Nem teljes kudarc a globális műanyagegyezmény – értékelte Hankó Gergely, a PET Kupa projektvezetője, a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének ügyvezetője az ENSZ tavaly novemberi koreai műanyagcsúcsát (a HVG itt írt róla). Még akkor is van minek örülni, ha más ügyek – amerikai elnökválasztás, háború, klímatárgyalások – elvonták a szemétkérdésről a figyelmet, és a sajtó többnyire lehangoló címekkel, elvétve tudósított róla, különösen Magyarországon.

A november végi puszani csúcs volt az ötödik alkalom, hogy az ENSZ-tagállamok kormányközi tárgyalásokon igyekeztek megoldást találni a műanyagok okozta kihívásokra, amióta 2022 tavaszán eldöntötték, hogy a hulladékkezelésen túllépve, a szennyezés kiküszöbölését célzó erőfeszítéseket kiterjesszék a teljes – a gyártástól az ártalmatlanításig terjedő – életciklusra. Akkor beleegyeztek, hogy jogilag kötelező érvényű nemzetközi egyezményt kötnek erről 2025-ig, tehát még egy szűk év arra, hogy eredményre jussanak, amire szükség is lesz. 

Az álláspontok ugyanis továbbra is távol vannak egymástól az eleve rendkívül összetett kérdésben. Az egyezménynek ki kellene térnie

• általában a műanyaggyártás visszafogására,
• a gyártáshoz használt környezet- és egészségkárosító vegyi anyagok csökkentésére vagy kivezetésére,
• a problémás és szükségtelen műanyagfajták gyártásának elhagyására.

Az ENSZ tagállamai pedig sokszor külön-külön is más-más álláspontot képviselnek az említett kérdéskörökben.

Egy férfi újrahasznosítható tárgyakat gyűjt eladásra a partra sodort műanyag hulladékok között egy strandon Balin

SONNY TUMBELAKA / AFP

Féltik a bevételt, inkább csak gyűjtenék

Ezt a távolságot már az elsődleges műanyag polimerek – ezekből készül a polietilén, a polipropilén, a PVC, a PET – gyártásának korlátozásával kapcsolatos álláspontok is jól mutatják: míg az EU, Ruanda és Peru 2040-re 40 százalékos csökkentést javasolt (a 2025-ben előállított mennyiséghez képest), addig Kazahsztán, India, Egyiptom Kuvait, Malajzia és Oroszország ellenzi az egységes korlátozást. Azt mondják, az országok hadd döntsék el maguk, hogyan kezelik a kérdést. Még élesebb az egyet nem értés az egészségre is káros adalékanyagokat – ftalátokat, biszfenolt – illetően: Oroszország egyenesen úgy véli, ennek megvitatása nem is erre a fórumra való. 

Az ellenzők jellemzően azok a kőolajban és földgázban gazdag és/vagy jelentős vegyiparral rendelkező államok, amelyek eleve bevételkieséssel számolnak az elektromobilitás terjedése miatt (hiszen kevesebb fosszilis energiahordozót tudnak értékesíteni üzemanyagként), és ezért a műanyagiparban – amit alternatív bevételi forrásnak tekintenek – nem akarnak további lehetőségektől elesni. Részben saját megélhetésüket féltik az esetleges szankcióktól, és megmaradnának a hulladékkezelésnél: a hulladék összegyűjtését, az újrahasznosítás további fejlesztését szorgalmazzák. 

Csakhogy utóbbinak vannak korlátai. Ezek részben kémiaiak – a termékeket alapanyagtól függően korlátozott alkalommal lehet újrahasznosítani –, részben infrastrukturálisak – annyi műanyagszemetet termelünk, hogy az újrahasznosítás önmagában már nem elég, és mind több kerül hulladékként a természetbe –, részben pedig a termékek tervezésből fakadnak – sokszor többféle különböző anyagból állítják elő őket, így nehezebb a szétválogatás és az újrahasznosítás, ami jelentős pluszenergiával és -költséggel jár.  

