Latorállammal kötött oktatási, tudományos és kulturális együttműködést a magyar kormány. A sok szempontból érdekes dokumentumot a Külgazdasági és Külügyminisztérium bocsátotta Ungár Péter rendelkezésére, válaszul az LMP-s politikus tavaly év végi közérdekű adatigénylésére.

A megállapodásból kiderül, hogy Magyarország kormánya és az Üzbég Köztársaság kormánya

a két ország közötti baráti kötelékek megerősítése, a népeiket összekötő kapcsolatok megszilárdítása, valamint a két ország közötti oktatási, tudományos és kulturális együttműködés fejlesztése érdekében

kötötte meg a megállapodást. Az együttműködés leglényegesebb pontjai: ösztönzik a tudományos és kulturális intézmények, kutatóintézetek együttműködését, oktatók, egyetemi hallgatók és információk cseréjét, különböző rendezvények, könyvvásárok, kiállítások, koncertek lebonyolítását, kutatási eredmények cseréjét. Szó van ezenkívül kéziratok, levéltári anyagok kölcsönös tanulmányozásáról, irodalmi művek lefordításáról. Különösen izgalmas, hogy a felek

ösztönzik a magyar nyelvnek az Üzbég Köztársaság területén történő és az üzbég nyelvnek a Magyarország területén történő elsajátításához szükséges módszertani, pedagógiai programok megvalósítását,

és persze az ehhez szükséges oktatási és módszertani irodalom fordítását és kiadását. Mondanunk se kell, hogy az ilyen megállapodás mit sem ér közös munkacsoport nélkül, úgyhogy lesz közös munkacsoport az egésznek a végrehajtására, amit a két szaktárca egy-egy embere társelnököl majd. A Taskentben december 21-én megkötött megállapodást Inom Majidov üzbég felsőoktatási miniszter és Szántó Péter nagykövet szignálta. A hír azonban valamiért a mai napig sincs fenn a tavaly június 27-én, Szijjártó Péter ottjártakor megnyitott (botrányokkal fűszerezett) taskenti nagykövetségünk honlapján.

A Külgazdasági és Külügyminisztérium által közreadott képen Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, Adbulaziz Kamilov üzbég külügyminiszter és Szántó Péter taskenti nagykövet megnyitja Magyarország taskenti nagykövetségét Üzbegisztánban

MTI / KKM

Mielőtt azonban nekiállnánk üzbégül tanulni vagy különböző fontos közös konferenciákat szervezni, nézzük csak meg egy pillanatra, milyen országgal is kötünk ismét baráti megállapodást. Még a magyar Wikipédia-szócikk is megjegyzi, hogy

Az országot több emberjogi szervezet a világ legkegyetlenebb diktatúrái közé sorolja, mivel az állam minden felett ellenőrzést tart, igazságszolgáltatása pedig nem az emberi alapjogok védelmére épül.

A két ország közti "baráti köteléket" pedig nyilván erősíti az a számunkra ismerős helyzet, hogy Üzbegisztánban "hivatalosan létezhetnek ellenzéki pártok és az elnökválasztáson indulhatnak ellenjelöltek, de valós esélyük nincs." De ne bagatellizáljuk el: a taskenti rezsim véletlenül sem hasonlítható össze egyetlen európai országgal sem, brutális és vallásüldöző rendszerről van szó. Akárcsak Irán esetében, amellyel előbb homályos célú nukleáris együttműködést kötöttünk, majd az azt aláíró Semjén Zsolt volt az első, aki közölte, hogy befogadná az Iránban vallása miatt üldözött svéd keresztény nőt. Most a népirtó szudáni rezsimről már ne is beszéljünk.

A volt szovjet tagköztársaságot 1991-es függetlenné válása óta évtizedekig kemény kézzel vezető, kegyetlenkedéseiről ismert Iszlam Karimov 2016-os halála után Savkat Mirzijojev lett az ország elnöke, aki óvatos gazdasági reformokba kezdett, és keresi is a kapcsolatot az emberi jogi NGO-kkal, de a rendszer enyhén szólva is tekintélyelvű politikai alapjai nemigen változtak. A BBC országprofilja szerint az emberi jogokat továbbra sem nem tartják be, nincs valódi politikai ellenzék, az ENSZ pedig megállapította, hogy a mai napig "szisztematikus" a kínzás Üzbegisztánban.

A kirgiz kormány sajtószolgálata által közreadott képen gyászolók gyülekeznek Iszlam Karimov üzbég elnök temetésén a kelet-üzbegisztáni Szamarkand történelmi városban

MTI /AP / Kirgiz kormány sajtószolgálata

A jogvédő szervezetek egyhangú álláspontja szerint az ázsiai országban naponta sértenek meg szinte minden alapvető emberi jogot, az állam cenzúrázza a médiát, önkényesen letartóztatnak másképpgondolkodókat, ezrével ülnek börtönben ellenzékiek, általános az állami kényszermunka és nők kényszer-sterilizálása. Magyar szempontból különösen fontos észrevenni, hogy továbbra is szisztematikus a vallásüldözés Üzbegisztánban, ami persze főként a muszlim és a keresztény híveket érinti.

Kérdés, hogy az ország, amelynek önálló, keresztényüldözéssel foglalkozó helyettes államtitkársága van az EMMI-ben, miért köt oktatási-kulturális megállapodást egy olyan állammal, amelyben keresztény jogvédő szervezetek szerint súlyosbodik a 300 ezres keresztény közösség üldözése. Sőt, Üzbegisztánban még a Biblia birtoklása is jogellenes. Nemrég például két év kényszermunkára ítéltek egy üzbég keresztény férfit, Stanislav Kimet csak azért, mert keresztény könyveket tartott otthonában (csak az orosz ortodox egyház tagjait hagyják viszonylag szabadon ténykedni). Üzbegisztánban a keresztények (és sok esetben: muszlimok) telefonjait lehallgatják, házkutatásoknak vannak kitéve, besúgják és letartóztatják őket.

Mindez természetesen nem téma a magyar külügy számára, amelynek vezetője tavaly júniusban, a követség átadásán elmondta:

A magyar cégeknek nagy exportlehetőségeik vannak az ázsiai viszonylatban is irigylendő gazdasági növekedést produkáló üzbég gazdaságban, mégpedig az élelmiszeripar és az állattartási technológiák, a gyógyszeripar és a vízgazdálkodási technológiák területén.

"Üzbegisztán gazdasága tavaly 7,8 százalékos növekedést produkált, és idei növekedése is 6 százalékos lesz előreláthatólag" - örvendezett akkor Szijjártó Péter, aki remélhetőleg azóta elolvasta azt a december 23-i MTI-tudósítást, amely arról számolt be: Savkat Mirzijojev üzbég elnök elismerte, hogy Üzbegisztán "éveken át valótlan adatokat közölt a gazdasági növekedésre és a foglalkoztatottságra vonatkozóan", így  a "nyolc százalékos (GDP növekedés) kitaláció volt."

Egy prioritásunk van tehát mindennek fényében: a két ország közötti baráti kötelékek megerősítése.