Fél óra alatt elfogadta kedden az Országgyűlés az összes olyan kormányzati előterjesztést, törvényjavaslatot, amelynek célja deklaráltan az Európai Bizottsággal való mielőbbi megegyezés, vagyis amelyeket “EU-s pénzszerző” vagy “EU-békítő” szabályozásként ismert meg a közvélemény, és céljuk, hogy Brüsszel kéréseinek megfelelően az uniós pénzek folyósításáért cserébe különböző jogi garanciákat nyújtsanak.

A Brüsszelnek való megfelelést már hétfőn megkezdték: a Jobbik és a Momentum támogatása mellett a kormánypárti többség megszavazta a vádkikényszerítésről szóló új jogszabályt. Ez lehetőséget ad bárkinek, hogy a nyomozó hatóság vagy az ügyészség által “ejtett” korrupciógyanús ügyekben utólag bírósági eljárást kényszerítsen ki. Ám ezt a saját törvényét a kormány az Alkotmánybíróságon támadja meg, erről már kedden döntöttek – ilyesmire még sosem volt példa.

A sort a keddi ülésnapon a többi hasonló uniós indíttatású törvényjavaslat szavazásával folytatta a Parlament. Elsőként – 151 igen, 12 nem szavazattal, 19 tartózkodás mellett – elfogadták az európai uniós költségvetési források felhasználásának ellenőrzésével összefüggő törvénycsomagot. Ez a közérdekű vagyonkezelő alapítványokat, a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt, valamint az Európai Csalásellenes Hivatal ellenőrzéseit érintő törvények módosításait tartalmazza:

• a NAV az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) jelzésére pénzügyőri támogatást nyújt az uniós hatóság helyszíni ellenőrzéseinek vagy vizsgálatának zavartalan lefolytatásához.
• közbeszerzési eljárásra kötelezik a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokat – például az egyetemfenntartókat vagy a Mathias Corvinus Collegiumét
• nem vehet részt az alapítványi döntéshozatalában az, aki családi, érzelmi vagy politikai okból elfogult – ez, ha kötelező lemondással nem is jár, érinti az alapítványok kuratóriumainak sok politikus tagját

Megszavazta a parlament – 152 igen, 12 nem szavazattal, 19 tartózkodás mellett – azt a törvényjavaslatot is, amelyben a kormány vállalta, hogy az általa kezdeményezett és kihirdetett jogszabályok 90 százalékát társadalmi egyeztetés után fogadják el. A vállalás betartását a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal végzi, és ha a vállalás megsértését állapítja meg, akkor eljárási bírságot és pénzbírság szabhat ki.

Ez egyébként könnyen megkerülhető, mivel a társadalmi egyeztetést csak a Magyar Közlönyben megjelenő törvény- vagy kormányrendelet-tervezet esetére írja elő maga számára a kormány, márpedig veszélyhelyzetben – mint jelenleg is – számos döntést saját hatáskörben, rendeleti úton meghozhat a kormány, és utóbbiak jelentős részét, ha akarják, meg se kell jelentetniük a Közlönyben – erre ezernél is több példa van már.

Elfogadták továbbá – 150 igen és 12 nem szavazattal, 19 tartózkodás mellett – az egyik legfontosabb “EU-békítő” törvényt is, amely a széles körben korrupcióellenes hatóságként emlegetett, de a korrupció szót kerülni igyekvő kormányzat által szemérmesen csak Integrációs Hatóságnak nevezett szervezet létrehozásáról szól.

Ennek az új szervezetnek kellene hatékonyan fellépnie azokban az esetekben, amikor visszaélés gyanítható az uniós források felhasználásában – miután az erre hivatott állami szervek eddig vagy képtelenek voltak rá, vagy csak félszívvel tették a dolgukat. Az új intézmény létrejötte aligha meglepő, hiszen – ahogy Monika Hohlmeier német néppárti képviselő is mondta egy bizottsági vitában – “olyan sebességgel zajlik Magyarországon az oligarchásodás, amit máshol nem láttunk”.

Kérdés persze, elegendőek lesznek-e ezek a jogalkotási lépések, hiszen úgy tűnik, az Európai Parlament képviselőinek egy része egyáltalán nem bízik a magyar kormányban és nem hiszik el, hogy az uniós források megszerzése érdekében vállalt intézkedéseket végre is hajtják.

Jogállamisági fordulópont, vagy kamu és sóhivatal lesz a kormány korrupcióellenes intézménye?

Az uniós pénzekre ácsingózó kormány által beígért antikorrupciós intézmény tagságáért aligha tolonganak majd a szakértők. Jellemző az is: törvény még nincs, pályázat viszont már igen.