A Sex Pistols gitárosát állítólag akkor rúgták ki a bandából, amikor már túl jól gitározott. Bár a kormánynak már volt punkdalszöveg-író államtitkára, nem gondoltuk volna, hogy más viszonylatban is a punk inspirálja a kabinetet. Akkor kezdtük sejteni, amikor idén januárban a semmiből érkezett a hír, hogy a kormány megszüntetne vagy beolvasztana számos minisztériumi háttérintézményt – jogutóddal vagy nélküle. Volt köztük alig másfél és majdnem ötvenéves is, olyan, ami alig végzett bármilyen értékelhető munkát, és olyan, amely szinte alapvető funkciót lát el.

Így múlik el az OFI dicsősége

Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) jogelődje 1961-ben alakult meg, és 2010-ben az Orbán-kormány oktatáspolitikájának egyik sarokkövévé vált. A korábban köznevelési kutatásokkal foglalkozó intézethez került ekkortól már a tankönyvkiadás is. A kormány azután államosította a tankönyvkiadást, a jól tagolt tankönyvpiacot több lépcsőben ellehetetlenítette, a magánkiadókat adminisztratív eszközökkel szorongatta, nagyon visszafogta például a tankönyvminősítést, azaz a kiadók egyszerűen nem kaptak lehetőséget arra, hogy kiadványaikat tankönyvvé minősítse az Emmi. 2014-ben a Hoffman Rózsa által kiadott rendelési lista lehetetlenítette el azt, hogy az iskolák más tankönyvekből is rendelhessenek, mint a több kiadóból összerakott állami tankönyvkiadó kiadványaiból, 2015-ben pedig az elektronikus tankönyvrendelési rendszerben lejtett az állami kiadó felé a pálya. Hogy melyik volt ez a kiadó? Hát az OFI. Ugyanis a kormány ide delegálta az állami tankönyvkiadást, és uniós pénzekkel támogatta meg a saját kiadványait.

Tankönyvek rakodása

Fazekas István

Az OFI tankönyvkiadói, és egyéb tevékenységei, mint például a Nemzeti Köznevelési Portál (NKP) kialakítása számtalan kritikát kapott. Botrányos tankönyvek szegélyezték útját, még az idén is voltak rossz atlaszok, ideológiailag fűszerezett kiadványai. Mindehhez 5,6 milliárd forintnyi EU-s forrást használtak fel, a NKP pedig az LMP szerint 1,1 milliárdba került. De egy idő után már javult a tankönyvek minősége, a pedagógusok elkezdtek reménykedni. Mostanáig.

A háttérintézmények végső sorsa ugyan még nem dőlt el, és a kormányfő még bármit megváltoztathat, de most még úgy tűnik, az OFI alapfunkciói három helyre lesznek szétdobva: az adminisztratív funkciók az Emmibe, a pedagógiai kutatásfejlesztés és a tankönyvkiadás pedig vélhetően a tudományegyetemek (más verzió szerint kifejezetten az egri Eszterházy Károly Főiskola), illetve a Kello között lesz valamiképpen elosztva. Egy belső OFI-s forrásunk szerint egy Emmi-államtitkár viszonylag nagy plénum előtt ez utóbbit, vagyis a Kellót nevezte meg, hogy oda kerül a tankönyvkiadás. 

Vegyük sorjában a lehetőségeket!

A Kello-verzió

Ha a tankönyvkiadás a Kellóhoz kerül, az még viszonylag logikus lépés lenne. Ahogy Kereszty Péter, a Tankönyvesek Országos Szakmai Egyesületének (TANOSZ) elnöke elmagyarázta a hvg.hu-nak, ők, a tankönyvkiadók is arra számítottak, hogy a Kellóhoz delegálja a kormány ezt a feladatot. A Kello eddig a tankönyvterjesztést végezte központosítva, a tankönyvkiadásban pedig nem szerencsés dolog teljesen különválasztani a fejlesztést, kiadványszerkesztést, a nyomdai előkészítést, a marketing és kereskedelmi tevékenységet. A gyártás ma már egész más történet, mert alig van kiadó, amelyik saját nyomdával is rendelkezik. Ugyan a Kellónak nincs kiadói múltja (valószínűleg ide kerülnek át az OFI-ból a kiadói tapasztalattal rendelkező munkatársak), viszont legalább a kiadás és terjesztés egy helyen lenne. A probléma ezzel viszont a versenysemlegesség tökéletes negligálása, hiszen jelenleg a törvény szerint a Kello az egyetlen tankönyvterjesztő az országban, magyarán az állami és magánkiadók tankönyveit is ő teríti. Ahogy tehát az állam a területen egyszerre szabályozó és piaci szereplő (tankönyvkiadó), úgy a Kello is kettős, egymással összeférhetetlen szerepet fog játszani, és a piaci szereplők arra számítanak, hogy tovább torzulnak a piacinak egyre kevésbé nevezhető viszonyok.

