Nagyjából 15 milliárd forintnyi pluszjuttatástól esik el a Dunaferr-cégek mintegy négyezer jelenlegi és volt, részben már nyugdíjas dolgozója.

A Dunaferr DV Vasas Szakszervezet ugyanis többéves küzdelem után elveszítette az 1993-ban kötött kollektív szerződés 2020 augusztus 14-ei egyoldalú, hat hónap múlva hatályba lépett felmondása miatt indított pert. Az elmúlt majdnem fél évtizedben többször fordult az ügy állása hol a dolgozók javára, hol a kárukra. Kétszer született elsőfokú ítélet a Székesfehérvári Törvényszéken, kétszer pedig jogerős a Győri Ítélőtáblán: az előbbi mindig a Dunaferrnek, az utóbbi viszont a dolgozóknak adott igazat. A Kúria is másodszor döntött az ügyben: először 2023-ban, amikor megismételtette az egész eljárást, most pedig, amikor – az első foknak igazat adva – lezárta azt – tudta meg a HVG.

A szakszervezet mindvégig azzal érvelt, hogy a felmondásról egy személyben döntő Evgeny Tankhilevich nem volt legitim cégvezető. A Dunaferr a 2022 végi összeomlásáig orosz–ukrán tulajdonlású vállalat volt, ám a részvényesi, s ebből következően az irányítási-cégvezetési viszonyai nem voltak átláthatóak: sem működőképes igazgatósága, sem elfogadott beszámolója, mérlege nem volt.

A pereskedő dolgozók arra hivatkoztak, hogy a kollektív szerződést megszüntető cégvezető mandátuma 2020. június 30-án lejárt, mert ugyan azt a Covid miatt kihirdetett vészhelyzetben szeptember 30-ig meghosszabbította a csökevényes igazgatóság, a vészhelyzetnek még a felmondás előtt vége lett. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor arra hivatkozott, hogy a dolgozói képviseletek még a felmondás után is tárgyaltak az utóbb illegitimnek tartott cégvezetővel a juttatásaik megőrzéséről. Ez kétségkívül így történt, de nem volt más, akivel egyezkedhettek volna.

Kemence az egykori Dunaferrnél.

Németh Zsolt

A hatalmas összegből, ami mostanáig járt volna nekik, ha nyernek, körülbelül 12 milliárd az aktív munkavállalóké lett volna, akiknek a kollektív szerződés többféle pluszjuttatást garantált. Ilyen volt a fejenként majdnem 120 ezer forintos karácsonyi pulykapénz, plusz egyhavi nyári „nyaralási” pénz és szintén az alapbértől függő, havi rendszerességű, munkáltatói nyugdíjpénztári befizetés, továbbá a Munka Törvénykönyvében szereplőnél magasabb túlóra, ügyeleti és egyéb díjak.

A cégtől nyugdíjba menő, ott legalább 25 évet lehúzók pedig havi járadékban részesültek volna – ez a jogosultaknak megközelítőleg hárommilliárd forint lett volna, ha kifizetik. Mindezeket a követeléseket a dolgozók bejelentették az adott cégek felszámolásába, amelyekben azokat feltételesen nyilvántartásba is vették, s a Bérgarancia Alap terhére fizették volna ki, ha szerencséjük lett volna.

Ma már csak emlék.

Reviczky Zsolt

Különösen nagy csapás a pervesztés most a munkavállalóknak. Hiába van ugyanis még remény arra, hogy egy kínai vagy cseh cég pályázik az egykori Dunaferrből megmaradt életképes eszközökre, a másodszorra, 2023 őszére ismét tönkrement Dunaferr-utódvállalatok felszámolói gyakorlatilag az összes dolgozót elbocsátják. Az elmúlt években már amúgy is jócskán megfogyatkozott a számuk; a csoportos leépítés most 2700 embert érint, de a Dunaferr maradványai még így is Dunaújváros és környéke legnagyobb foglalkoztatói voltak.

Ha sikeres lesz a tiszta vállalatokba szervezett eszközök újabb értékesítése, a legjobb esetben 1800 embert vesznek vissza az új tulajdonosok – kalkulálnak a felszámolók. Ez attól is függ, hogy csak a hengerművet, vagy a kohászatot is felélesztenék a reménybeli befektetők, amelyek első körben csak a hengerlés iránt érdeklődtek. Emlékezetes, hogy a két érdeklődő egy, a cseh hadiipari CSG-hez köthető magánvállalat és a zöld acélgyártás európai meghonosításában érdekelt, kínai állami Hangzhou CIEC.

Állásban maradnak? Aligha.

Reviczky Zsolt

A mostani dunaújvárosi leépítés előre meghirdetett ütemezés szerint zajlik: a döntéseket a napokban hozzák (vagy már hozták) meg, és a hónap végéig mindenkit tájékoztatnak. A felmondást legkésőbb júliusig kapják kézhez, az állam pedig a Bérgarancia Alapból legkésőbb augusztus elején teljesíti a kifizetési kötelezettségeket. Elsőként a kölcsönzött dolgozók kerülnek sorra, őket már értesítették. A Dunaferr dolgozói között sokan évtizedek óta a cégnél vannak, és közel állnak a nyugdíjhoz, a Munka Törvénykönyve alapján nekik 6, illetve a nyugdíjkorhatár előtt kevesebb, mint öt év esetén 9 havi végkielégítés jár.

A Kúria friss ítélete az államot tehermentesíti, amely hitelezőként százmilliárdokkal ragadt be a Dunaferr-felszámolásokba, miközben azokba csak „csepegtetett”, legfeljebb pár százmilliós bevétel érkezik a maradék vagyontárgyak kiárusítgatásából. Az állam elsősorban a korábbi orosz–ukrán tulajdonlás idején felhalmozódott, meg nem fizetett szén-dioxid-kvótákat követeli (ez önmagában már 3-400 milliárdos tétel), de a 2022-es csődök idején több tízmilliárdot áldozott a rezsi- és a munkaerő-költségekre, hogy ne álljon le végképp a magyar vasmű.

Ehhez képest jelentéktelen „veszteség”, hogy egy dunaújvárosi, tetőtéri lakást például nem sikerült eladni, mint ahogyan 24 darab használt járművet sem. Kapósnak bizonyult viszont 10 darab dunaújvárosi garázs, alig több mint 40 millióért. Pillanatnyilag egy 6500 négyzetméteres dunaújvárosi épületet és a benne lévő ipari-oktatási eszközöket hirdetik közel 800 millió forintért (ebből több mint 470 milliót az ingatlanért kérnek), ám az alattuk lévő telek nem eladó.