaiak szerepvállalása az orosz hadigépezet életben tartásában.
Kurt Campbell, amerikai külügyminiszter-helyettes szerint „a kínai támogatás lehetővé teszi az oroszoknak, hogy helyreállítsák rakétafegyverzetüket és fejlesszék a drónokat. Ezenkívül olyan eszközöket fejleszthetnek ki az oroszok kínai segítséggel, melyek elősegítik a jobb tájékozódást a harctéren. A Kína abban is jelentős segítséget ad az oroszoknak, hogy fejlesszék a nagy hatótávolságú tüzérséget. Eddig mindezt figyelmen kívül hagytuk.” Ennek megakadályozása érdekében jelentette be most az Egyesült Államok az újabb szankciókat.
Dollár helyett jüan
A kínai pénzügyi intézmények szintén döntő szerepet játszanak az orosz gazdaság működésében. Mivel a nyugati szankciók nagyrészt elvágták Oroszország hozzáférését a globális pénzügyi piacokhoz, az olyan kínai bankok, mint az Industrial and Commercial Bank of China (ICBC) és a Bank of China az orosz gazdaság talpon maradásához szükséges hiteleket nyújtottak. Ezek a kölcsönök a háború kitörése óta a négyszeresére nőttek, ami jól mutatja Kína szerepét, és az orosz gazdaság kényszerpályáját, amelynek hosszabb távú hatásairól afrikai országok is beszámolhatnak.
Kína pénzügyi térnyerését az is jól mutatja, hogy a moszkvai tőzsdei ügyletekben tavaly a kínai fizetőeszköz – 42 százalékos részesedésével – már megelőzte az amerikait, idén márciusra pedig elérte az 53 százalékot. A kínai vállalatok és bankok is a jüanban fizetést erőltetik (már csak azért is, mert a nyugati szankciók részeként az orosz bankok többségét levágták a Swift rendszerről, amelyek ehelyett elkezdték használni a CIPS kínai fizetési rendszert). Figyelemreméltó változás az is, hogy az orosz bankokban tavaly év végén 68,7 milliárd dollár értékű kínai fizetőeszközt tartottak, míg dollárban csak 64,7 milliárdot.
Fontos kiemelni, hogy Oroszország teljes exportja tavaly majd 30 százalékkal esett vissza a megelőző évhez képest, az import viszont közel 20 százalékkal nőtt. Így az oroszországi – korábbi években jellemző – külkereskedelmi mérlegtöbblet radikálisan visszaesett. Ezzel párhuzamosan Oroszország importjának a 38 százaléka immár Kínából érkezik, miközben az orosz export 31 százaléka irányul Peking felé. Sok területen a kínai cégek monopolpozíciókat alakítottak ki olyannyira, hogy konkurencia hiányában emelni tudják az árakat.
Tavaly például a kínai autók exportja Oroszország irányában 594 százalékkal nőtt, míg a teherautók és traktorok esetében csaknem 700 százalékos volt az emelkedés. Részben ennek eredménye, hogy Japánt megelőzve ma már Kína szállítja a legtöbb közlekedési eszközt a világpiacra.
Összességében az látható, hogy Peking Oroszországnak alternatívát tudott nyújtani a Nyugathoz képest, miközben a másod- és harmadvonalbeli kínai cégek pozíciókat szereztek az orosz piacon, erősítve Kína geopolitikai pozícióit. Mindezzel együtt Oroszország továbbra sem túlságosan jelentős partner Kína számára: a részesedése a kereskedelemben nem éri el a 4 százalékot.
A Washington által a legutóbb bevezetett szankciós szigorítások értelmében immár azok a külföldi pénzintézetek is feketelistára kerülhetnek, amelyek csak közvetve is hozzájárulnak az orosz hadiipar támogatásához. Emiatt több kínai bank kiszállt az orosz piacról, részben ez okozhatta, hogy megkezdődött a két ország közötti kereskedelem visszaesése.
Diplomáciai manőverezés és stratégiai előnyök
Kína további szempontokból is ki tudta használni az ukrajnai konfliktust geopolitikai pozíciójának megerősítésére. Azzal, hogy közvetítőként pozicionálja magát a konfliktusban, Kína felelős globális hatalom képét igyekszik sugározni, eközben hivatkozhat 12 pontos ukrajnai béketervére, annak ellenére is, hogy azt a Nyugat és Ukrajna is elutasította.
