Egész pályás letámadást indított a Fidesz a kampány elején. A kormánypárt első választási plakátja az ellenfelekkel foglalkozik a CÖF modorában. Most bohóc helyett Soros György végtelen hosszúságú karja fogja össze az ellenzéki vezetőket: Gyurcsány Ferencet, Karácsony Gergelyt, Szél Bernadettet és Vona Gábort. A gyenge minőségű, de fókuszcsoporton biztosan tesztelt ábrázolás szerint a magyar politikusok épp átvágták a kerítést egy hidegvágóval, Soros pedig örül a fejleménynek.

Tegyük félre az akadékoskodást, amely szerint egy hidegvágóval lebontható kerítés semmit sem ér, mert a határra álmodott egymillió afrikai és közel-keleti között valakinek biztos lesz ilyen szerszámja. Inkább nézzük a plakát politikai szempontból érdekes állításait:

• a Fidesz érdeke az, hogy (országosan) teljes egységbe kovácsolja a ellenzéket, és egyetlen üzenettel ekézhesse;
• az MSZP-nek már nincs olyan politikusa, akivel érdemes lenne ijesztgetni, ez az elmúlt 30 év fényében jelentős fejlemény;
• a Fidesz leírta az Együtt és a Momentum esélyeit, nem érzik saját közönségük számára fenyegetőnek sem Juhász Pétert, sem Fekete-Győr Andrást;
• a kormánypárt annyira koncentrál a negatív üzenetre, hogy a plakátról szerényen lehagyta saját maga fényezését.

A felsorolásból viszont épp az első pontban elhelyezett zárójelet kell hosszabban kifejtenünk. A Fidesz érdeke ugyanis más országosan, mint az egyes körzetekben. A nagy nyilvánosság előtt azt kell állítaniuk, hogy minden ellenzéki ugyanazt akarja. Vagyis akinek fontos még, hogy magyarok, fehérek, keresztények maradjunk, annak a Fideszre kell szavaznia.

A Fidesz egyedül harcol az ellenzéki egység ellen – ez a plakát üzenete, miközben semmitől sem fél jobban a párt, mint hogy az egyéni körzetekben előáll ez a helyzet, és egyetlen ellenfele marad.

A Nemzeti Választási Bizottság minapi döntése után, amely szerint visszalépések esetén el lehet bukni az egyszer már megszerzett országos listaállítási jogot, újabb furcsa jeleket kaptunk arról, hogy a NER igyekszik rontani az ellenzéki koordinációt. Zuglóban ugyanis elindul a választásokon Lévai Katalin, volt szocialista miniszter. A szomszéd kerületben pedig jó eséllyel hasonlóan dönt Móricz Eszter, aki 2014-ben még az Összefogás jelöltje volt. Ám mielőtt bejelentették volna, milyen ambícióval indulnak neki áprilisnak, egy kínai kereskedelmi cég által jegyzett ingyenes „újságban” ágyaztak meg nekik.

Lévai Katalint ajánlja a "Szabad Zugló"

hvg.hu

Most nem a listával kamuznak

Azt tudjuk, hogy Orbán Viktort semmit sem szeret a véletlenre bízni. Ebből a tapasztalatból kockáztatjuk meg a jóslatot:

idén nem a kamupártok, hanem a zavaros hátterű egyéni, baloldali kötődésű jelöltek lesznek a szavazók útjába állított csapdák.

A héten Zuschlag Jánosra lecsapott a nyomozó hatóság, ám elmaradt ennek maximális kiaknázása a kormánysajtóban. Úgy tűnik, itt valóban a bűnüldözés volt a legfőbb szempont, vagyis a kamupártok lebuktatása. 2014-ben az Összefogás árnyékában volt értelme más opciókat nyújtani a figyelmetlenebb baloldali szavazóknak, de most az ellenzék pártjai saját néven futnak majd, a becsapás esélye így minimálissá vált. (Ettől még sokan éreznek abban lehetőséget, hogy lepattanó voksokra és jelentős kampánytámogatásra vadásszanak).

Az egyéni körzetekben viszont kelleni fog a Fidesznek pár álalternatíva. A következő hetek fogják megmutatni, hány helyen alkalmazzák a Hódmezővásárhelyen bevetett trükköt.

