„Nem lutrira mentem, nem lottóra fogadtam, már ismertem ezeket az eredményeket, amikor arról beszéltem, hogy repülőrajtot vesz Magyarország” – mondta Orbán Viktor a negyedik negyedéves GDP-adatokról a közrádióban.

A miniszterelnök aligha a GDP-adatokra gondolt, hanem az egyéb, a GDP-adatban megjelenő adatokra (pl. kiskereskedelmi forgalom, külkereskedelem, beruházás, egyes ágazatok teljesítménye stb.) Illetve a kormány lát úgynevezett nagyfrekvenciás adatokat (például az online kasszákból, energiafogyasztásból stb.), amelyekből lehet következtetni az aktuális gazdasági aktivitásra.

Ezzel együtt repülőrajtról beszélni meglehetősen vad – emlékeztetőül, a magyar gazdaság az utolsó negyedévben 0,2 százalékkal (nulla egész kettő tized százalékkal) nőtt 2023 végéhez képest. A harmadik negyedévhez képest a növekedés már szebb volt (0,5 százalék), de tegyük hozzá: előtte a gazdaság két negyedévig recesszióban volt. A szóképeknél maradva: mielőtt a gazdaság „repülőrajtot vett” még tett pár lépést hátra.

Jön a béke, megindulnak

A miniszterelnök szerint az amerikai elnökválasztás benne van a legfrissebb adatokban, mert a gazdasági szereplők olyanok, hogy ha jön a béke, akkor lehet vállalkozni, lehet kockáztatni, akkor megindulnak.

Ez teljesen megalapozatlan állítás. Az év végi – meglehetősen lanyha – visszapattanáshoz a KSH jelentése szerint csak a szolgáltatások járultak hozzá. Szó sincs arról, hogy a vállalkozások széles köre „megindult” volna. A bizalmi indexek sem azt mutatják, hogy a vállalkozások nagyon optimisták lennének.

Repülőrajt, csak kicsit lomha

Ha már az optimizmusnál tartunk, Orbán Viktor szerint a magyar közvélemény jelentős részében van egy cinizmus, ha a kormány kitűz egy gazdasági célt, úgy reagálnak: úgyse sikerül.

A jelek szerint ilyen cinikus maga a miniszterelnök is, és gazdasági minisztere, Nagy Márton. A kormány ambiciózus célkitűzése az idei évre 3,4 százalékos GDP-növekedés, ezt rögzítették a költségvetésben.

Közben a miniszterelnök csak a második félévre vár jelentősebb gazdasági növekedést – lassú lesz a repülőrajt? A gazdasági tárca konkrétabban a harmadik negyedévtől vár 3 százalék fölötti növekedést – amivel nem nagyon fog kijönni éves átlagban a 3,4 százalék. Nagy Márton az Indexnek azt mondta, ha a német gazdaság nulla körüli növekedést produkál idén (ami borítékolható), a magyar GDP 2-3 százalék között nőhet – micsoda cinizmus!

A jó, a rossz és a csúf szankciók

Apropó béke, a miniszterelnök – ahogy az várható volt – máris komoly logikai tornamutatványt volt kénytelen bemutatni az Oroszország elleni szankciók ügyében. A Trump-adminisztráció ugyanis – mint azt maga az elnök bejelentette – még keményebb szankciókat tervez bevezetni Moszkva ellen.

„Az európaiak béke helyett akarnak szankciót, az amerikaiak viszont békét akarnak, és a béke elérésének egyik eszköze a szankció” – fejtette meg a miniszterelnök.

Orbán Viktor szerint – ha jól értjük – a „brüsszeli” (és vélhetően az eddigi amerikai) szankciók azért rosszak, mert azok háborús szankciók, a céljuk, hogy (a megtámadott) Ukrajna győzzön. A Trump-szankciók azért jó szankciók, mert azok célja a béke. (Bármi legyen is az.)

Család = 1×

A kormányfő az MTI tudósítása szerint fantasztikusnak nevezte, hogy 800 ezer ember állampapírba fektette a pénzét. Egy-egy embert családként tekintve és néggyel megszorozva ez azt jelenti, hogy 3 millió 200 ezer magyar él olyan családban, amelynek állampapír-megtakarítása van.

Ez teljességgel megalapozatlan, mi több: teljességgel valószínűtlen számítás. Az Államkincstárnak nincs – nem is lehet – információja a lakossági állampapírok tulajdonosainak családi állapotáról, a velük egy háztartásban élők számáról stb. Kizárható, hogy mind a 800 ezer ember három másikkal él együtt, „családot” alkotva.

Egyébként a szűk, fideszes alaptörvényi értelemben véve nincs is az országban annyi „család” összesen, amennyiről a kormányzati állampapír-propaganda beszél:

Akkor is jobban nő, ha nem nő jobban

A miniszterelnök védelmébe vette a 13. havi nyugdíjat – természetesen Brüsszeltől és az ellenzéktől. Eközben azt találta mondani, hogy „a bérek gyorsabban nőnek, mint a nyugdíjak, de a 13. havi juttatással ezt a különbséget részben kezelni tudjuk”.

Ez teljesen hamis állítás, hiszen a 13. havi juttatás minden évben az általános nyugdíjemelési mértékkel nő. Tegyük fel, hogy egy munkavállaló keres egy évben 10 millió forintot. Ha kap 10 százalék béremelést, akkor a következő évben 11 millió forintot fog keresni összesen. Ha ugyanekkor egy nyugdíjas (13. havi nyugdíjjal együtt) évi 5 millió forintot kap, amit emelnek 3,2 százalékkal, akkor a következő évben 5,16 millió forintot kap. Az olló szemernyit sem záródott, sőt nőtt: számszerűen 5 millió forintról 5,84 millió forintra.

Az, hogy az állam „13. havi” nyugdíjat fizet semmi más, mint szemfényvesztés, hiszen az első év után – akkor valóban csökkentette a különbséget, de csak akkor – ez beépül, a nyugdíjas akár 12 egyenlő részletben, a normál havi juttatásával is kaphatná. Csak akkor kevésbé lenne látványos és politikailag eladható.