A Gramofon átadja idei komolyzenei és jazz díjait
Perahia Budapesten: tökéletes töredékek
Murray Perahia a koncertzongorázás legrégebbi – minimum Liszt Ferencig visszavezethető – hagyományára hivatkozva állította össze budapesti fellépésének programját. Barokk muzsikával indított, majd Beethoven következett. Végül a második részben a súlyos mondanivalót hordozó Brahms-darabokat Chopinnel oldotta fel.
Becsületes, vállalható Végzet
Verdi különösen bonyolult cselekményű művével, A végzet hatalmával folytatódott a Művészetek Palotájában a félig szcenírozott operaelőadások sora. Minthogy – az Erkel Színház bezárásával – egy nagy befogadóképességű játszóhellyel kevesebb várja idén a budapesti operabarátokat, ezek a produkciók a jövőben nyilván kétszeresen is fölértékelődnek.
Fakírok szögeságy nélkül
Furcsa dolog a hagyomány. Sokféleképpen lehet ápolni. A Szekérnyom Fesztivál első koncertje – apró gyarlóságai mellett – azért sikerült különlegesre, mert egy estén ugyanannak a hagyománynak, a cigány folklórnak két ellenpontját mutatta be – a régit, távolit és a mait, itthonit.
Beethoven és a begipszelt kezű karmester
Vannak olyan hangversenyek, amelyekről már messziről – értsd: a műsorból – látszik a tetszeni vágyás szándéka. Ezek a közönségbarát koncertek, amelyek nem kívánják leküzdendő szellemi akadályokkal traktálni hallgatóságukat, inkább kellemes esti szórakozást nyújtanak. A dolog azonban cseppet sem ilyen egyszerű.
Nosferatu-közvetítés 86 év múltán
A közönség feltehetően éretlenebb része is – amelyiket meglepte a Nosferatunak, ennek a korai némafilmnek a koturnusos, túljátszott stílusa – egy idő után hatása alá került, és már alig-alig vihogott. Az orgonánál ülő Wolfgang Mitterer pedig megmutatta, miért kapkodnak érte az európai fesztiválok, színházi és filmrendezők. Nélküle a fiatalok ennyit se tudtak volna befogadni ebből a filmből, a hatásvadászat klasszikusából.
Eufória félház előtt
A vásárlóerő és a túlkínálat sajátos dialektikájáról árulkodott a Kölni Rádió Szimfonikus Zenekarának – félház előtt lezajlott – koncertje. Pedig az együttes és a karmester, Szemjon Bicskov is a nemzetközi szcéna elitjéhez tartozik, ráadásul a Richard Strauss műveiből álló látványos (és hangzatos) program első blikkre közönségcsalogatónak tűnt.
Ritka tünemények a Mahler Ünnepen
Manapság a közélet – sajnos a kulturális is – felelőtlen könnyedséggel lép át a hagyományokon. Magyar tradíción és európain egyaránt. Különösen jelentős tehát, hogy a Budapesti Mahler Ünnep épp ebben a közegben szerzett magának komoly művészi-szakmai pozíciót. Ez a tematikus zeneünnep a Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ) és a Művészetek Palotája töretlen együttműködésének köszönhető.
Kelet gyöngyei: magyarok Sanghajban
A sanghaji Buda a „pesti" oldalon van, vagyis a Dunánál többször szélesebb Huangpu keleti oldalán. Tíz évvel ezelőtt a lápos térségen még káposztáskertek sorakoztak, ma a Pudong városrészben Sanghaj legfényűzőbb épületei magasodnak, köztük az Oriental Arts Center, ahol a Budapesti Fesztiválzenekar – a kínai magyar évad keretében – adott koncertet.
Budapesti tiszteletadás Zappának
Három és fél órányi zenével és vagy száz zenésszel ünnepelte Frank Zappa (1940-1993) zsenijét a Budapesti Őszi Fesztivál. A demonstráció a zeneszerzőként kevésbé, fenegyerekként annál inkább ismert rockgitárosról elérte célját, csak éppen a közönség egy részét lemorzsolta a közbeiktatott több mint négy órányi szünet.