Cseppet sem meglepő, hogy az ellenzéknek épp ellentétes az érdeke, mint a Fidesznek. Nekik a nagy nyilvánosság előtt kell eladniuk, hogy különböznek, és fű alatt érdemes összefogniuk. A kormánypárt és kormánysajtó támadásait épp az tudja eloszlatni, ha nem állnak össze. Gyurcsány Ferenc titkos számlája így le is pattant az ellenzékről: a volt miniszterelnök által visszautasított vádak a DK rajongói közül senkit sem bizonytalanítottak el, talán még össze is kovácsolta őket a „mártír pártelnök” mögött. A Gyurcsányról árnyaltabban gondolkodó más ellenzékiek viszont még mindig választhatnak több lista közül is, amelyen nem szerepel a DK elnöke. (Ebben a cikkben nem emlékezünk meg ennél hosszabban az idei vagyonnyilatkozatokról, mert azzal úgy tennénk, mintha bármi közük lenne a politikusok vagyonához.)

Túry Gergely

Szél Bernadett a héten a Heti Válasznak adott interjúban ejtette el, hogy márciusig van idő megállapodni az egyéni körzetekben. Magyarán az LMP nem fogja elsietni a dolgot, bárhogyan követeli ezt a Falus Ferenc jelölésével már „bizonyított” balliberális értelmiség. Amikor Magyar Bálint a fideszes plakát bemutatásának estéjén aggódva követel teljes ellenzéki összefogást, akkor épp a kormánypárt álmát igyekszik megvalósítani. Szél nyilatkozata alapján az utolsó pillanatig várni kell arra, hogy végül milyen egyéni alkukkal fut neki az ellenzék a voksolásnak.

Két szék között

Kellemetlen helyzetbe az Együtt és a Momentum került. Juhász Péterék az egyéni jelöltjeiket egyre másra léptetik vissza egyoldalúan az ellenfelek javára. Miközben úgy tűnik, ők a koordinálást akarják ezzel erőltetni, valódi céljuk egy listára való felkéredzkedés lehet. Az Együtt jelen helyzetben aligha lesz képes megugrani a parlamenti küszöböt, amivel csak Orbán Viktornak segítene.

Az nem egyértelmű, miben bízik a Momentum. Ha a kétfarkú kutyapárt országos listát állít, gyaníthatóan ők is elverik Fekete-Győréket. A Momentum olyan merev stratégiával indult neki a választásoknak, mint a Jobbik: önálló lista, minden körzetben saját jelölt. Viszont míg Vona pártja vezeti az ellenzéki mezőnyt, a Fekete-Győré meg kullog a végén. A Momentum akkor tudna engedni az álláspontjából, ha mások gesztusokat tennének cserében. De ki teszi ezt meg a közvélemény-kutatásokat látva? Amikor a hét végén kiderült, a pécsi momentumos milyen radikális szöveget nyomott nyolc éve, akkor az ellenzék valószínűleg csendben hálát mondott a gyűlölt kormánysajtónak.

Ha valamibe a négy kerítésvágóként ábrázolt ellenzék kapaszkodhatott a héten, akkor az a Medián friss kutatása. A HVG-ben megjelent adatok szerint Orbán kihívói javítottak személyes megítélésükön, és összességében is az ellenzék irányába indult be némi mozgás.

Uniós zászlók előtt Bécsben

MTI/Koszticsák Szilárd

 Mi történt még a héten?

• Orbán Viktor megjárta Bécset, de találkozói közül a legérdekesebb az volt, amelyről nem tudni semmit,
• a parlamentben csonka rendkívüli ülést tartottak, ami politikai színháznak sem volt elég az érdeklődők hiányában,
• kiderült, hogy Tállai András szerint a Jobbik témáit érdemes lopni, illetve Tállai Andrásról titkos felvételt lehet készíteni,
• Kövér László pedig elárulta, tudatosan lopták meg az ellenzéki polgárokat jogaik gyakorlásában.

A máskor talán önmagában is érdekes események már másnapra nem értek szinte semmit. Így aztán eljutottunk 2018 hatodik hetéhez és a G-nap harmadik évfordulójához. A kormánysajtó fantáziájában ez Simicska Lajos végső támadásának dátuma. A Magyar Idők szerint jönnek a bombák, amellyel Orbán egykori sziámi ikre az eddigi versenyt felül akarja írni, a kormánybulvár szerint pedig Simicskán most fog újra erőt venni a mániákus depresszió, amely kirohanás formájában lesz mindannyiunk számára látható.

Meglátjuk. Addig is álljon itt Anne Applebaum CEU-n elmondott előadásának gondolata:

az egypártrendszerben, amilyet Orbán is építeni próbál, azé a legnagyobb dicsőség, aki saját hitelét a nyilvánosság előtt rombolva a legabszurdabb hazugságokkal magasztalja főnökét.

A Pulitzer-díjas történésszel az interjúnkat itt olvashatják, míg itt az előadásáról számoltunk be.