Minél kevesebb összetevő

Pedig már a megfelelő tervezés is jelentős előrelépés lenne: a dizájn határozza meg az ökolábnyom 75-80 százalékát

– mondta Hankó Gergely. Fontos lenne, hogy ne csak minél kevesebb anyagot tartalmazzanak, mint például a vékony szatyrok, vagy a könnyen horpadó PET-palackok, de minél kevesebb fajta anyagból is álljanak, hogy könnyebben lehessen szétválogatni – és lehetőleg olyanokból, amiket könnyű újrahasznosítani.  

Ez a törekvés azonban jelenleg még kevésbé elterjedt. „Mindent társítunk mindennel, hogy minél tartósabb legyen a csomagolás, és minél tovább megőrizze minőségét a becsomagolt termék: az ilyen többrétegű fóliák, italosdobozok újrahasznosítása nehézkes.” Ráadásul az élelmiszer-csomagolásoknál nehezen feloldható ellentmondás feszül a minőségi és szavatossági elvárások, illetve a környezetvédelmi megfontolások között. Az újrahasznosítás során ettől függetlenül is számos kérdés felmerülhet, elég csak arra gondolni, mi történik, ha valaki veszélyes anyagot tölt egy PET palackba, amit kiürítve aztán a szelektívbe dob.  

Fókusz a folyókra

Ezen túlmenően persze még fontosabb a műanyag csomagolások újratölthetővé tétele, újrahasználata (többutas csomagolások), amire az unió Csomagolásról és csomagolási hulladékról szóló rendelete (PPWR, Packaging and Packaging Waste Regulation) kellő hangsúlyt fektet – mondta a környezetvédelmi szakember, aki szerint nemcsak a hasznosítóktól, hanem gyártási oldalról is elvárható, hogy felelősebben álljanak a kérdéshez.

Határokat kellene szabni, de ebben nem sikerült dűlőre jutni most globális szinten, mert a gyártók elzárkóznak mindenféle csökkentéstől. 

– mondta a szakember. Hankó pozitívan értékelte, hogy a soros EU-elnök magyarok által levezényelt puszani tárgyalásokon az uniós álláspontban megjelent az általuk szorgalmazott törekvés, hogy az eddigi óceánközpontú megközelítés – vagyis a világ tengereinek műanyag-mentesítése – mellett a figyelem a legnagyobb „szállítószalagokra”, vagyis a folyókra is kiterjedjen. Ezek monitorozása és a velük kapcsolatos közvetlen beavatkozás elősegíthetné, hogy a műanyagszennyezés rajtuk keresztül ne jusson el a tengerekig. Ez költséghatékonyság szempontjából sem lenne utolsó, hiszen a folyókon és ártereiken a hulladékok területileg koncentrálódnak. Szerinte az már önmagában is siker, hogy ez bekerült a tárgyalások témái közé, de tenni kellene az ügyben – itthon is. 

Hankó Gergely a PET Kupa projektvezetőjeként is jól tudhatja, mekkora probléma a folyók fokozódó műanyagszennyezése, és hogy mit lehet az egésszel kezdeni. A PET kupások például csak 2024-ben több mint 40 tonna műanyaghulladékot emeltek ki a Tiszából és a Bodrogból. A vízen úszó és az árterekben fennakadó PET-palackok és egyéb műanyaghulladék azonban a műanyagszennyezésnek csak az egyik, még viszonylag egyszerűen összegyűjthető része. A PET-kalózok és a hozzájuk hasonló folyótisztítási akciókat szervező többi önkéntes ugyanis a vízben lebegő mikroműanyagokat már jóval kevésbé tudná bezsákolni.

Hulladékgyűjtés a Bodrogon a PET Kupán

PET Kupa, Kubinyi Enikő, Varga Péter

Mikroműanyag minden mennyiségben

Pedig ezekből is akad bőven. Például, amikor 2024 augusztusban a Bodrogon első alkalommal megmérték a műanyag-szennyezettséget, a mértéke a laborvizsgálatot végzőket is megdöbbentette. A folyó vizének egy köbméterében átlagosan közel 215 darab műanyarészecskét (zömében polietilént, polipropilént, illetve mellettük rákkeltő biszfenolt) találtak, ami az eddig vizsgált felszíni vizek adatihoz képest egy nagyságrenddel nagyobb mértékű szennyezettséget jelent.  

