Február 23-án érkeztek meg a hvg.hu tudósítói Kijevbe: aznap a nyolc évvel korábbi Majdan téri megmozdulások helyszínéről jelentkeztek be, és ugyan ekkorra már az orosz csapatok bevonultak a kelet-ukrajnai Donyeck és Luhanszk régiókba, egy békés fővárosból kaptunk képeket. Azon a szerdai napon hat budapesti gimnázium több mint kétszáz tanára gyűlt össze a belvárosban, továbbgördítve azt a polgári engedetlenségi hullámot, amelyet a kormány sztrájkrendelete indított el. Orbán Viktorra látszólagos nyomást helyezett a sztrájk mellett az is, hogy egy héttel korábban Magyarország elbukta a jogállamisági pert Luxembourgban. Mindeközben ugyanezen a napon a zuglói MSZP-s Horváth Csabát korrupció vádjával gyanúsította meg a Főügyészség, két nappal korábban pedig Iványi Gábor egyesületéhez szállt ki a NAV.

Másnap kijevi tudósítóinkhoz megérkezett a front, az Ukrajnában élőknek pedig egyik óráról a másikra pokollá vált az életük, megindult az európai történelem egyik legnagyobb menekültáradata, a figyelem pedig minden helyi közéleti ügyről elterelődött.

Ebben a cikkben megnézzük, hogy kaphatnak-e még valamikor figyelmet azok a közéleti témák, amelyekkel a háború előtt foglalkoztunk.

Nem a homofóbia határozta meg a kampányt, de a „gyermekvédelem” velünk marad

A háború előtt arra lehetett számítani, hogy a Fidesz választási kampánya két témára, Márki-Zay Péter összegyurcsányozására és a „gyermekvédelmi” népszavazás ürügyén a hangulatkeltésre lesz felfűzve. Bár logikus volt arra számítani, hogy Putyin offenzívája miatt az Unió leginkább oroszbarát politikáját folytató Orbán-kormány komoly bajban találhatja magát, a Fidesz választási kommunikációjának ékköve pont a háborúból eredő békenarratíva lett, mindeközben pedig Márki-Zay Péter megszólalásai (és a kormányközeli sajtó) sem könnyítette meg az ellenzék dolgát. Így jutottunk oda április 3-ára, hogy a választás a Fidesz-barát sajtó fogyasztói előtt a háborúpárti baloldal és a biztonságpárti kormánypárt versenyére redukálódott. Ahogy pedig a politikusi megszólalásokban megjelent Magyarország geopolitikai és energiabiztonságának kérdése, úgy szivárogtak el a korábban az LMBTQ-közösségre tett megszólalások, és kopott ki a gender, mint szitokszó a kormánypárt kommunikációjából.

Veres Viktor

„Ez viszont nem azt jelentette, hogy a téma lekerült a napirendről” – mondja a hvg.hu-nak Dudits Luca, a Háttér Társaság civil szervezet kommunikációs munkatársa. Szerinte attól, hogy a politikusok nem beszéltek egy ideig a „gyermekvédelemről”, az arról szóló népszavazás plakátjai elárasztották az országot, és közben megjelentek „társadalmi célú” hirdetések is, például a TV2-n, amelyen egy kisgyerek arról beszél, hogy matekdolgozat helyett a nemátalakításról tartottak nekik előadást. Az tehát, hogy a közbeszédből is eltűnt volna a téma, sajnos nem igaz – összegzi, hozzátéve, hogy a kampány utolsó pár hetében viszont újra bekapcsolódtak a nagynevű kormánytagok a genderrel ijesztgetésbe, véleménye szerint azért, mert érezhették, hogy az érvénytelen voksra buzdító kampány sikeresnek tűnt.

