Új művészeti metropolis: Miami
"A mediterrán hangulat, életöröm, tolerancia és kreatív szellem kedvező talaj a kortárs művészet számára. Itt - mint minden más - a művészeti élet is most van kialakulóban."
Dale Chihuly üvegplasztikái, a Fairchild trópusi botanikus kertben |
A nyolcvanas években a jelentős kubai emigráció hatására intenzív fejlődésnek indult Miami Beach déli része, az Art Deco városrész, valamint kialakult az első amerikai „élni/dolgozni”-kolónia, amely hatalmas nemzetközi látogatottságot vonzott egész Floridába. Az ingatlanpiac is felpezsdült. Miami legnépszerűbb ingatlanguruja és műgyűjtője, a helyi születésű Craig Robins (42) is akkor, a legkedvezőbb időben kezdte pályafutását. A jogi diplomát szerzett és Barcelonában művészettörténeti tanulmányokat folytatott fiatalember 1987-ben alapította saját cégét, a Dacrát és vásárolta első épületeit, szállodáit az Art Decóban, amelyeket utóbb felújított és modernizált. Később a Lincoln Roadot is éttermek, kávézók, butikok, galériák és műtermek negyedévé tette. Hamar felismerte a művészet jelentőségét az ingatlanfejlesztések területén. A kezdetektől azt az elgondolást követte, hogy összehangolja a várostervezést, az építészetet, a dizájnt és a képzőművészetet. Gyűjteményének közel félezer darabja -- többek között Joseph Beuys, Marlene Dumas, Mike Kelley, Paul McCarthy és Richard Tuttle művei -- cége székházában és egyéb ingatlanokban látható.
Robins másik jelentős vállalkozása a Design District. Ebben a városrészben 1994-től kezdett épületeket vásárolni azzal az elképzeléssel, hogy az 1920-as években fejlődésnek, majd a nyolcvanas években hanyatlásnak indult -- bútorok és berendezési tárgyak kereskedelmi központjaként ismert -- környéket a shopping és a művészet révén ismét a dizájn fellegvárává teszi. A 38. és a 40. utca között az North Miami Avenue-tól keletre 18 épületet vásárolt meg és több mint 60 üzletet -- főleg bútor- és iparművészeti tárgyakat forgalmazó bemutatótermet, butikot --, valamint éttermet, kávézót és galériát létesített. Itt kapott helyet a kísérletező, nemzetközi szellemet követő kiállítótér, a Moore Space is, amelynek alapítása Rosa de la Cruz műgyűjtő nevéhez fűződik.
A Miami Beachez kapcsolódó Allison-szigeten, a 63. utcánál, az Aqua-projekt szintén Robins beruházása. Tíz építész tervei alapján a XX. század közepére jellemző modern stílusban épült a trópusi tájképbe illeszkedő lakópark- és irodaház-együttes (46 épület, 151 luxuslakás), amelynek külső terébe hat helyspecifikus munka készült. A gyűjtemény folyamatosan cserélődő darabjai pedig az irodaházakat díszítik, ezek közül az egyikben galéria is működik.
Miamiban nemcsak a dizájn, de a képzőművészet és a köztéri munkák is természetes alkotóelemei az ingatlanberuházásoknak. A belváros keleti részén, a One Miami toronyház környékén a város és Jorge Perez (maga is gyűjtő) ingatlanfejlesztő összefogásával One Miami Riverwalk néven folyóparti sétányt alakítottak ki, melyet kifejezetten oda készült művekkel díszítettek. A Miami Beach Collins Avenue-ja mentén épült, tengerpartra néző szállodák nemcsak elegáns, artisztikus egyedi arculattal bírnak, hanem a környezetükben látható műtárgyak gyakran a tulajdonos gyűjteményéből származnak. A Sagamore Hotel jelentős fotókollekcióval rendelkezik, sőt megadott időpontokban még videomunkákat is vetítenek itt.