Hankó Gergely szerint viszont ez nem meglepő. A mikroműanyagok zöme ugyanis a szennyvizekből – részben az ipari, részben a háztartási szennyvízből, akár a mosógépben mosott műszálas ruhákból – származik, és az érintett térségben nem a legmegfelelőbb a szennyvízkezelés. A Bodrog vízgyűjtő területe nagyrészt az EU-tag Szlovákiában, illetve Kárpátalján van, és ezekben a régiókban még lenne mit fejleszteni az ipari és lakossági szennyvízkezelésen.  

Mikroműanyag-szennyezésből nemcsak a Bodrogra jut (bár egyetlen itteni mérésből még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni). Annál is inkább, mert a Tiszán öt éve zajló kutatás fő tapasztalata, hogy ezek mennyisége az árhullámoktól is függően dinamikusan változik. A Tiszában 2022-ben köbméterenként átlagosan 22 darabot, 2023-ban pedig ijesztőn sokat találtak, a korábbi érték dupláját mérték.  

A Dunában köbméterenként 147 részecskét talált a Greenpeace vizsgálata tavaly tavasszal, sőt már a budapesti csapvízben is kimutatták jelenlétét: 7-10 darabot találtak 1500 liternyiben.

Vizsgálták a Balaton műanyag-szennyezettségét is, ott a Bodrog értékéhez képest tizedannyit mértek a kutatók, akik jelezték, hosszú távú monitoringra lenne szükség a hazai folyók mindegyikén, hogy valós képet kaphassunk az általuk szállított mikroműanyag-szemcsék mennyiségéről, amik a táplálékláncon keresztül az emberi szervezetbe is eljuthatnak.  

Agyunkra mennek

Találtak is már mikroműanyagot a szívben, az agyban, a herékben, sőt az emberi spermában is, és arra is utalnak adatok, hogy a betegségek és a halál kockázata négy és félszeres annál, akinek mikroműanyag van a szervezetében. A szennyezés megelőzésére a szakemberek szerint egyrészt fejleszteni kellene a szennyvíztisztító-telepeket – zajlik is kutatás a hatékony kiszűrésére, például cellulózos kitines habbal  vagy hidrogéllel –, másrészt tudatosabban kellene használni a műanyag termékeket, akár a vízparti nyári fesztiválok idején is.

A mikroműanyag-mintavételek és -elemzések eszközei, módszerei ugyanakkor országonként, laboronként is változhatnak, ezért nehéz összehasonlítani az eredményeket EU-s vagy globális szinten. Ennek a feloldására és egységesítésére tesz kísérletet nemzetközi szinten a PET Kupa magyar, osztrák, szerb és bolgár egyetemek és szakértők segítségével, az Aquatic Plastic névre hallgató projekttel, aminek keretében új mikroműanyag-méréseket is végeznek a Dunán és a Tiszán.  

Amíg ez elterjed, a folyókon kenuzó és partjaikon nyüzsgő civilekre számíthatunk, akik 2024-ben soha eddig nem tapasztalt aktivitást mutattak. Több akciót szerveztek a PET kupások a Tiszán és a Bodrogon is, de rajtuk kívül is vannak, akik nagy elszántsággal szedegetik ki legalább a látható szennyeződéseket, legyen szó a Tisza ukrajnai szakaszáról, az Ipolyról vagy épp a Dunáról.

Mikroműanyag a bélben.