Túry Gergely

Ha az egyetemekhez kerülnek a tankönyvek

Az egyetem (esetleg az egri főiskola) sem tűnik igazán jó megoldásnak, egy tankönyv kifejlesztéséhez ugyanis nem elég az az elméleti tudás, amely felsőoktatási oktatók körében felhalmozódik. Az egyetemek végeznek kiadói tevékenységet, de az más, mint a közismereti, közoktatási tevékenység. Ezekhez kifejezetten a közoktatás területén dolgozó, gyakorló pedagógusok és kiadásban jártas szakemberek kellenek. A felsőoktatásban dolgozó szakembereknek fontos szerepe volt eddig is, és feltehetően ezután is a tankönyvfejlesztésben, de nem szerencsés kiadói feladatokkal megbízni ezeket az intézményeket.

A tankönyvkiadást ráadásul koordinálni kell, olajozottan működő team munka szükséges, és ebben szintén nincs az egyetemeknek gyakorlatuk. Ha az EKF lesz a befutó, felvetődik a kérdés, miként tudnának jobb alsó tagozatos tankönyveket kiadni, mint például az ezzel több évtizede foglakozó kiadók. Elég arra gondolni, hogy az OFI kísérleti tankönyveinek szerzői között most is vannak egyetemi tanárok, és az előző évben pedig a Történettudományi Intézet és a Pécsi Tudományegyetem nyert el sikeresen egy pályázatot, amelynek keretében sokat szidott kísérleti atlaszok készültek. „Ha az egyetemekhez kerül a tankönyvfejlesztés, megjósolható a végeredmény” – mondja ezekre alapozva Kereszty. Ez amúgy egy kicsi piac kevés résztvevővel, az OFI is belátta, hogy azokhoz a tankönyvszerzőkhöz kell fordulni, akikhez korábban a piaci alapokon működő kiadók, és a jelenlegi tervek alapján is ez lesz a végeredmény – csak ki tudja, addig hány rossz tankönyv lesz az ára a kapkodásnak és a politikailag motivált, tehát nem szakmai döntéseknek. Mindenesetre az egri főiskola rektora jelen van a Köznevelési Kerekasztalnál, a kormány saját szája íze szerint összeállított szakmai egyeztető fórumán, mégpedig a felsőoktatási intézmények közül egyedüliként. 

Marad a kapkodás

Persze a kormány azt is mondhatná, hogy visszaengedi a piaci körülményeket a tankönyvek piacára, de erről szó sincs, Lázár János is egyértelművé tette, hogy nem jönnek vissza a kiadók, marad az állami, központosított tankönyvkiadás a piac nagy részén, a kormány nem enged a "tankönyvlobbi" nyomásának.

Marad tehát az, ahova az OFI-sok kerülnek, akik körében egyébként – mint egy belső forrásunk mondta – érezhető volt a megkönnyebbülés, amikor eldőlt, hogy nem megszűnés, hanem csak beolvadás lesz. Külön kérdés persze a szervezetbe tíz évvel ezelőtt integrált Pedagógiai Könyvtár sorsa, amit vélhetően nem lehet csak úgy egy vidéki főiskola alá betenni, ráadásul ez egy országos gyűjtőkörű közgyűjtemény.

MTI / Koszticsák Szilárd

Akárhová is kerül a tankönyvkiadás, -fejlesztés (bár egyik forrásunk szerint csak tankönyvíratásról beszélhetünk majd), a szakemberek attól tartanak, hogy átgondolatlan és koncepciótlan kapkodás eredményeként kerül oda, ez pedig ritkán jár épületes végeredménnyel.

Az elmúlt napokban próbáltuk elérni az Emmit, az OFI-t, és az EKF-et is, de egyelőre nem válaszoltak.