Mennyire utódpárt az MSZP? Mennyire őszinte a Fidesz?

Mennyire utódpárt az MSZP? Mennyire őszinte a Fidesz?

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
hvg.hu

A Fidesz és a KDNP frakcióvezetői törvényjavaslatot nyújtottak be arról, hogy a Magyar Szocialista Párt az MSZMP jogutódjaként osztozik elődje minden bűnében. Felidézzük az állampárt átalakulásának pillanatait. A jogfolytonosság vitathatatlan, ahogy az is, hogy a metamorfózis felemás megoldásában kulcsszerepe volt a pártvagyon átmentésének. Az viszont jól látható, az igazságétel ügyében a Fideszt nem a történelmi tisztázás, hanem kisstílű hatalmi érdekei vezetik.

A Fidesz és a KDNP frakcióvezetői, Lázár János és Harrach Péter vasárnap benyújtották az alaptörvény átmeneti rendelkezéseiről szóló törvényjavaslatot. Ennek az egyik leghangsúlyosabb üzenete az, hogy az alaptörvény kimondaná: az MSZP a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) jogutódjaként osztozik minden felelősségben, amellyel az állampárt terhelhető.

A törvényjavaslat szerteágazó szálai között kibogozható az is például, hogy „lehetőség nyílik az igazság érvényesítésére”, vagyis felelősségre vonnák a kommunista diktatúra vezetőit az új alkotmány január elsejei életbelépésével.

Gondolatmenet - két szálon

A javaslat szerint "a törvénytelenül felhalmozott vagyon örököseként, a diktatúrában vagy az átmenet során megszerzett illegitim előnyök haszonélvezőjeként, valamint a régi és az új pártot összefűző, a pártvezetést is jellemző személyi folytonosság okán" az MSZP osztozik mindazon felelősségben, amellyel az állampárt terhelhető.

Grósz Károly, az MSZMP utolsó vezetője és Németh Miklós miniszterelnök
©

Lapunk először is felidézi, hogyan alakult át MSZMP-ből MSZP-vé az egykori állampárt, másrészt pedig kitérünk a vagyon és a felelősség átörökítésére, átöröklésére is.

Kommunista pártok az MSZMP-ig

A magyarországi kommunista mozgalom számos pártot termelt ki magából, kezdve Kun Béláék pártjától, a Kommunisták Magyarországi Pártjától egy kommunista fedőpárton, a Magyarországi Szocialista Munkáspárton és a Békepárton át a második világháború utáni moszkovita MKP-ig, a Magyar Kommunista Pártig.

Amikor viszont már virtigli, sztálinista állampárttá alakult a kommunista mozgalom 1948-ban, akkor MDP-nek, azaz Magyar Dolgozók Pártjának nevezték. Az 1956-os forradalom után Kádárék átvették a forradalom napjaiban született MSZMP (Magyar Szocialista Munkáspárt) elnevezést, és ezt a nevet egyesítették az MDP pártszervezeteivel. Így a Kádár-rendszer állampártját, a MSZMP-t az utóbb kivégzett Nagy Imre miniszterelnök és a „kényszertáplálás közben” Kádár börtönében meghalt Losonczy Géza, illetve maga Kádár János együtt alapította 1956. október végén, november elején.

Az MSZMP és a bűnök

Az MSZMP „történelmi tetteit” e cikkben nem soroljuk fel, de az állampárttá alakulás többek között arra is kiterjedt, hogy „bizonyos - változó - személyi kör és bűncselekmények vonatkozásában büntetőeljárást csak az illetékes pártszervek hozzájárulásával lehetett indítani”. Az idézet egy politikailag ma különösen érdekes dokumentumból származik. Az Alkotmánybíróság 11/1992-es határozatáról van szó, amelyben 1992 márciusában kimondta: alkotmányellenes az úgynevezett Zétényi–Takács-törvény. Ez a törvény tett volna kísérletet az MDF vezette kormány idején, 1991-ben arra, hogy megtörténjen a felelősségrevonás a kommunista rendszer által elkövetett bűnökért. A jogszabály alapján legalábbis megindulhattak volna azok az eljárások, amelyek korábban meg sem kezdődtek, éppen az előző rendszer sajátosságai miatt. Így végeredményben a Zétényi–Takács-törvény nyomán megnevezhették volna a bűnösöket, akiknek a büntetése amúgy korlátlanul enyhíthető lett volna az elfogadott, de aztán alkotmányellenesnek minősített törvény szerint.