Világosan látszik azonban, hogy a kormány a referendum érvénytelenségéről nem beszél, szimplán politikai felhatalmazásnak tekinti azt: Dudits Luca szerint azért erőltetheti a kormány a családvédelmi narratívát, mert a magyar társadalom egyébként befogadó, de ebben a csomagolásban talán sikereket tudnak elérni. A Háttér Társaság képviselője egyébként arra számított, hogy április hó közepén, amikor az óriásplakátokat cserélni szokták, megjelenik majd egy kormányzati üzenet a népszavazással kapcsolatban, de nem így történt. „Viszont ami késik, nem feltétlenül múlik” – teszi hozzá, és megjegyzi,

az LMBTQ-lobbi és más kirekesztő narratívák feljöhetnek még az Európai Uniós jogállamisági vita kormányzati értelmezéseiben.

A jogállamisági vita csak szünetet tartott

Azt már 2021 novemberében, az ügyben ítélkező bíró főtanácsnoki véleménye után lehetett tudni, hogy nem sért uniós jogot, ha jogállamisági feltételeket köt az EU az uniós pénzek kifizetésekhez. Az erről szóló ítélet végül egy héttel a háború kitörése előtt érkezett meg, de itt véget is ért volna az Európai Bizottság tevékenysége a választásokig, ugyanis leszögezték, nem akarnak belefolyni a kampányba – mondja a témáról Folk György, az EUrologus szerzője.

Az Unió végül megtartotta a szavát, két nappal a választások után viszont Ursula von der Leyen bizottsági elnök azonnal bejelentette, hogy élesítik a jogállamisági mechanizmust, mert Magyarországon veszélyben érzik az uniós források felhasználását. A bejelentés után az igazságügyért felelős európai biztos, Didier Reynders azt is jelezte a Tanácsban, hogy a nem csak a 2021–2027-es költségvetési ciklus forrásait, de az előző ciklus uniós támogatás kifizetéseit is vizsgálják majd.

Orbán Viktor Facebook-oldala

Azt azonban nem remélheti Orbán Viktor, hogy a háború hosszú távon elfedi Magyarország EU-s vitáit. Egyfelől azért, mert a háború tovább rontotta a magyar kormány uniós megítélését: Folk György szerint tovább gyengültek a magyar pozíciók azzal, hogy a kormány nem tagadta meg 12 év putyinizmusát. A fővonalas EU-s politikai erők összezártak, és ami ennél is súlyosabb, hogy a V4-es egység láthatóan megszűnt létezni. A magyar kormány ráadásul egyébként sem volt könnyű helyzetben a Fidesz Néppártból való kiszorulása óta, mert sikertelen volt Orbán szélsőjobboldali populista partnerkeresése, így továbbra is függetlenként, gyakorlatilag hang nélkül ül a kormánypárt az Európai Parlamentben.

Másfelől azért is csak elnapolja, mintsem megszünteti a háború a Magyarországgal kapcsolatos kérdéseket, mert Brüsszelnek megvan a kapacitása arra, hogy mindkét témát napirenden tartsa. Folk György úgy fogalmaz, „körülbelül 60 ezer eurokrata dolgozik az intézményeknél, melyből csak az Bizottságnál több mint 32 ezer fő. Bár az ukrán háború és annak európai implikációi a folyosói pletykák szerint jelentős adminisztratív kapacitásokat kötnek le, marad még elég uniós alkalmazott, aki a magyar ügyekre összpontosíthat.”

A jogállamisági téma ráadásul egészen hamar felmelegedhet: a biztosok tanácsa szerdán jóváhagyhatja az EP-ben beígért támogatásfelfüggesztési javaslatot; formailag egy levelet, amelyre a magyar kormánynak várhatóan egy hónapja lesz válaszolni. Amennyiben a válasz nem győzi meg Brüsszelt, a következő lépés a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Tervében járó támogatások és hitelek befogyasztása lesz az eddigi lebegtetés helyett – mondja Folk György, hozzátéve, hogy május 30-án tartják a kizárólag Magyarországgal foglalkozó 7-es cikkely szerinti meghallgatást is. (A két jogállamisági eljárás között nincs összefüggés.) Ezeken felül pedig „számos olyan folyamatban levő kötelezettségszegési eljárás is előre lép, amely a jogállamisági feltételek megsértéséhez kapcsolódik. Így a Klubrádió ügye, három LMBTQ-ügy és akár a stigmatizáló civil törvény miatt született Európai Bírósági ítélet végre nem hajtása miatt is valószínűsíthető egy további eljárás” – foglalja össze az EUrologus szerzője.

