Hogyan lesz legális áram a romatelepen?
Bécsben összesen több mint ötmillió forinttal ismertek el magyar társadalmi célú és újító projekteket SozialMarie-díjjal. Miért kell tudnunk, mennyibe került az ablakunk alatt felbukkant köztéri szobor? Hogyan marad láthatatlan a bíróságokon a bántalmazó viszony? Milyen nehézségekbe ütközik egy cigány fiatal álláskereséskor? A díjazott szereplőkkel a május elsejei átadó után beszéltünk.
„Legális áramot szerettünk volna a telepre, de hogyan érjük el, hogy az önkormányzat szóba álljon velünk? És hogyan motiváljuk az embereket, hogy életük végéig fizetni akarják a sárga csekkeket? Aztán maguk a szereplők mondták, hogy a cél közös” – mondta Kovács Krisztina, a Bagázs Jogklinika és adósságkezelés Program koordinátora projektjük kezdetéről.
Az Átlátszó tízezer euróval, a többi magyar projekt fejenként kétezer euróval járó díjat vehetett át a RadioKulturhausban. Nem egyedülálló, hogy tőlünk nyugatabbra ismerik el azoknak a civileknek, művészeknek, úttörőknek a munkáját, akik itthon nehezített terepen dolgoznak (nemrég írtunk például arról, hogy nem sokkal azután, hogy a Krétakör Alapítvány Amszterdamban átvette az egyik legfontosabb európai kulturális díjat, itthon rájuk szállt a NAV).
Kísérletezz, bukj, állj fel
Az évente három fő-, és tizenkét kisebb díjat átadó SozialMarie nem rászoruló projekteknek nyújt anyagi támogatást. A cél a társadalmi célú és újító, kreatív megközelítések támogatása, a sikeres kezdeményezések összehozása és követése. Az elismerésekre pályázni kell, a helyezésekről szakmai zsűri dönt. „A szociális intézmények nem bukhatnak. Mindenki tüntetni menne, ha közpénzből kísérleteznének. A magánszervezetek, az NGO-k viszont kipróbálhatnak új utakat” – mondta Wanda Moser-Heindl, a díj egyik alapítója.
A SozialMarie-t 2005-ben indították az Unruhe Privatstiftung magánalapítvánnyal és eleinte Bécs háromszáz kilométeres körzetében hirdették meg. „Nem tudtuk, melyik országokat érdekli majd a dolog. Először Magyarország szállt be 2010-ben, aztán Csehország 2013-ban. Most újra készen állunk továbblépni, de ezt már tavaly is elmondtam. Nem szeretném felülről irányítani a folyamatot. Olyan embereket várunk, akik belső motivációból szeretnének csatlakozni. Működő, sikeres programokat keresünk. A lényeg, hogy a célcsoport is aktív résztvevője és alakítója legyen az adott projektnek. Magyarországról emlékszem például a biobrikettesekre (a SozialMarie 2013-ban díjazta az L. Ritók Nóra által vezetett Igazgyöngy Alapítványt – a szerk.). A rászorulók maguk állították elő a tüzelőanyagukat. Na, mi innovatív, ha nem ez?”
| SozialMarie 2016 |
| 2015. november és 2016. január között a SozialMarie-hoz összesen 280-an pályáztak. Körülbelül ötven százalékban osztrák, harminc százalékban magyar, húsz százalékban cseh projektek érkeztek, és még befutott néhány horvát, szlovák és szlovén program is. A jelentkezők közül idén sokan a menekültválság problémáira reagáltak. A fődíjas például egy építészhallgatók és menedékkérők együttműködéséből létrejött, korábbi adóhivatal épületét lakhatóvá alakító bécsi kezdeményezés lett. |
Az adat mindenkié
Az idén fődíjasok közé került Átlátszót a KiMitTud? online adatigénylő rendszerért ismerték el. Ezzel az eszközzel bárki könnyen hozzáférhet közérdekű információhoz. Meg lehet kérdezni például azt, hogy mennyit költ ételszállíttatásra gyerekünk iskolája vagy hogy mennyibe került az ablakunk alatti köztéri szobor?
Az igénylésekkel kapcsolatban az atlatszo.hu képzéseket szervez az adatgazdáknak és az adatigénylőknek, adott esetben jogi segítséget is nyújt. „Létezik civil aktivizmus a rendszer működtetésében. Nagyon alacsonyra tettük a belépi küszöböt. Gyakorlatilag regisztrálni és emailt küldeni kell. Olyan terepen mozoghatnak az állampolgárok, ami amúgy rossz beidegződéseket hoz elő, félelmetesnek tűnik” – mondta a díjátadó után Zala Krisztina, az atlatszo.hu lapigazgatója. „Az átláthatóságot az növeli, ha valóban mindenki hozzáfér az adatokhoz, vagyis nem csak azok, akik rendelkeznek megfelelő jogi vagy újságírói tudással” – magyarázta.