Előtérben: Kádár János utóda, Grósz Károly
©

Az 1991-es törvény 1992-ben elbukott, majd – ahogyan arra Kőszeg Ferenc a HVG-ben nemrég megjelent írásában rámutatott – a következő években a különböző kormányok, igazságügyi miniszterek (különösen a most éppen az Alkotmánybíróság tagjai közé emelkedett Balsai István) sem sokat tettek egy új (nem alkotmányellenes) törvény megszületéséért, így mindmáig nagyjából a történészekre és esetleg néhány vizsgálóbizottságra volt bízva a „kommunizmus bűneinek felderítése”.

Az új törvényjavaslat

Így aztán az MSZMP fennállása idején elkövetett bűncselekmények azóta is megtorlatlanok maradtak, és a felelősök megnevezése is a politikai-történeti látásmódtól függ sokszor, nem pedig az igazságszolgáltatás mondta-mondja ki a verdikteket. E helyzeten változtatna a mostani „átmeneti” törvény, amely kimondaná: „nem tekinthető elévültnek azoknak a törvényben meghatározott, a pártállam nevében, érdekében vagy egyetértésével a kommunista diktatúrában az ország vagy emberek ellen elkövetett súlyos bűncselekményeknek a büntethetősége, amelyeket az elkövetéskor hatályos büntető szabályok figyelmen kívül hagyásával politikai okból nem üldöztek”.

Mindezért létrehoznák a hangzatos elnevezésű Nemzeti Emlékezet Bizottságát, amelynek feladata „a kommunista diktatúrával kapcsolatos emlékezet állami megőrzése” lenne, s a diktatúra hatalmi működését, a kommunista hatalmat birtoklók szerepét, tevékenységét tárná fel, és erről jelentést tenne közzé.

Németh Miklós és Nyers Rezső, az 1989-ben megalakult MSZP első elnöke
©

A törvényjavaslat egyébként meg is előlegezi a feltárást, amikor hangsúlyozza: az MSZMP és jogelődei felelnek az 1956-os forradalom „szovjet megszállókkal együttműködésben történt vérbe fojtásáért, az azt követő rémuralomért és megtorlásáért, kétszázezer magyar ember hazájából való kényszerű elmeneküléséért”, továbbá azokért a köztörvényes bűncselekményekért, amelyeket politikai indítékból követtek el, s amelyeket az igazságszolgáltatás ezért nem üldözött. Kijelentenék, hogy az MSZMP és jogelődei, valamint a kiszolgálásukra létrehozott politikai szervezetek „bűnöző szervezetek” voltak, amelyek vezetői el nem évülő felelősséggel tartoznak „az elnyomó rendszer fenntartásáért, irányításáért, a jogsértésekért és a nemzet elárulásáért”.

Mindebből következően az MSZP-t is mint kvázi bűnöző szervezetet minősítené az alkotmány, ami nem mindennapi helyzetet idézhetne elő a magát mind a hat demokratikus parlamenti választáson megmérető s háromszor kormányra kerülő szocialista párt esetében. Aligha megjósolható például egy olyan bírósági eljárás kimenetele, amelyben kezdeményeznék az MSZP feloszlatását, mondván, az "alkotmányellenesen működik". A Jobbiknak is volt ilyen irányú kezdeményezése, még ha sikertelen is; az "átmeneti rendelkezéssel" azonban gyökeresen megváltozik a jogi helyzet: immáron ez ügyben az ügyészség is eljárhat majd.

A Fideszt mindeddig kevéssé izgatta az állampárti múlt, ha saját táborának bővítéséről és hatalmi szempotjairól volt szó. MSZMP-tagság nem képzett akadályt miniszteri poszt, sőt alkotmánybírói stallum betöltése előtt sem. Sőt, Orbán Viktor személyesen kérte fel alkotmányozó atyának az '56 után Nagy Imrét ócsárló, majd magas pártállami posztokat betöltő Pozsgay Imrét is. Nem is szólva Szűrös Mátyásról, aki moszkvai nagykövetként és KB-titkárként alaposan kivette a részét a kommunista hatalomból, most mégis állandó vendége Orbán nyilvános szerepléseinek. Mindez jól mutatja, hogy a Fidesz valódi célja aligha a múlt megnyugtató lezárása, sokkal inkább az antikommunista kártya kijátszása a még mindig legerősebbnek tetsző riválisával, az MSZP-vel szemben.

