A lelki jóléthez, a boldogsághoz nagymértékben hozzájárul, ha mi magunk is adunk - mutat rá Síklaki István szociálpszichológus. Aki megengedheti magának az adakozást, tulajdonképpen boldogságot vásárol magának. Érdekes jelenség, hogy – minden mindegy alapon – az is hajlamos szerény adományokra, akinek kevés az esélye élethelyzete javulására.

A profi sportolókat nehezen lehet azzal vádolni, hogy szerény körülmények között élnek. Ők saját belső boldogságkeresésük mellett munkaadójuk előírásainak felelnek meg, vagy a nevüket fényezik, amikor eleget tesznek az ilyen jellegű felkéréseknek.

A profi ligák elsődleges célja a jótékonykodással, hogy hidat építsenek a rajongók és a sokszor elérhetetlen játékosok között. Erre annál is inkább szükség van, mert a legnagyobb rajongói bázissal rendelkező MLB (baseball) és NFL (amerikai futball) játékosai komoly imázsproblémákkal küszködnek: az előbbiben egymást érik a doppingbotrányok, míg az utóbbiban a házasságon belüli erőszak jelent komoly problémát.

Jótékonykodó ligák és klubok

A ligaszintű kezdeményezések közül kiemelkedik az NBA (kosárlabda liga) által 2005-ben létrehozott NBA Cares nevű ernyőszervezet, amely az összes jótékonysági tevékenységet maga alá gyűjti. Nem kell feltétlenül arra gondolni, hogy minden kezdeményezés mögött maga az NBA áll: sokszor tapasztalt szervezetekkel együttműködésben dolgoznak azon, hogy valamely érintett területen hatást fejtsenek ki.

AFP / Frederic J. Brown

Egyes témák minden liga programjában visszaköszönnek. Ilyenek például a fegyveres erők munkáját elismerő, és a nyugalmazott katonák beilleszkedését segítő kezdeményezések, illetve a lakosság pszichés-fizikai állapotára, valamint a környezetvédelemre fókuszáló programok. Az NBA emellett nemrég csatlakozott a My Brother’s Keeper nevű programhoz is, amelynek célja azoknak a közösségi mentoroknak a megtalálása, akikhez a rászoruló fiatalok útmutatásért fordulhatnak. Az NBA Cares a megalakulása óta több száz millió dollár értékű adománnyal és több millió önkéntes munkaórával segítette a rászorulókat, amibe természetesen a játékosok ideje is betartozik.

Az NFL a jelek szerint sokkal inkább a klubok szintjén képzeli el a jótékonykodást, ezért a munka oroszlánrészét rájuk hárítja. Ligaszintű programjai összehúzott szemmel némiképp önzőnek is tűnhetnek. Az utóbbi években sokat lehetett hallani a játékosokat érő agyrázkódások hosszú távú negatív hatásairól. Will Smith főszereplésével például valós eseményeken alapuló játékfilm is készült a témáról Sérülés címmel. Ebben az időszakban sokat lehetett arról hallani, hogy a szülők egyre nehezebben engedik el gyerekeiket amerikai futballozni. Nem csoda, hogy az NFL két fő jótékonysági programja az utánpótlásnevelés és a biztonság témakörét járja körbe.

AP / Jeffrey Phelps

A ligaszintű akciók mellett minden csapatnál külön stáb foglalkozik a jótékonysági kezdeményezésekkel. Egyes helyeken sportpályákat újítanak fel, máshol begyűjtik, majd újraosztják a rászorulók között a bérletesek fel nem használt jegyeit, sok helyen pedig a helyi hétköznapi hősöket kutatják fel és támogatják.

Játékosok brandépítő programjai

Az ismertebb játékosok nem engedhetik meg maguknak, hogy e brandjük szempontjából is kritikus területen csak munkaadójukra hagyatkozzanak, ezért sokan hoznak létre saját alapítványokat.

A két legismertebb ilyen szervezet hírét alaposan beárnyékolta a névadó becsületén esett csorba. A Tiger Woods Foundation járt jobban, hiszen a golfozó 2010-es botrányos válása után is még Woods nevét viseli, és hamarosan a huszadik születésnapját ünnepli. Az alapítvány elsődleges célja a megalapításkor még a golf népszerűsítése volt, de a 9/11-es támadás után a rászoruló gyerekek álmainak valóra váltása került a fókuszba, ösztöndíjak segítségével. Miközben a golfpályán Woods csillaga már régen nem ragyog olyan fényesen, mint egykor, az alapítvány mögött még mindig olyan szponzorok állnak, mint a CitiBank, a Honda vagy éppen a Quicken Loans.

