A lassított kifizetések valamint a hatékonyabb követeléskezelés azt eredményezte, hogy 2008 első kilenc hónapjához képest több mint 30 százalékkal nőtt 2009 első háromnegyedévében a felszámolási eljárások száma, pedig 2008 is rekordévnek számított a rendszerváltozás óta eltelt időszakban.

Ugyancsak negatív fejlemény, hogy a Coface adatai szerint a cégek 78,69 százalékának van rendszeresen lejárt követelése. Az a 20,34 százaléknyi megkérdezett vállalkozás, amelynek nincsenek ilyen gondja, az vélhetően létfontosságú (azaz valóban pótolhatatlan) szállító lehet, és erősek a piacon. Dercze Zoltán, a Coface országigazgatója úgy látja, hogy ilyen körülmények között nagyon fontos a hitelezői védelem, és a jó követeléskezelés hozzátéve a számla lejárata után az első 2-3 hétben nagyon nagy valószínűséggel beszedhető a teljes összeg, azonban 90-120 nap után radikálisan csökken a behajthatóság.

Ugyancsak a jelentésből derül ki, hogy a cégek bevallása szerint 57,63 százalékuknál nőtt a lejárt kintlévőség állománya. Ennek következményeként a kis cégek folyamatosan dőlnek ki, a felszámolási eljárások száma pedig folyamatosan növekedik. Ugyanakkor az is érdekes fejlemény, hogy míg az év elején a cégek 34 százalékának volt 50 millió forint felett a kintlévősége, mára ez az arány elérte a 40,62 százalékot, azaz a nagyobb cégeknél is negatívan hat a kintlévőség-állományra a válság.

A Coface véleménye hogy a csődhullám hamarosan eléri tetőpontját, ami vélhetően 2009 vége, 2010 év eleje táján következhet be. Utána a magas bázis miatt kisebb lehet a növekedés üteme, de 2010 második félévében abszolút értékben is csökkennie kell.

Veszélyes időhúzás

A hazai csődarány drasztikus magasságba ugrásának az egyik oka, hogy Magyarországon túl sok a cég a piac méretéhez képest, ebből következően alultőkésítettek. A cégek 92-94 százalékának az árbevétele a nem éri el az éves 20 millió forintot, tehát ezek a kis cégek nem lesznek képesek megbírkózni a válság okozta nehézségekkel. Ez - a Coface szerint - nem feltétlenül baj, mert hosszabb távon nem életképes ez a rengeteg mikroszkopikus cég. Az építőiparban például tízszer annyi cég van bejegyezve, mint Ausztriában, pedig a piac mérete nem nagyobb. Sokszor az alvállalkozói rendszert adó- és járulékszabályok kijátszására hozzák létre.

Bár jelentősen fejlődött a követeléskezelés, de még mindig nem annyira része a magyar vállalati kultúrának, mint Nyugat-Európában. Úgy véli, hogy nemcsak a külső követeléskezelő cégek igénybevételénél kellene fejlődni, hanem a belső kockázat- és követeléskezelői gyakorlatban, azaz szabályozni, hogy az adott cégen belül ki, mikor, és mit tesz, és ezt a folyamatot be is tartani. 

Gazdasági fellendülés: pesszimista vállalatvezetők

A válság talán legszembetűnőbb jele az árbevétel visszaesés volt: a megkérdezettek 42,48 százaléka 10 százalék feletti visszaesésről számolt be, 18,38 százaléknak 5 és 10 százalék között, míg 14,32 százaléknak pedig 5 százaléknál kisebb mértékű volt a visszaesés. Dercze szerint ez egy tipikus, egyáltalán nem meglepő jelenség, hiszen jelentős kereslet-visszaesést tapasztalhattak a magyar cégek, amit a magyar export zuhanása és a GDP számok hanyatlása is jól is mutat. Az országigazgató úgy látja, hogy ezekből az adatokból olvasható ki a legjobban a reálgazdasági hatása a pénzügyi válság következményeinek.

A magyar vállalkozások jó irányban keresgéltek a túléléshez: legtöbben úgy nyilatkoztak, hogy új piacokat kerestek, ami az országigazgató szerint jó reakcióképességet mutat. Másfelől ez meglepő, mert az év elején olyan sebességgel estek vissza a megrendelések a bejáratott piacokon, hogy nehezen találhattak időt és alkalmat új piacok felépítésére. Dercze úgy látja, hogy nő a tudatosság a hazai cégvezetőkben, hiszen második legnépszerűbb intézkedés a válság kezelésére az volt, hogy a cégek a vállalkozások áttekintették kintlévőségeiket. Úgy véli, hogy ma már sokkal hamarabb lépnek a behajtás ügyében a vállalkozások, és jelentősen megnőtt a belső credit management tudatossága is.

A Coface által megkérdezett több száz magyar vállalatvezető 41,6 százaléka nem reménykedik a közeli gazdasági fellendülésben, hanem legkorábban csak 2010 második felében számít biztató jelekre. A 2010 második felére vonatkozó becslést ugyanis a média már jó ideje sugallja, tulajdonképpen a mindennapi hangulat része, így ha a cégvezető ezt a dátumot jelöli meg, az azt jelenti, hogy igazából nem tudja mire számítson. Mivel a piaci információk vagy megrendelések alapján nehezebb félévnél előrébb látni, ez egyben azt is jelenti, hogy viszont azt az időszakot, amit átlát, ott nem vár változást, teszi hozzá Dercze Zoltán, a Coface Hungary országigazgatója. Mindemellett a megkérdezettek 39,9 százaléka eleve úgy nyilatkozott, hogy nem is tudná megmondani a várt fellendülés kezdetének időpontját.