A tanárok pont belelendültek

Ahogy azt a cikk elején felelevenítettük, pont a háború kitörése előtti napokban kezdett országos szintű sztrájkhullámmá alakulni a tanárok polgári elégedetlensége, akik még január végén sztrájkoltak jobb munkakörülmények érdekében, de a kormány válasza nem bérrendezés, hanem egy, a sztrájkjogot szabályozó (de facto betiltó) rendelet aláírása volt. Az eredeti célok mellett ez ellen is szóltak a februári demonstrációk, amelyekre egyre több figyelem terelődött, és voltak, akik a Fidesz-kampány Achilles-sarkaként tekintettek a pedagógusok akciójára – amennyiben lett volna ideje kiteljesedni.

Reviczky Zsolt

A polgári engedetlenségi hullámot elindító Szent László Gimnázium tanára, a PDSZ-tag Tóth Viktor szerint önmagában nem kellett volna az akciósorozat végét jelentse a háború kitörése, mert olyan elkeseredettség és lendület mozgatta meg a több ezer részt vevő pedagógust, amely kitarthatott volna. Egy általunk megkérdezett másik budapesti pedagógus is úgy volt vele elsőre, hogy „az a tanár, aki nem tud egyszerre két krízissel foglalkozni, adja vissza a diplomáját”, de ő is hamar belátta, hogy a figyelem hiányában a megmozdulás nem vezet semerre. Mindketten hozzáteszik:

a közvélemény és a politikai döntéshozók is azt sulykolták, nem illik háború idején saját magukat előtérbe helyezni.

Jelen pillanatban tehát nem folyik semmiféle tiltakozás, a polgári engedetlenség pedig egyébként a sztrájkrendeletre adott, előre nem tervezett reakció volt. A szakszervezetek számítottak arra, hogy ez a korábban bejelentett március 16-i sztrájkig ki fog tartani, de azon túl nem volt fenntartható a folyamat, és a pedagógusszervezetek sem jelentettek be mást azóta – mondja Tóth Viktor. A másik, a hvg.hu-nak nyilatkozó pedagógus szerint egyébként a lelkesedés is csökkent, miután megjöttek a munkakihagyás miatt lemorzsolódott fizetések, illetve a tananyaggal való haladás a fakultációs csoportot vezető tanárokat is visszatartotta a tiltakozástól.

Orbán Viktor valószínűleg egyébként sem nyúlt volna a tanárok béréhez a választásokig, azt pedig már a győzelmét követő nemzetközi sajtótájékoztatón bemondta, hogy a következő három évben egyaránt 10 százalékos béremelés jön, amelyet ő is szeretne, hogy több legyen, de mértéke a gazdaságon múlik.

Tóth Viktor szerint a pedagógusszakma most arra vár, hogy az új kormány megalakuljon, és „csatába hívja a pedagógusokat.” A gimnáziumi tanár szerint azért fontos, hogy ez mihamarabb megtörténjen, mert a szakszervezetek már hónapokkal ezelőtt elhatározták, hogy „a nyári szünetre előrelépés nélkül nem lehet elmenni”.

A kormányalakítás és az évzárás között jelenleg úgy tűnik, szűk másfél hónapja lesz a feleknek megegyezni valamiben, bár abban mindkét általunk megkérdezett tanár egyet ért, hogy a belengetett 10 százalékos emelés kevés, és nem közelíti meg a szakszervezetek ajánlását sem. Tóth Viktor szerint más okból is fontos kérdés, hogy jutnak-e valamire szeptemberig: meglátása szerint az elmúlt hónapok történései után – ha nem változik a kormány hozzáállása a pedagógusszakmához – könnyen lehet, hogy az új tanévet az eddiginél is kevesebb tanár kezdi meg.