A magyar állam számára előnyös megállapodás született a 35 éves autópálya-koncesszió módosításával – mondta Gulyás Gergely kancelláriaminiszter a hvg.hu kérdésére a Kormányinfón. A miniszter megismételte a kormányzati érvet, miszerint a módosításra azért volt szükség, hogy az állam idén és jövőre spórolni tudjon. (A módosítás része, hogy az első nagy beruházást, az M1-es autópálya bővítését nem idén, csak 2025-ben kezdik, így az államnak nem kell kifizetnie egyebek mellett a szükséges földterület-kisajátítások árát.)

Gulyás szerint a módosítás még akkor is előnyös a magyar állam számára, ha a koncesszor – ami mögött nem mellesleg Mészáros Lőrinc és Szíjj László állnak – érdekei „nem esnek egybe” az állam érdekeivel.

Valójában több ponton elég egyértelműen a koncesszor javára alakították át a szerződést. Ebből és Gulyás Gergely szavaiból az következik, hogy a koncesszor vagy bepalizta a kormányt egy olyan módosítással, ami az állam érdekeivel ellentétes, vagy pedig – mondjuk úgy – élt a lehetőséggel, hogy a kormány nehéz anyagi helyzetbe került, és a projektátütemezésért cserébe számára kedvező módosításokat is átvert.

Egyértelműen a koncesszornak, az MKIF Magyar Koncessziós Infrastruktúra-fejlesztő Zrt.-nek kedvez, hogy a módosítás jelentős „finanszírozási mentesítő eseményeket” vezet be az új útépítésekre és a sávbővítésekre, amelyek bekövetkezése mentesíthet egyes munkák szerződés szerinti teljesítése alól. Ezek:

• A nemzetközi finanszírozási környezet jelentős negatív változása (különösen a bankközi kamatlábak extrém mértékű emelkedése),
• Magyarország szuverén államadóssága hitelbesorolásának jelentős negatív változása,
• Magyarország politikai gazdasági helyzetét tükröző országkockázati besorolásának jelentős negatív változása,
• Alapvető, észszerű, és a közbeszerzési követelményekkel nem ellentétes finanszírozói elvárás Koncesszióba Adó (vagyis a magyar állam) általi nemteljesítése.

Az első pillanattól fogva nyilvánvaló volt, hogy a 35 éves koncesszió első tíz évében megvalósítandó rengeteg fejlesztés komoly pénzügyi kockázatot hordoz. Több ezer milliárd forintot még Mészáros Lőrinc sem tud előhúzni a farzsebéből vagy a nemrégire sikeresen összekalapált MBH Bankból. Ez a finanszírozási kockázat is – hangoztatta annak idején a koncessziókért felelős miniszter, Rogán Antal – a koncesszort terheli. Most már akkor mégsem, hiszen ha valamely munka mögé nem sikerül összehozni a finanszírozást, lehet mentesítő körülményre hivatkozni.

A bankközi kamatlábak extrém emelkedésére már akár most rögtön, ez ugyanis már megtörtént. Egyébként még az ország leminősítése is benne van a pakliban. A hitelminősítők máris rossz szemmel nézik a kormány ad hoc, piacellenes gazdaságpolitikáját (ld. különadók és árstopok). Az államháztartás pocsék helyzetben van, márpedig az unió újra életbe fogja léptetni azt a szabályt, hogy az éves hiány nem haladhatja meg a GDP 3 százalékát. Ha ezt a kormány nem tudja teljesíteni, akkor az Európai Bizottság túlzottdeficit-eljárást indíthat, aminek egyenes következménye lenne a magyar államadósság leminősítése a bóvliba, a befektetésre nem ajánlott kategóriába.

A módosítás által bevezetett legfontosabb új szerződéses intézmény a „részleges meghiúsulás”. Erre az indoklás szerint azért van szükség, hogy ha akár az állam, akár a koncesszor hibájából valamely teljesítés meghiúsulna, akkor ne kelljen felbontani az egész koncessziós szerződést. Vagyis ha az MKIF nem csinálja meg mondjuk az M1-es bővítését, nem bukja az egész koncessziós szerződést. Ugyanez persze fordítva is működik, ha az állam nem teljesíti valamely kötelezettségét, nem ugrik az egész szerződés. Ezzel együtt az új szabállyal az MKIF feje fölül elhárult a legnagyobb kockázat, az, hogy ha valamilyen részfeladatot nem teljesít, bukhatja az egész koncessziót.