Napok óta folyik a találgatás, melyik magyar bank nyújtott 10,6 millió euró hitelt Le Pennek, a francia Nemzeti Tömörülés szélsőjobboldali vezetőjének. Egy dolgot viszont biztosan tudunk: nem ez volt az első eset, amikor külföldi pénzintézethez fordult a francia szélsőjobb.

Amennyire az eset rekonstruálható, Le Pen 2014-ben jelezte, hogy pénzre van szüksége, de a francia bankok nem hajlandók hitelt adni. Pártja európai parlamenti képviselője, Jean-Luc Schaffhauser – aki egyébként egy francia-orosz fejlesztési bank létrehozását tervezgette – rábukkant Alekszander Babakov orosz képviselőre és üzletemberre, aki lehetségesnek tartotta a kölcsönt, és több potenciális bank szemrevételezése után a cseh állami – postabanki –háttérrel, valamint orosz hitelezővel működő Első Cseh-Orosz Bankot ajánlotta. Az 1996-os alapítású bank a két ország közti külkereskedelem finanszírozásán kívül kétes iráni ügyletekbe bonyolódott, holott Irán már embargó alatt állt.

A bankot 2007-ben Oleg Popov vásárolta meg, ő lett a fő részvényese és elnöke. A csehországi bejegyzésre azért volt szükség, hogy uniós licenc birtokában a bank szabadon működhessen az Európai Unióban.

Le Pen pártjának, a Nemzeti Frontnak a pénztárosa, Wallerand de Saint Just 2014 szeptemberében Moszkvába utazott, megállapodott Popovval a 9,4 millió eurós, évi 6 százalékos kamatozású hitelkeretről, amely 2019. november 23-án járt le. Szolgálataiért Schaffhauser 140 ezer eurós jutalékban részesült. Két és fél hónappal később egy francia újságíró tárta fel az ügyletet, egyúttal azt is, milyen pénzügyi hátteret nyújtanak orosz üzletemberek a francia elnökjelöltnek.

Az első fordulat a kölcsön történetében 2016 elején következett be, amikor az Első Cseh-Orosz Bank hirtelen elkezdett megszabadulni az eszközeitől, több millió dollár távozott tőle. Az orosz jegybank elnöke, Elvira Nabiullina kiterjedt vizsgálatot indított azoknál a bankoknál, amelyek rossz eszközállománya veszélyt jelentett az állam költségvetésére. Az Első Cseh-Orosz Bankhoz is felügyeleti biztost rendeltek ki. Ám amíg átvették az irányítást, az eszközök kimenekítése folytatódott, amit köznapi szóhasználatban csődbűntettként szoktak emlegetni. Főleg persze a károsultak.  A bank előbb az oroszországi engedélyét veszítette el, majd Csehországban is megvonták a licencét.

Addigra már a Le Pen-kölcsön is kikerült a könyvekből, egy rejtélyes áttétellel a moszkvai Aviazapcsasztynál kötött ki. Ez a Szovjetunió fennállása idején a légügyi minisztérium vállalkozása volt, abból nőtt ki, és a külföldnek eladott repülőgépek és helikopterek javításával foglalatoskodott. A társaság ma is szorosan összekapcsolódik az orosz hadsereggel, a Le Pen-ügyletet feltáró The Washington Post szerint több igazgatója ott szolgált. A cég vezérkarában található Jevgenyij Barmiancsev, aki korábban Washingtonban szolgált szovjet katonai attaséként, ám kémtevékenység miatt 1983-ban egy tettenérés után kiutasították az országból. Az Aviazapcsaszty fő tulajdonosa, Valerij Zakarenkov Párizsban a Diadalív közelében tart fenn lakást.

Oroszországban évekig pereskedtek az Első Cseh-Orosz Bank károsultjai. Amikor az Aviazapcsaszty be akarta hajtani a kamatokat Le Pen pártjától, De Saint Just ezt megtagadta, mert maga is úgy véli, hogy az eszközök kimenekítése csalárd eljárás volt, és arra várt, mi lesz a felügyelet által indított per végső kimenetele, kinek kell törlesztenie. Addig a párt pénztárosa a részleteket Moszkvába egy bizonyos Mrs. Romanova nevű közjegyzőnek küldözgette letétbe. Az Első Cseh-Orosz Bank vezetői felszívódtak, köztük Popov is. Az Aviazapcsaszty pedig beperelte Le Pen pártját, kettejük vitája 2020 júniusában megállapodással zárult: a hitel futamidejét 2028-ig meghosszabbították.

Le Pennek pedig ismét hitelre volt szüksége.