Tufts Egyetem/Ying Chen

Ungvártól Földvárig

Kárpátalján közel kétszáz településen nincs szemétszállítás, ami a jelenlegi helyzetben még nagyobb feladatot ró a helyi aktivistákra, akik évek óta a Tisza felső szakaszának folyómentő és természetvédelmi úttörői – mondta Hankó Gergely a PET Kupa ottani társszervezeteiről. Pedig nem egyszerű a dolguk, munkaerőhiány és egekbe szökő bérleti díjak mellett folyamatos készenlétben kell lenniük, de így is nagyságrenddel több hulladékot gyűjtöttek össze a PET Kupa által vezetett projektek során, mint amennyit Magyarországon emelnek ki a folyókból. Az ok egyszerű:

a forrásnál a leghatékonyabb a beavatkozás.

Hankó Gergely szerint egyre többen vesznek részt a munkában Kárpátalján, de öt csapatot külön érdemes kiemelni:

• A környéken az újrahasznosítható hulladékot évek óta gyűjtő Francz Béla vezetésével zajlik A tiszta Tisza a forrásánál kezdődik című projekt, amihez a Nemzeti Együttműködési Alap biztosít forrást. A hulladékgyűjtésen, közösségi folyótakarításokon túl ismeretterjesztő előadásokat is tartanak, a cél, hogy a Fehér- és a Fekete-Tisza már tisztán kezdje meg útját. Az aktivista munkájáról filmeket is készített a PET Kupa csapata, emlékezetes volt a Folyómentő teherautó, illetve Egy folyómentő Ukrajnában címmel is készült két rövidebb portréfilm.
• A CALL-Action projekt keretein belül bálázógépeket helyeztek ki olyan településekre, ahol jelenleg nincs hulladékbegyűjtés. A bálázógépek melletti válogatóhelyiségekbe a lakosok maguk hozhatják el a még hasznosítható hulladékot. Ilyennel nem rendelkező településekre az Ökobusz jár, ami előre megadott pontokon veszi át a hulladékot a helyiektől, és fizetnek is érte az átvételekor, hogy minél kevesebb kerüljön a természetbe. A Diageo által finanszírozott projekt kulcsembere Ruszlan Shvarc, az LLC Zakarpatekovtorsyrovyna vezetője.
• Beregszászon és környékén a Színes tartályok nevű kezdeményezés keretein belül zajlik begyűjtés, illetve a kisebb folyókra telepítenek sitkát (szűrőt), ami felfogja és könnyen kiemelhetővé teszi a folyón érkező hulladékot. Itt a kulcsember Viktor Bucsinszkij, aki már igazi influenszernek számít a régióban Hankó Gergely szerint.
• A Papilio Természet- és Környezetvédelmi Egyesület a Latorca Plastic Forest (műanyag erdő) néven elhíresült területét tisztítja önkéntesekkel, és figyelemmel kíséri állapotát.
• Az ungvári Zöld Város Egyesület környezeti nevelője, Anna Sabadosh pedig helyi és menekült diákcsoportoknak tart előadásokat a szelektív hulladékgyűjtés lehetőségeiről. 

Amikor egy lélekvesztőn átvitorláztunk az Atlanti-óceánon, akkor láttam, micsoda disznóól van a vízen

– magyarázza indítékait Ferenczi Zsolt, a dunaföldvári Aztakeservit Értékőr Egyesület vezetője, aki a PET-kupások módszereit adaptálta a város környéki Duna-szakaszra. A PET-kupákat rendszeresen látogató aktivista vezette egyesület idén már 10. alkalommal szervezte meg saját akcióját, az egynapos Szemétszüretet. 

Ennek során a kezdetek óta kilépnek a Duna medréből: az árterületeken kívül a városi külterületeken is – vadőrökkel, mezőőrökkel, túrázókkal közösen – igyekeznek felszámolni vagy bejelenteni az illegális hulladéklerakókat. „Szélmalomharcot vívunk, de akkor is megcsináljuk” – mondja a főszervező, aki szerint a szemét mennyisége némileg csökkenő tendenciát mutat, de akadnak extrém példák: előfordul, hogy állati tetemekre – egy alkalommal több száz elpusztult csirke maradványaira – lelnek. 