Az MSZP megalakulása

Nézzük, hogy 1989-ben hogy kezelték ezt a kérdést maguk a kommunista állampárt vezetői, kongresszusi küldöttei. Volt egyszer egy rendszerváltás című könyvében Romsics Ignác kitér az MSZMP XIV. átalakuló kongresszusára, amelyet 1989. október 6-9-én tartottak, és az utódszervezet felvette az MSZP nevet.

Mit írt 1989-ben a HVG?

A HVG hetilap 1989. október 14-ei számában így foglalta össze az előző heti pártkongresszust: „Azon kívül, hogy ezt állítja magáról, más nemigen szól amellett, hogy a második M elhagyásával sikerült új pártot faragnia magából az MSZMP-nek. A kongresszusi show tarkább volt ugyan, mint korábban, a szerepeket – változatlanul – a színfalak mögött osztották.” Ugyanebben a lapszámban a kongresszus után Medgyessy Péter akkori miniszterelnök-helyettes így nyilatkozott: „Az is elképzelhető, hogy több kisebb párt alakul az egykori MSZMP-ből. Őszintén szólva én ennek a híve lennék, így legalább tisztázódnának a frontok.”

Ekkorra már az állampárt több platformra szakadt, amelyek közül a legjelentősebbek a Reformszövetség és a Baloldali Alternatíva Egyesülés bázisán 1989. szeptember 14-én megalakult Népi Demokratikus Platform volt. A kongresszusi küldöttek száma 1200 volt, közülük 500-an támogatták a reformereket. A másik fő platform híveinek száma a kongresszus végére már a 300-hoz közelített - ez a párt- és államapparátust tömörítette, a konzervatív rendpártiak egy részével, a kádáristák egy részével és a - Bihari Mihály által elnevezett - „bűn nélküli idealista bolsevikokkal” együtt.

Így aztán a kongresszus állandó kompromisszumkereséssel zajlott, a döntések is részben felemás jellegűek voltak. Ezért végül is hiába alakult egy új párt, az nem akart lemondani a régi vagyonáról, viszont emiatt az örökség kérdése sem volt teljesen tisztázott – tehetjük hozzá.

Akkoriban a demokratikus pártok attól tartottak, hogy az MSZP a "Nagy Imre-féle szocializmussal" kampányol majd a választás előtt, de nem ez történt. Az MSZP ugyanis képtelen volt a választók előtt demokratikus szocialista (revizionista) színben feltűnni, igaz, a tagság és a vezetés ezt nem is igazán akarta. Valamennyire komolyan vehetően csak Gyurcsány Ferenc vetette fel, hogy választani kell Kádár és Nagy Imre öröksége között, ám a tisztázás mindmáig elmaradt.

Jogfolytonosság

Romsics így idézi fel az eseményeket: Az elfogadott határozat szerint az új, de jogfolytonos párt „kíméletlen őszinteséggel szembenéz elődje múltjával. Elhatárolja magát a bűnöktől, a tévesnek, hibásnak bizonyult elvektől és módszerektől. Szakít a bürokratikus pártállam rendszerével, a demokratikus centralizmus elvével. (…) ugyanakkor az MSZMP-n belüli reformtörekvések örökösének tekinti magát”. Azt is kimondták, hogy az új párt „állampártból korszerű baloldali szocialista mozgalommá, a tagsága által ellenőrzött politikai tömegpárttá válik”.

Végül is azonban akárhogyan is csűrjük-csavarjuk: az, hogy az MSZP folytonosságot vállalt az MSZMP-vel, döntően leginkább azzal magyarázható, hogy a párt a vagyonát, infrastruktúráját, tagságát meg akarta tartani. Az viszont legalább annyira fontos volt, hogy a keményvonalasok ballasztjától, Grósz Károlytól vagy Berecz Jánostól végleg megszabaduljanak. A vagyon egybentartása és a csisztka szempontjából az alakuló kongresszus sikeresnek volt mondható. Más kérdés, hogy az 1990. tavaszi választáson a vártnál sokkal rosszabb eredményt ért el az új párt, mint azt vezetői remélték.