Érzelmes húrok pengetése válság idején
Ma már zord közgazdászok is érzelmes húrokat pengetnek: az emberiség paradigmaváltás előtt áll. A természeti környezetet, a klímát rongáló fogyasztást abba kell hagyni, és az életet megreformálni. A reform ez esetben a hagyományos értékekhez való visszatérést is jelentheti. Purcell A tündérkirálynő című művének előadása a Művészetek Palotájában e tekintetben példaadó volt.
Orfeo Zenekar, Purcell Kórus, karmester: Vashegyi György
február 3., Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Henry Purcell Arcát és zenéjét isnehéz rekonstruálni © Gramofon-archív |
Purcell korában a teljes prózai mű és a teljes zenei kompozíció elhangzott: öt-hat órányi produkciót élvezhetett a korabeli néző. A semi-opera ugyanis dráma és opera „vegyesházasságának” gyümölcse. Most, idomulva a sietős korszellemhez, a vendég színész (Michael Brogan) időnként kényelmesen besétált a színpadra, és zengzetes angol dikcióval röviden elmesélte a történetet, tovább gördítette a cselekményt, amit a publikum egyre nagyobb nyíltsággal és érdeklődéssel fogadott. Az igazi élvezetet persze Purcell páratlanul színes muzsikája szerezte. Steril felvételeken, csodaeszközökön romlott hallásunk számára gyönyörűség volt megmártózni a korabeli hangszerek természetes tónusainak gyöngyöző fürdőjében. Ahogy egy jó falat vagy egy korty bor elomlik a szájban, és minden ízrétege megdolgoztatja érzékeinket, úgy szolgált minden zenei fordulat újabb és újabb gyönyörűséggel.
Vashegyi György szenvedélyes vezetésével és Paulik László nagyszerű koncertmesteri működésével az Orfeo Zenekar anyanyelvi szinten szólaltatta meg a brit óriás művét – szögeznénk le, ha pontosan tudnánk, milyen is volt az eredeti játékmód. Sajnos a legtöbb korabeli forrás, a mű kézirata is sokáig kallódott, így nagyon nehéz mindezt rekonstruálni. Az előadás morális és művészi hiteléhez azonban semmi kétség sem fér. Ebben kiemelkedő szerepe volt a zeneszerző nevét viselő kórusnak, amelynek tagjai énekes színészként is szinte kifogástalanul dolgoztak. Az előadást Káel Csaba rendezte. A szólisták is kimagasló teljesítményt nyújtottak. Az Orfeo körül „kisbolygóként” fénylő Hamvasi Szilvia , Bárány Péter , Gavodi Zoltán , Julian Podger , Szigetvári Dávid , Raimund Nolte és Kiss Noémi mellett újak tűntek föl. Celeng Mária még zeneakadémiai növendék, de barokk előadóként máris majdnem késznek mutatkozott; érdemes figyelni rá, hogyan és milyen irányban változik. Megyesi Zoltán t és Cser Krisztián t ebben az évadban több jelentős feladattal bízták meg a Magyar Állami Operaházban. Hogy milyen tartalmas, komplex előadói személyiség mindkettő, az ebben a produkcióban tűnt ki.
Az este a hatalmas sikeren túl egy komoly hiányra is rámutatott: az általános színvonal emelkedés érdekében szükség lenne egy versenytársra, egy másik operaházra Budapesten. Az idő sürget. De tudjuk azt is, hogy az idő nem kedvez. Míg jobbra fordul, be kell érnünk a vendég-produkciókkal a Művészetek Palotájában, illetve fesztiválokon.
Albert Mária
Gramofon Zenekritikai Műhely
Luganszkij jó zongorista, de nem nagy művész
Igazán nagy vad volt A Zongora című bérletsorozat legutóbbi fellépője. A híres-neves orosz zongoristát koncertről és lemezekről jól ismerjük; ezúttal az is kiderült, hogy nem ismertük félre. A pályaadatok fényessége nem vakította el a kritikust, Nyikolaj Luganszkij jó zongorista, de nem nagy művész.
Szimbólumok erdejében, Bécsben
Claude Debussy Pelléas és Mélisande című operája rejtélyes mű. Minél többször hallgatja az ember, minél jobban igyekszik elmélyülni benne, annál kevésbé megfejthető. De talán ez volt a szerző szándéka is: nyájas néző engedd, hogy hasson rád ez a jelképek szövevényéből álló zenedráma! A bécsi Theater an der Wien előadása rabul ejti a közönséget.
Kislány a nagybőgőnél
Már 2006-ban lenyűgözte a budapesti közönséget, amikor a MOL Jazz Fesztiválon lépett fel zenekarával. Akkor még inkább mint cirkuszi látványosságra voltak rá kíváncsiak az egybegyűltek. A két és fél évvel ezelőtti koncert után maradt bennem hiányérzet: úgy éreztem, Esperanza Spalding lenyűgözően tehetséges színpadi jelenség, de még nem zenél. Most viszont már szemernyi hiányérzetem sem volt.
Verbéna illatú katarzis
„A zene több is, mint a lélek tükre, a hang metafizikus dimenziójával gazdagodik, így képes átformálni az ember mélységes behatároltságát” – írja legújabb, magyarul sajnos még nem olvasható könyvében Daniel Barenboim. A jeles zongoraművész-karmester tétele a muzsika hatalmáról Rost Andrea évnyitó Puccini-estjére is érvényes volt.
Ízléshiány és eszményi egység
Szinte napra pontosan két évvel ezelőtt adta legutóbbi koncertjét Budapesten az Academy of St. Martin in the Fields kamarazenekar. Most is ugyanazt a művet játszották első ráadásnak, mint akkor; most is egy ifjú hegedűművész hölggyel léptek fel; s helyenként most is páratlan hangzásélménnyel ajándékoztak meg.
