A hordónkénti átlagos olajár 2009 első negyedévében 43,32 dollár volt, az idei január-márciusi időszakban pedig 78,88 dollár, és ez a 82 százalékos emelkedés nagyban közrejátszott abban, hogy a világ legnagyobb olajcégei az első negyedévet régóta nem látott mértékű profitnövekedéssel zárják.

A világgazdaság napi átlagos kőolajszükséglete az idei első negyedévben az International Energy Agency adatai szerint 1,84 millió hordóval haladta meg az egy évvel korábbit, ez közel háromszorosa a 2009. negyedik negyedévi átlagos növekedésnek.

Az áremelkedés eredményeképpen valamelyest a finomítás nyereségessége is javult: a BP indikátora, amely az egy hordó nyersolaj feldolgozásából származó profitot méri, a tavalyi negyedik negyedévben „elért”, 15 éves mélypontot jelentő 1,49 dolláros szintről 2010 első három hónapjára 308 dollárra emelkedett.

Megaakvizícióval erősít a világelső

Az olajfinomítás mindazonáltal még mindig nem húzóágazat: az Exxon Mobilnál például az ebből származó profit az első negyedévben mindössze három százaléka volt az egy évvel korábbinak.

Az Exxon Mobil, amely (megint éppen) a világ legnagyobb tőzsdei értékű vállalata, és amely az idei első negyedév előtt utoljára 2008 harmadik negyedévében könyvelt el éves szinten profitnövekedést, megaakvizícióval bővíti a termelést: a társaság 29 milliárd dollárért megvásárolja a texasi XTO-t. Ez a cég történetének a Mobil Corp. 1999-es felvásárlása óta a legnagyobb akvizíciója; az XTO beolvasztása a tervek szerint június 30-án válik véglegessé.

Chevron, ConocoPhillips: karcsúsítás

A második és a harmadik számú egyesült államokbeli társaság, a Chevron és a ConocoPhillips ugyanakkor karcsúsításokat jelentett be. A ConocoPhillips már tavaly októberben közölte: mintegy 10 milliárd dollár értékben „szabadul meg” kevéssé nyereséges egységeitől. A terv nagyjából felét már teljesítette is a cég, egy kanadai olajmezőben való, 4,65 milliárd dolláros részesedés eladásával. A ConocoPhillips ezen felül 2011-ig felére kívánja csökkenteni a Lukoil-beli, jelenleg 20 százalékos részesedését is (az orosz olajtársaság 10 százaléka jelenleg ötmilliárd dollárt ér).

A veszteséges eszközök eladása az egyik fő „programpontja” a Chevron idén január 1-jén hivatalba lépett új vezérigazgatójának, John Watsonnak is.  A Chevon az idei első negyedévben (éves szinten) 4,5 százalékkal növelte a kitermelést – ugyanakkora mértékben, mint az Exxon Mobil és a Total.

Shell, Total: nem a finomítás az igazi üzlet

Európa legnagyobb olajcége, a Royal Dutch Shell, amely 35 projekt folyamatos beindításával 2020-ig folyamatosan növelni kívánja kitermelését – az éves bővülés az első negyedévben hat százalékos volt –, a tervek szerint finomítói kapacitásának 15 százalékát fogja eladni. A társaság egyes afrikai és latin-amerikai üzemanyag-kiskereskedelmi egységeitől is meg kíván szabadulni.

A finomítói kapacitás csökkentését helyezte kilátásba az – ezen a téren – európai első Total is. A francia cég a kitermelést ugyanakkor 2014-ig átlagosan évi két százalékkal tervezi növelni.

Obama: a BP fizetni fog

A BP az elmúlt napokban – és várhatóan még egy ideig – nem a több mint kétszeresére nőtt első negyedéves profit miatt szerepel a hírekben. A mexikói-öbölbeli kigyulladt, majd elsüllyedt, és természeti katasztrófával fenyegető olajkút (egyes szervezetek már „amerikai Csernobilról” beszélnek) a BP számára komolyabb termeléskiesést nem jelent, ezúttal azonban nem ezen van a hangsúly.

Tony Hayward vezérigazgató napok ót a helyszínen tartózkodik, és vasárnap megtekintette a mentési munkákat Barack Obama is, aki egyértelművé tette: a BP-t tartja felelősnek. „A BP ezért fizetni fog” – szögezte le az elnök. (Hayward a kutat üzemeltető Transoceanra hárítaná a felelősséget; a BP a svájci bejegyzésű cégtől lízingelte az olajfúró állomást.)

A BP érdekeltségeinél öt éven belül ez már a második súlyos eset Amerikában: 2005-ben, a cég Texas Cityben működő finomítójában bekövetkezett robbanásban 15-en veszítették életüket, és több mint százan megsebesültek.