Az ingatlanpiac és a kellemes életforma vonzotta a számtalan gyűjtőt, akik Miamit választották lakhelyüknek. Egyes magángyűjtemények idővel megnyíltak a közönség előtt, és a reprezentatív otthonokból átkerültek a város egy kevésbé reprezentatív negyedébe, például a Vynwood környékére.
Nira és Dan Rubell (Rubell Family Collection) gyűjtői szenvedélyét még New Yorkban alapozta meg, és ma már az övék a világ egyik legjelentősebb cutting edge kortársművészeti kollekciója. A több mint negyven éve a tárgyak bűvöletében élő házaspár 1996-ban az elsők között nyitotta meg gyűjteményét egy kétszintes raktárházban, ahol meghívott kurátorok közreműködésével tematikus kiállításokat rendeznek a közel 20 ezer műtárgyat számláló anyagból. Az utóbbi időben a kelet-európai művészet vásárlására és bemutatására is hangsúlyt helyeznek, például a kortárs lengyelek -- Wilhelm Sasnal, Pawel Althamer, Piotr Uklanski, Rafael Bujnowski, Artur Zmijewski -- munkáira, vagy az utóbbi időben népszerűvé vált exkeletnémet Lipcsei iskola festészetére: Norbert Schwontkowski, Andrea Lehmann alkotásaira. A Széria II. szekcióban olyan művészeket mutatnak be, akik a tömeges nyomtatási technikákra reflektálnak, mint Damien Hirst, Jeff Koons és Andy Warhol. Jelentős anyaggal bírnak Keith Haringtől, aki a család közeli barátja volt. Az épületben médiaszoba és könyvtár (30 ezer kötet) működik. Kiadványokat is készítenek, a gyűjtemény válogatása pedig neves múzeumokba utazik kiállításra. A Rubell család nemcsak a Vynwood környékén volt úttörő (1992), de ma már a nemzetközi művészeti életre és műkereskedelemre is jelentős befolyással bír; az Art Basel Miami Beach megrendezését is ők kezdeményezték.
Raktár (The Warehouse) a neve a Wynwood városnegyed másik jelentős helyének, amely egy hatalmas épületben állandó kiállításként a Martin Z. Margulies kollekciót mutatja be. A miami műgyűjtő célja a nemzetközi művészet és a latin-amerikai művészet népszerűsítése Floridán. Fotóanyaga az 1910-es évektől datálódik, de jelentős a videokollekció is (Anri Sala, Vanessa Beecroft, Tony Oursler). A raktár igen alkalmas installációk, nagyméretű szobrok elhelyezésére (Tony Cragg, Anthony Gormley, Anish Kapoor, Ernesto Neto, Marietica Potrc, Tobias Putrih, Franz West). Olafur Eliasson installációja az épület tetőteraszán kapott helyet. A 75 köztéri méretű plasztika -- Donald Judd, Willem de Kooning, Isamu Noguchi, Louise Nevelson és Richard Serra művei -- pedig távolabb, a város keleti részén, a Martin Z. Margulies-szoborparkban látható.
A Wynwoodtól kissé délre, a North Miami Avenue-n nyílt meg tavaly december elején a venezuelai származású Ella Fontanals Cisneros 2002-ben létrehozott alapítványának kiállítótere, a CIFO, amely válogatott időszaki kiállításokon nyújt betekintést 30 év gyűjtésének eredményébe. Az első tárlat a kollekció építészeti témával foglalkozó fotóanyagából, Uta Barth, Thomas Ruff, Doris Salcedo, Hiroshi Sugimoto és Massimo Vitali munkáiból szemezgetett. A videobokszokban többek között olyan művészek filmjeit vetítik, mint Marina Abramovic, Kutlug Ataman, Ana Mendieta és Bill Viola. Szintén Cisneros nevéhez fűződik a 2003-ban nyílt Miami Art Central (MAC), amely a város déli részén, egy telefonközpont pirosra festett épületében talált otthonra. Ez a Florida különböző közösségeivel kapcsolatot tartó alternatív, experimentális, a műfajok sokféleségével foglalkozó intézmény évente négy-öt kiállításnak ad teret. Jelenleg William Kentridge dél-afrikai művész nagyszabású tárlata látható itt.
