A Sail GP vitorlásversenyt tavaly hozták létre, azzal a céllal, hogy az abban részt vevő korábbi világ- és olimpiai bajnokok és helyezettek ugyanolyan hajókkal mérjék össze a tudásukat. Az idén Sydney-ben, San Franciscóban, New Yorkban, Cowesban, illetve Marseille-ben csapnak össze Nagy-Britannia, az Egyesült Államok, Franciaország, Ausztrália, Japán és Kína legjobbjai.

Az esemény különlegességét nemcsak az adja, hogy teljesen azonos vitorlásokkal, egészen pontosan F50-es katamaránokkal versenyeznek, hanem az is, hogy minden hajón 1200 adatgyűjtő pont és 50 kamera gyűjti a statisztikákat. Így pedig tényleg mindenről van adat: hogy a hajó éppen mennyivel van a víz felett, hogy milyen sebességgel halad, de akár arról is, hogy a hajók egyes darabjai hány fokos szögben állnak a minél jobb teljesítmény elérése érdekében.

Az adatok pedig mindenki számára elérhetőek: a szurkolóknak ugyanúgy, mint a versenyzőknek. Tehát például a brit csapat tagjai meg tudják nézni, hogy az amerikaiak pontosan milyen beállításokkal versenyeznek, mivel tudnak elérni mondjuk nagyobb végsebességet, vagy tudnak gyorsabban kanyarodni. Aztán ezeket az adatokat felhasználva a következő edzésen már képesek a saját teljesítményüket is növelni.

SailGP

Ezek után nem meglepő, hogy a hajók folyamatosan döntik meg a korábban felállított rekordjaikat, a legutóbbi Cowes-beli verseny előtti edzéseken például sikerült elérni az 51,24 csomós sebességet, ami közel 100 kilométer per órás száguldozást jelent a vízen.

Érdekesség, hogy az adatokat akár verseny közben is lehet elemezni, ez – visszatérve a Forma–1-es hasonlathoz – olyan, mintha a Lewis Hamilton mögötti sofőr a Mercedes versenyautójának minden egyes adatával tisztában lenne, és ezeket felhasználva próbálná befogni. Magyarán ezek alapján akár azt is ki lehet számolni, hogy merre érdemes haladni, hogyan lehet megelőzni az előttünk lévő hajót. „Mivel minden hajó ugyanolyan, ezért a versenyt lényegében az dönti el, hogy egy-egy legénység mennyire hatékonyan tudja felhasználni az adatokat” – mondta a verseny szellemi atyja, jelenlegi ügyvezető igazgatója, Sir Russel Coutts. A korábbi olimpiai aranyérmes szerint a sok adat magának a versenynek a képét is jelentősen átszabta, hiszen a korábbi megmérettetésekhez képest ma már teljesen másképp használják a statisztikákat a versenyzők, „megváltozott a stílus is, de az is, hogy egyes manővereket hogyan hajtanak végre”.

SailGP

Megerősítette ezt Chris Draper, a brit Sail GP csapat tagja is, aki szerint amikor azt látják, hogy egy másik hajó 102 százalékon teljesít, miközben ők csak 98 százalékon, akkor a verseny végén a részletes adatok elemzésével igyekeznek csökkenteni a hátrányukat – minden csapatban található egy adatspecialista –, hiszen pontosan látják, hogy mely beállítások különböztek, mit csináltak másképp. „Hónapról hónapra fejlődünk, pár éve mindenki azt mondta volna, hogy lehetetlen lesz elérni az 51 csomós sebességet, ami ma már valóság” – tette hozzá.

Coutts szerint ez is alátámasztja azt, hogy az itteni tapasztalatokat majd más sportágakban is fel lehet használni. A Forma–1-ben ugyanakkor nem biztos, hiszen az tipikusan az a sportág, ahol a csapatok rendkívüli mértékben óvják a saját adataikat – ami persze nem csoda, hiszen dollármilliárdokat költenek a fejlesztésekre.

Az adatokat egyébként felhőszolgáltatással juttatják el a megfelelő helyre, így először az Oracle londoni központjába, majd onnan a csapatokhoz, illetve a szurkolókhoz. „Cowes-ból ez 14 ezredmásodperc, de San Franciscóból is mindössze 90 ezredmásodperc” – árulta el Warren Jones, a SailGP technológiai vezetője.

SailGP

„A Sail GP a kiváló lehetőség arra, hogy demonstrálni tudjuk, hogy intenzív körülmények között is lehet gyorsan és hatékonyan adatot gyűjteni” – mondta az angliai Cowes verseny előtt Neil Sholay, a verseny technikai hátterét nyújtó Oracle EMEA régióért felelős innovációs elnökhelyettese. Ráadásul, ha a felhőszolgáltatásokat összekapcsolják a mesterséges intelligenciával és a gépi tanulással, akkor nemcsak a sport területén, hanem számos más iparágban is előre lehet lépni: például a mezőgazdaságban rendkívül hasznos lehet, hogy a beérkező adatokból meg lehet állapítani, hogy mely növényeket támadta meg valamilyen betegség, vagy éppen hol lenne szükséges öntözni. „A lényeg, hogy a fejlődő technológiák kapcsolódnak egymáshoz, egyre több adatból lehet dolgozni, és lényegében már valós időben lehet döntéseket hozni” – mondta Sholay. És mindez akár közvetlenül az emberekre is hatással lehet, amire tipikus példa Dubaj, ahol már előfordul, hogy szenzorokat helyeznek el az embereken, így a rendszer a felhőbe küldött adatok alapján akár azt is jelezni tudja, ha az adott személy testhőmérséklete túl magasra nő, és egyből tanácsolja is neki, hogy menjen be egy légkondicionált helyiségbe.

Hasonló technológia mentén működik az úgynevezett World Bee Project, amelynek célja, hogy megvizsgálja a méhpopulációk hanyatlásának okait, illetve igyekszik elősegíteni a világ legfontosabb beporzó állatainak fennmaradását. A program lényege, hogy távoli adatgyűjtés révén nyernek ki olyan információkat a kaptárakból, mint például a hőmérséklet, a páratartalom vagy a mézhozam, ezeket pedig az Oracle felhőjébe továbbítják. Az adatokból a méhek viselkedési mintáit is tudják – mesterséges intelligencia és adatvizualizálás segítségével – elemezni, ahogy előrejelzéseket is tudnak készíteni azokról, így kapva bővebb információt a méhekről és azok környezethez való kapcsolatáról. Mindennek köszönhetően a remények szerint a természetvédők és a méhészek jobban tudják védeni a méhkolóniákat: például elkerülhetik az időszerűtlen méhrajzásokat, illetve eltávolíthatnak olyan kártékony ragadozókat, mint az ázsiai lódarázs.

Sholay szerint a technológiák olyan gyorsan fejlődnek, hogy azt ma még senki sem tudja megmondani pontosan, hogy ezek hogyan fogják életünket átalakítani a következő években, ám a Sail GP példáján is látszik, hogy minél több adat áll a rendelkezésünkre, annál könnyebben lehet előrelépni.