Peking azonban legfőképpen hasznot akar húzni az ukrajnai háborúból, és ez egyre több tekintetben Moszkva hátrányára történik. Kína például visszaszerezte a jogot a Távol-Kelet egyik legnagyobb kikötője, Vlagyivosztok vámok nélküli használatára, amelyet 1860-ban engedett át Oroszországnak, ott pedig beruházásokat és fejlesztéseket is végezhet. Kérdés, hogy ezt mennyiben tekinthetjük közös érdeknek: Moszkva – feltehetően a támogatásokért cserébe – stratégiailag fontos pozícióhoz engedett hozzáférést, ami Kína stratégiai hatókörét bővíti, és csökkenti Oroszország saját befolyási szférája feletti ellenőrzését. A kikötő használati jogának megszerzésével az északkelet-kínai szárazföldi területek távolsága a tengertől csökkenni fog, ami javítja versenyképességüket. Sokakban pedig az a kérdés is felmerül, hogy eljöhet-e Kína szibériai szerepének esetleges újragondolása, tekintettel a számára is különösen értékes, hatalmas, energiahordozókban gazdag területekre.
Ehhez képest már csak hab a tortán, és további Moszkvával szembeni diplomáciai manővernek, sőt erőfitogtatásnak is tekinthető, hogy Kína a közelmúltban Oroszország bevonása nélkül egyezkedett a közép-ázsiai volt szovjet köztársaságok vezetőivel.
Politikai következmények és a tajvani tényező
Az, hogy Kína kihasználja Oroszország szorult helyzetét, tágabb geopolitikai stratégiájához is kapcsolódik, különösen Tajvant illetően. Oroszország támogatásával és az ukrajnai konfliktusba való bekapcsolódással Kína elvonja a nyugati figyelmet és erőforrásokat az ázsiai-csendes-óceáni térségről. Ez a stratégiai elterelés segít enyhíteni a Tajvan-kérdéssel kapcsolatban Pekingre nehezedő nyomást, és nagyobb mozgásteret biztosít számára a közvetlen nyugati beavatkozás veszélye nélkül.
Kína részvétele az ukrajnai konfliktusban emellett politikailag arra is szolgál, hogy megakadályozza az orosz vereséget, amely erősítené a világban a nyugati típusú demokratikus értékeket, és közvetve csökkentené a Kínai Kommunista Párt legitimitását. Peking azzal, hogy biztosítja, hogy Oroszország továbbra is életképes ellensúlya maradhasson a nyugati befolyásnak, olyan geopolitikai egyensúlyt kíván fenntartani, amely a demokratikus kormányzással szemben a tekintélyelvű rezsimeknek kedvez.
Peking ilyen irányú szándékát az is jól példázza, ahogy kihasználja Oroszországnak az ENSZ Biztonsági Tanácsában (ENSZ BT) folytatott bomlasztó tevékenységét. Miközben Oroszország vétójogát felhasználva blokkolja az ENSZ BT olyan intézkedéseit, mint a Szíriának nyújtott humanitárius segély, a Malival szembeni szankciók és az Észak-Korea szorosabb megfigyelése, Peking tartózkodik a kulcsfontosságú szavazásokon, közvetve támogatva ezeket a lépéseket.
Kvázi partnerségük lehetővé teszi Oroszország számára, hogy az ENSZ BT-ben „elszabadult hajóágyúként” pusztítson, míg Kína hasznot húz abból, hogy a rendezett világ védelmezőjeként pozicionálja magát. Ez a dinamika segít Kínának aláásni a jelenlegi, nyugati vezetésű nemzetközi rendet anélkül, hogy közvetlenül szembeszállna vele.
Gazdasági, katonai és diplomáciai eszközökkel tehát Kínának nagyon jól sikerült Oroszország sebezhetőségét saját befolyása kiterjesztésére fordítania. Ez a kapcsolat, bár rövid távon kölcsönösen előnyös lehet, erős kérdéseket vet fel Oroszországot és a tágabb geopolitikai környezetet érintő hosszú távú hatásával kapcsolatban.
Nyitóképünkön Vlagyimir Putyin orosz elnök (balra) és Hszi Csin-ping kínai elnök fog kezet a 2024. május 16-i pekingi tárgyalásuk előtt. Fotó: AFP/Sergei Guneyev
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
