Paul Johnson, brit történész 2007-ben megjelent, a világtörténelem kiemelkedő személyiségeinek rövid portréit közlő könyvében, a Hősökben Abraham Lincolnt az angolszász világ legnépszerűbb hősének nevezi. Egy huszadik század végén összeállított lista alapján az Egyesült Államok tizenhatodik elnöke minden idők ötödik legfoglalkoztatottabb mozihőse, filmes szerepléseit tekintve pedig második a nagy történelmi személyiségek rangsorában. Nála többször a valóságos történelmi figurák közül Napóleon ért el többet a filmvilágban, míg a fiktív hősök közül csak Frankenstein, Drakula és Sherlock Holmes előzi meg a listán.

AFP / Dreamworks Pictures

Mi lehet ennek a népszerűségnek az oka? Szerinte Lincoln egyszerűen jó ember volt, aki a jóságot politikai alapelvvé, a közélet formálásának és a kormányzati tevékenység vezérfonalává emelte. Lincoln a semmiből jött, nem volt kiemelkedően iskolázott, nem részesült szigorú keresztény neveltetésben, az erkölcsiséget magától tanulta, és jó emberré kizárólag saját egészséges, mélyen gyökerező ösztöneinek értelmes használata révén vált. Emberségén túl a demokrácia melletti elkötelezettsége és minden ideológiai fanatizmust nélkülöző gyakorlatiassága emeli ki a nagy formátumú politikusok sorából. Életművét és módszerét, amellyel a pályafutása során felmerülő félelmetes nehézségeket fogadta és kezelte mindenkinek érdemes tanulmányoznia, már ha államférfivá akar válni.

Üt a világtörténelem órája

Steven Spielberg 12 Oscar-díjra jelölt filmje Lincoln politikai karrierjének legkeményebb szakaszára, életének utolsó négy hónapjára fókuszál. Ez a periódus az Egyesült Államok történetének is az egyik legnehezebb időszaka volt; negyedik évében tartott a polgárháború, az áldozatok száma elérte a hatszázezret, minden fronton a megosztottság és a széthúzás volt meghatározó. Az amerikai demokrácia alapelvei is válságba kerültek, kérdésessé vált, hogy vajon képesek lesznek-e átvészelni a korszakot. Mindenki a békekötést tekintette az elsődleges politikai célnak, egyetlen embert, Lincolt kivéve, aki második elnöki ciklusának elején, míg népszerűségének csúcsán állt.

Magánemberként és politikusként fontos volt a béke számára, de volt egy olyan kérdés, amit még ennél is sürgősebben meg kellett oldani, nevezetesen: ez a rabszolgaság intézményének eltörlése a 13. alkotmánykiegészítéssel. Lincoln pontosan látta, hogy a béke önmagában nem jelent megoldást az amerikai nemzet véres katonai konfliktusba torkolló válságára; ha a béke megköttetik a rabszolgakérdés rendezése nélkül, illetve a kizsákmányolt és megnyomorított fekete lakosság státusza változatlan marad, akkor teljességgel értelmetlen volt mindaz, amiért az unionisták a vérüket adták.

AFP / Costa / Leemage

Az Unió elnöke ebben a sorsdöntő és rendkívüli pillanatban - Hegel szavaival élve- igazi világtörténeti egyénként lépett fel, hérosszá lett, akiket a klasszikus német filozófia óriása a következőképpen jellemez történelemfilozófiai előadásaiban: "Céljaikat és hivatásukat nem a dolgok nyugalmas, elrendezett rendszeréből, megszentelt folyásából veszik. Jogosultságuk nem a tényleges állapotban rejlik, más forrás az, amelyből merítenek....a világtörténeti egyének azok, akik nem valami hiú képzelődésszerűt, hanem valami helyeset és szükségszerűt akartak és vittek véghez, akik tudják, mert belsejükben megnyilatkozott, minek érkezett el az ideje, mi szükségszerű."

Hegel szerint a világtörténeti egyének gyakorlati természetek, akik tudják, mi világuknak és koruknak az igazsága, illetve hogy mi a legközelebb létrejövő általános, kimondják, aminek elérkezett az ideje. A jog az ő oldalukon áll, a többiek az ő zászlójuk köré gyűlnek, amit tesznek helyes, beszédeik és cselekedeteik pedig "a legjobbat alkotják, amit mondani, tenni lehetett.".