A szemétszüretek során alkalmanként 25-31 köbméternyi szelektálható hulladékot zsákol be a gyakran több száz résztvevőből álló színes társaság – köztük ácsok, jogászok, mezőgazdászok, mérnökök és nyomozók. A Dunán főként nemtörődöm horgászok szemetét – lisztkukacos dobozokat, etetőanyagok csomagolásait – szedik össze, de itt is akadnak PET-palackok.  

Szondy Dalma

2024-ben első alkalommal több napig csurogtak is lefelé kenukkal a folyón, és településről településre rakták ki a mederben és a partokon összegyűjtött hulladékot, Dunaföldvártól Madocsáig. Ferenczi Zsolt szerint a Tiszával szemben itt kevésbé koncentrált a műanyagpalackok jelenléte – bár a munkájuk kezdetekor a város fölötti természetvédelmi területen sokat találtak –, aminek oka, hogy hulladékgazdálkodásban előbbre járó vidékek felől érkezik a folyó, és a kevesebb hulladék nagyobb területen oszlik el. Idénre is szerveznek kenus gyűjtést, igyekeznek, hogy ne a PET Kupával egy időben. 

A nevét a Börzsöny második legmagasabb csúcsáról kölcsönző váci Magosfa Alapítvány a PET Kupánál is régebben, 2005 óta tisztogat folyót – az Ipolyt –, eddig összesen 14 akciót szervezett, illetve utóbbi években kétszer a Dunán szedtek szemetet. Ha a darabszámot nézzük, ők szervezték a legtöbb folyótisztítási akciót – mondta Kelemen Zoltán, az alapítvány elnöke a HVG-nek. A környezeti neveléssel és oktatással foglalkozó Magosfa csapata annak idején a térségbeli fejlesztési terveket böngészve jött rá, hogy

hiába álmodnak ide ökoturizmust vagy biogazdálkodást, ha nem elég tiszta a környezet. Innen indult a folyótisztítás.   

Szinte évente volt akciójuk az Ipolyon korábban, amit a Vízügy és a helyiek mellett, amíg volt, a környezetvédelmi minisztérium is támogatott, de főként saját, baráti társasággá kovácsolódó önkénteseik erejéből valósult meg. A 8-10 kenuval evező 20-25 önkéntes – ennél többen el sem fértek volna a keskeny és sokszor sekély folyón – alkalmanként 10-12 köbméter hulladékot emelt ki, és juttatott el a lerakóba. Eleinte egész szemétszigeteket kellett felszámolniuk – amikre rá is lehetett állni – , és volt, hogy 2 nap alatt csak 5 kilométert tudtak csak megtenni, annyi volt a hulladék, amiből itt sem hiányozhattak az állati tetemek. A gyűjtéshez saját eszközt is fejlesztettek: a hosszú rúdra szerelt kultivátor kampós végével a kenuval nehezen elérhető helyekről is ki tudják piszkálni a szemetet, de írtak egy folyótisztítási receptkönyvet is, amiből a PET kupások is tanultak annak idején.

Teherautógumi kiemelése az Ipolyból

Facebook / Magosfa Alapítvány

Az Ipoly tisztításával 2021-ben felhagytak – ekkortól a KDNP Pest megyei szervezete kezdett ide összetartásként, gyakran vezető politikusok részvételével szemétszedő táborokat szervezni, ahol a hulladék mellett országos politikai üzeneteket is bezsákolhattak a résztvevők –, a Magosfa pedig átnyergelt a Dunára, sőt szlovákiai partnereik révén a Garamra is.  

Az alapítvány a szemétszedéseken kívül kiállításokat, Zöld Fesztivál néven fenntartható és helyi termékeket kínáló vásárt szervez, a tanárok képzésén keresztül pedig a fiatalabb generáció figyelmét igyekszik felhívni a környezetvédelem fontosságára. Dolgoznak egy nagy parttisztogatási akción is, amelyben a Dunakanyar települései, az érintett nemzeti park és a vízügyi hatóság venne részt. Ennek keretein belül applikáció készül, aminek segítségével felmérhető az ártéri hulladékhelyzetet, és így tudni fogják, hol, mire számíthatnak majd a szemétszedő önkéntesek.