Nem sokkal azt követően, hogy a hvg.hu-n hétfőn este megjelent cikk ismertettük annak a rendőri jegyzőkönyvnek a főbb állításait, amely Varga Judit akkori igazságügyi miniszter és akkori férje, Magyar Péter között lezajlott veszekedés fordulatait részletezi, Magyar Péter a Facebookon osztotta meg a saját verzióját a történtekről.

A dologhoz mindenekelőtt hozzátartozik, hogy miután kollégánk, Dezső András hetekkel ezelőtt tudomást szerzett a három évvel ezelőtt történt esetről, majd az arról szóló rendőri jelentés is a birtokába jutott, több ízben is megkérdezte Magyar Pétert az egészről. Legutóbb március 16-án szombaton folytatott vele egy hosszabb beszélgetést, ám azt követően Magyar a beszélgetése idézését letiltotta.

Magyar úgy indítja hétfő esti posztját, hogy kollégánkat a <HVG “oknyomozó” újságírójának> titulálja, majd azt írja, hogy a cikk “egy bűncselekmény útján a rendőrségtől kiszivárogtatott hamis állítások tömkelegét tartalmazó rendőri jelentés” alapján készült, amely a volt feleségével 2020. december 29-én lezajlott családi vitáról szól. Magyar szerint a HVG munkatársa ezzel bűncselekményt követett el.

Magyar azt vélelmezi, hogy az egész történés, vagyis a családi vita egy megrendezett színjáték volt, ezt arra alapozza, hogy korábban a miniszter Varga Judit testőrei nem mentek fel a házukhoz az utcáról, amely onnan 66 lépcsőfokra van.

Ezúttal biztosan felmentek, hiszen cikkünk is azt taglalja, hogy a rendőrök minek voltak szem- és fültanúi.

Magyar azt állítja, hogy a felesége nem félt tőle, ennek alátámasztására azt a 2020. december 28-i baráti vacsorát hozza fel, amelyen elmondása szerint Gulyás Gergelynél vettek részt és ahol nagyobb mennyiségű alkohol elfogyasztása és 10 perc üvöltözés után “a volt feleségem távozott.” (Az nem világos ebből a szövegből, hogy az alkoholfogyasztást és az üvöltözést csak a feleségének tulajdonítja-e.)

A folytatásban leírja, miként zajlott az ominózus, rendőri jelentésbe foglalt veszekedés: „Másnap reggel hazajött és közölte, hogy elviszi a gyerekeinket vidékre pár napra (ők ekkor a sógoroméknál tartózkodtak). Én jeleztem, hogy ebbe nem egyezem bele. Az, hogy ő haragszik rám, a szíve joga, de a gyerekeinket nem viheti el, mert közös szilveszterezést terveztünk velük. Ebből egy heves szóváltás alakult ki közöttünk, miközben ő pakolta a gyerekek ruháit. Miután átmentünk egy másik gyerekszobába, ő továbbra is kitartott amellett, hogy elviszi a gyerekeket, miután közöltem vele, hogy addig ne menjen el, amíg ezt nem beszéltük meg, sarkon fordult és teljesen szürreális módon elkezdett a szuterénben lévő szoba ablakán kifelé csomagokat hajigálni és kimászni az akkor ott megjelenő testőr karjaiba. Sem nem akadályoztam abban, hogy kimenjen a szoba ajtaján, sem az ablakból nem húztam vissza, onnan ő maga mászott le és ment ki végül a konyhaajtón és indult el a szolgálati gépkocsihoz. Miután külön gépkocsival odaértünk a sógoromékhoz, a testőrök a testükkel akadályoztak meg abban, hogy a saját gyerekeimhez odamenjek. Ekkor jeleztem nekik, hogy ha ezzel a tevékenységükkel nem hagynak fel, akkor a sajtóhoz fordulok. Azóta már bánom, hogy ezt nem tettem meg.” 

Magyar Péter a posztja elején „a rendőrségtől kiszivárogtatott hamis állítások tömkelegét tartalmazó rendőri jelentésről” ír, de az általa leírt verzió és a hvg.hu-n megjelent cikkben szereplő részletek nem térnek el. Hangsúlyozza, hogy nem akadályozta feleségét, hogy eltávozzon és nem húzta vissza, de tettlegességről a hvg.hu által idézett rendőri jelentés sem írt.

A jelentésben valóban az szerepel, hogy a rendőr szemtanú szerint Magyar agresszív, megfélemlítő magatartást tanúsított, bizonyára ezért tér vissza többször a bejegyzésében Magyar arra, hogy márpedig a felesége nem félt tőle.

„Ha a volt feleségem valóban félt volna tőlem, vagy bármilyen atrocitásnak ki lett volna téve, akkor egyrészt 4 hónappal később nem békülünk ki, másrészt ma nem heti váltásban nevelnénk a közös gyermekeinket közös felügyelettel” – fogalmaz bejegyzése végén Magyar, hozzátéve, „én a családi életünk belső ügyeit továbbra sem fogom kiszivárogtatni, pedig lenne mit bőven”.