AP

Rosszabbul járt a biciklista Lance Armstrong, aki a bukásával a róla elnevezett, később Livestrong Foundationra átnevezett alapítványt is magával rántotta. Pedig a hererákot is túlélő vasember neve egy időben vonzotta a szponzorokat és az adományokat. A betegségben szenvedőket, és az abból szerencsésen felépülteket támogató szervezet a fennállása óta több mint 500 millió dollár értékben gyűjtött adományt. Ebben fontos szerepet játszott az Armstrong mögött álló Nike és a Wieden & Kennedy reklámügynökség, ők találták ki ugyanis a Livestrong brandnek azokat a szilikonkarkötőket, amelyekből aztán több mint 80 millió darabot adtak el, és amely divatőrületet robbantott ki. Doppingbotránya után azonban Armstrong hiába távolította el magát az alapítvány közeléből, az egykori 16 milliós éves bevétel ma már a 4 millió dollárt sem éri el.

Manapság az egyik legaktívabban jótékonykodó sportoló a világ jelenlegi legjobb kosarasa, LeBron James. A Cleveland Cavaliers sztárja 2010-ben teátrális körülmények között távozott a városból, de aztán 2014 nyarán visszatért Miamiból. Az akroni születésű James (érdekesség, hogy ott látta meg a napvilágot a legnagyobb vetélytárs, a Golden State Warriors ásza, Stephen Curry is) azóta sokszorosan jóvátette, hogy magára hagyta a bajnoki címre áhítozó várost. Ennek a bajnoki cím mellett talán az I promise program a legékesebb példája. Ennek keretében a következő években LeBron 1100 gyereknek fog egyetemi ösztöndíjat adni, összesen több mint 40 millió dollár értékben.

MTI / EPA / John G. Mabanglo

Nemtörődöm jótékonykodók

Sokszor persze maga a jó szándék kevés egy alapítvány sikerességéhez. Főleg akkor, ha az alapítót jó helyett hátsó szándék vezérli. Egy 2013-ban nyilvánosságra hozott kutatás kimutatta ugyanis, hogy az élsportolók által létrehozott alapítványok háromnegyede nem az ilyen szervezetektől elvárt módon működik.

Ezek egy része megtévesztő, néha egyenesen etikátlan, míg máskor csak a nemtörődömségre vezethető vissza, hogy alig jut pénz a rászorulóknak. Az alapítványok könyvelése általában katasztrofális állapotban volt, és több esetben is nyilvánvalóvá vált, hogy az alapítás célja kizárólag az adóelkerülés volt.

Így fordulhatott elő, hogy például Lamar Odom korábbi NBA-játékos rákellenes alapítványa a fennállásának nyolc éve alatt egyetlen centet sem fordított a kitűzött célra, Randy Moss egykori NFL-játékos alapítványának telefonszáma egy manitobai lakásban csöngött ki, és az ott élő hölgy azt sem tudta, kicsoda Moss, Chris Zorich volt NFL-focistának pedig 300 ezer dollárt kellett visszafizetnie az alapítványába befolyt, de soha fel nem használt pénzből.

Azaz vannak rossz példák, de a profi ligákat övező jótékonykodás leginkább szívet melengető részében nincs se csalás, se ámítás. A játékosok napirendjébe kötelezően beillesztett ételosztások, kórházlátogatások, felolvasások, közös edzések élményt nyújtanak annak is, aki kapja, és annak is, aki adja.

Tőrös Balázs cikke eredetileg a HVG Extra Business 2016/4-es számában jelent meg.

Friss lapszámunkban olyan etikus befolyásolási módszereket mutatunk be, amelyekkel jobb hellyé tehetjük a világot, javíthatunk megítélésünkön vagy könnyebben eladhatjuk termékeinket. Keresse a magazint az újságárusoknál, vagy rendelje meg itt kedvezménnyel! Ha megtetszett az újság, fizessen elő egy évre, és Simon Sinek A jó vezetők esznek utoljára című könyvét adjuk az előfizetés mellé.

Ha érdeklik a gazdasági, üzleti témák, lájkolja a HVG Extra Business Facebook-oldalát!