Lincolnra a világtörténeti egyénekről adott hegeli leírás tökéletesen illik, ezt igazolja a már most komoly szakmai, és közönségsikerként jegyzett Spielberg film minden képkockája. Ennek ábrázolásához nincs szükség giccses és hiteltelen látványorgiákban manifesztálódó, túlcsorduló heroizmusra, sokkal inkább szavakra. Az amerikai rendező ezúttal ráérzett erre, két és fél órás Lincoln-portréjában képek helyett szavakkal mesél. Volt miből merítenie. Tony Kushner, akivel Spielberg korábban a Münchenen dolgozott együtt ötszáz oldalas forgatókönyvet írt Doris Keans Goodwin Team of Rivals: The Political Genius of Abraham Lincoln című 2005-ben megjelent könyvéből.

AFP / Dreamworks Pictures

"Doris könyvének szinte minden oldalából le lehetne forgatni egy egész nagyjátékfilmet, de számomra az volt a legfontosabb, hogy úgy éreztem, sikerült megragadnia ennek a férfinak a szellemét." - indokolta Spielberg, hogy a rendelkezésre álló, csaknem négyezer kötetes Lincoln-bibliográfiából miért pont Goodwin könyvét, egész pontosan annak a 13. alkotmánykiegészítés jóváhagyása körüli konfliktusokról szóló részeit dolgoztatta fel Kushnerrel.

Washington is kerülhet szarba

A film leglátványosabb jelenetén már az ötödik percen túl vagyunk, a sárban egymást gyűrő konföderációs és unionista katonák közelharca után már nem fürdőzünk a monumentális csatajelenetekben, hanem a rabszolgaság eltörlését deklaráló indítvány elfogadásának kongresszusi vitái szolgáltatják a fő izgalmakat. Lincoln indítványát kétharmados többséggel kellett elfogadnia a képviselőháznak, így a rabszolgaság kérdésében amúgy is megosztott republikánus honatyák összes szavazata sem volt elég a sikerhez, hanem a faji kérdésekben mai szemmel nézve vállalhatatlan, az egyenlőséget elutasító és a rabszolgaság betiltását ellenző demokratáktól is kellett húsz szavazat.

Lincoln indítványát leginkább a Thaddeus Stevens vezette radikálisok kis csoportja támogatta a republikánusok körében, a többség akkor állt mellé, amikor a támogatásért cserébe titokban a békéről tárgyalni küldte a párt alapítóját és legbefolyásosabb politikusát, Francis Preston Blairt.

A demokrata szavazatok megszerzése még keményebb kör volt, Lincoln és bizalmasai itt a vesztegetéstől sem riadtak vissza a jó ügy érdekében; mindez az jelenti, hogy a rabszolgaságot betiltó törvény a korrupció révén emelkedett érvényre, de forrása a legtisztább amerikai elme és igazsága pedig Euklidész axiómája, mely kimondja, hogy amik ugyanazzal egyenlők, egymással is egyenlők kell, hogy legyenek.

Spielberg történelmi drámája némi ide nem illő humorral is fel van hígítva, bár ez a fajta feszültségoldás magától Lincolntól sem volt idegen: a polgárháború sorsdöntő ütközetei közben is szívesen mesélt tanulságos anekdotákat arról, hogy miért nem megalázó az amerikaiak számára, ha egy angol George Washington képét a vécéjében tartja. Hogy miért nem felháborító és miért praktikus? Nos, ehhez csak azt kell tudni: "az angolok köztudottan mindig összeszarják magukat George Washington láttán."

A filmben látható és megszólaló 145 szereplő közül Lincoln szerepében lóháton és minden más pozícióban is toronymagasan kiemelkedik a kétszeres Oscar-díjas Daniel Day-Lewis, akit ezzel az alakításával biztosra vehetően akkora színészóriásként őrzi majd a hollywoodi emlékezet mint Lincolnt a washingtoni. Day-Lewis a maximumot hozza ki Lincoln figurájából is, akinek minden bizonnyal nagy színésznek is kellett lennie ahhoz, hogy családapaként, politikusként, stratégaként és a hadsereg főparancsokaként egyaránt maradandót alkosson.

Lincoln

amerikai film

Rendező: Steven Spielberg

Főszereplők: Daniel Day-Lewis, Tommy Lee Jones, Sally Field

hvg.hu-értékelés: 3.5/5

(A Lincoln január 31-től látható a mozikban.)