A kubai származású Rosa és Carlos de la Cruz házaspár gyűjteménye a szárazföldet híddal összekötő Key Biscayne-sziget csúcsán, a tengerparton található. A magánháznak épült, de végül galériává alakított épületből tulajdonosai kiköltöztek, hogy azt teljes egészében az évenként újrarendezett gyűjteménynek engedjék át. A földszinten többek között Christian Holstad, Martin Kippenberger, Tal R és Félix González-Torres munkái kaptak helyet. A ház belső és külső falát Arturo Herrera falfestményei díszítik. Az emeleti részt a New Yorkban élő brazil származású assume vivid astro focus XI helyspecifikus projektje foglalja el.
Maga a Wynwood művészeti városnegyed Miami északnyugati részén, a Design Districttől délre, a 18. utcáig húzódik. Ezen az ipari -- különben kietlen, inkább emigránsok lakta, de a legintenzívebben fejlődő -- környéken közel 60 múzeum, galéria, projektekre, kísérletezésre alkalmas tér és műterem várja a látogatókat. Több galéria is tavaly december elejére, a művészeti vásár alkalmára időzítette első megnyitóját. Például a Museum of Contemporary Art (MOCA -- Kortársművészeti Múzeum) a Goldman-raktárházban avatott új kiállítóteret. Gary Nader műkereskedő és gyűjtő szintén egy gyárépületet alakított át latin-amerikai művészeket képviselő kollekciója bemutatására. Debra és Dennis Scholl kollekciója (főleg cutting edge fotóművészet) a World Class Boxing nevű kiállítóhelyen tekinthető meg. Szintén alig néhány hónapja költöztek ide olyan külföldi galériák, mint az ismert párizsi Emmanuel Perrotin, Paolo Vedovi, továbbá David Castillo, a spanyol származású művészeti tanácsadó, modern és kortársművészettel foglalkozó műkereskedő.
Az elmúlt évtizedben jelentős művészeti intézmények is alakultak. A Beachen kapott helyet az állandó gyűjteménnyel is rendelkező, de időszakos és főleg nemzetközi kiállításokat is bemutató Bass Múzeum, valamint az 1885--1945 közötti dizájnstílusok otthona, a több mint százezer tárggyal rendelkező The Wolfsonian -- FlU. Miamiban a legjelentősebb a központi fekvésű és a XX. és XXI. század művészetét reprezentáló, kilencéves Miami Art Museum (MAM -- Miami Művészeti Múzeum). Ez az állandó gyűjteményét tematikus formában a nyilvánosság elé táró intézmény jelentős időszakos tárlatokat és művészeti programokat is szervez. Egyébként a város északi részén található a MOCA épülete is. Miami Coral Cables városrészében a galériák már több mint 15 éves múltra tekintenek vissza, és főleg latin-amerikai és kubai művészeket szerepeltetnek. Szintén itt, a miami egyetemen belül működik a Lowe Art Museum, amely időszakos tárlatokat szervez.
A város déli részén húzódik a trópusi növényekben gazdag botanikus kert, a Fairchild. A Katrina hurrikán tombolása után újraéledt trópusi kertben az amerikai Dale Chihuly növényi formáktól inspirált üvegkompozíciói találtak összhangra a természettel.
Bagyó Anna (Műértő - 2006. Február)
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Műértő – 2006. februári tartalom
Magánügy, kérdőjel – két írás a Műcsarnok Kiállításáról, tudósítás az új művészeti metropolisról, Miamiról és a new york-i afrikai-amerikai művészetről, beszámoló a kamaraárverések lélektanáról, valamint összeállítás a műbírálatról és a szakértésről a nagyvilágban. Mindez és még sok minden más a Műértő februári számában!