A civil kérdések mellett az oknyomozó újságírók szintén aktívan használják nagy ügyekben a KiMitTud?-ot, hitelesítve is így az eszközt. „Az átlag polgár szerint tök mindegy, mit csinálunk, minden kiderül, mégsem történik változás. De mi nem gondoljuk, hogy ne történne. A közpénzek átláthatósága fontos, általános érték. Nehéz azt mondanom jó szívvel, hogy a következő generációban bízunk, mert azt látjuk, hogy a fiatalok még nem találkoznak közvetlenül a korrupcióval, nem elég érzékenyek rá. Ezért is kellenek szereplők, akik elkötelezettek és azt mondják, ezt a problémát nem szabad elengedni.”
Kompletten „csak Bag”
A bagi romatelepen dolgozó Bagázs Közhasznú Egyesület 2010 óta működik helyiekkel és önkéntesekkel. “Mindenkinek az az érdeke, hogy ne telep legyen és Bag, hanem kompletten csak Bag. Mióta az eszemet tudom, nem jöttek el emberek az önkormányzattól a cigánytelepre. Most elkezdtünk közösen beszélni, és ez fantasztikus” – mondta Kanalas Patrisz, a Jogklinika program telepi vezetője. „A romáknak is el kell hinniük, hogy meg tudják oldani a dolgaikat. Ne higgyék azt, hogy csak mert cigányok, az bármiben visszafoghatja őket.”
A most díjazott Jogklinika program két éve segít a telepiek érdekképviseletében az ELTE ÁJK joghallgatóival közösen. „Van egy tartós beteg gyerekem. Mikor elkezdtem intézni az ügyeket, bementem a hivatalba, mindenhova elküldtek, de nem segítettek. Végül Krisztáékkal együtt sikerült elintézni a dolgokat, közösen” – mondta Bécsben Kanalas Léna, a Jogklinika egyik résztvevője.
A program a jogsegély mellett az adósságkezelésben segít. „Próbáljuk felgöngyölíteni az ügyeket. Ahhoz például, hogy legyen legális áram, el kell rendezni a fogyasztói szerződéseket, a tulajdonviszonyokat, a törlesztéseket – mindent, ami hosszú évekre visszamenően összekuszálódott. Nehéz megtalálni a gyökereket, ezzel rengeteg munkája van a hallgatóknak” – magyarázta Kovács Krisztina, aki eddig négy szemeszterben vezetett jogsegély órákat az ÁJK-n. „A tárgy fakultatív. A diákok az elején azt mondták, a gyakorlatorientáltság miatt veszik fel. A végére viszont az jött ki, hogy igazából a valódi emberi sorsok motiválják őket.”
Közös platform
Az Autonómia Alapítvány és a Boston Consulting Group (BCG) Integrom projektje szintén romaüggyel foglalkozik: nagyvállalati munkalehetőségeket keres cigány fiatalok számára. Két és fél éve indultak, ma már több tucat vállalattal dolgoznak együtt. A program munkatársai szinte minden roma résztvevőtől hallottak már történetet, amiben a fiatalok álláskereséskor rasszizmussal találkoztak.
Az Integrom egyediségét a BCG-től érkező Nagy Réka szerint a cégekkel közös platformteremtés adja. „A civil kezdeményezésekben gyakran ott a kiábrándultság: egyedül küzdünk a világ ellen. Az Integromban viszont azt látjuk, hogy sokakban megvan a segítő szándék, és ha megfelelő teret találnak hozzá, akkor a szándékot a gyakorlatba is átültethetjük.” A program sok jó példával is találkozik. „Több vállalat direkt keresi a lehetőséget, hogy hol segíthetne. Aki nem állással, az például szaktudással, teremmel csatlakozik.”
A roma fiatalok töredéke jut felsőoktatásba, a későbbi lemorzsolódás mértéke pedig nagyon magas. A program ezért nem csak a felsőfokú, hanem érettségivel rendelkező fiatalokat is keres. „A tendenciákkal érdemes foglalkozni” – magyarázta Kelemen Ágnes, az Integrom koordinátora. „Az elmúlt 10-15 évben a roma népesség magasabb oktatási szintre került, de ez a teljes népességre is igaz. Mindenki szintet ugrott, az olló megint nyílt egyet. Degradálódott, mit ér Magyarországon az érettségi, miközben egy cigány fiatalnak vidéken, rossz körülmények között eddig is nehéz eljutnia.”
Gerner Viktória – szintén a BCG munkatársa – kiemelte a szemléletváltásra szoruló munkaerőpiaci szempontokat is. „Nehéz átvinni a HR-esek felé az üzenetet, hogy képességeket, ne papírokat nézzenek” – mondta. „Magyarországon szeretnek túlképzett embereket pozíciókba ültetni.”
Észrevenni, hogy láthatatlan
A nő-és gyerekvédelemmel foglalkozó Patent Egyesület 2015-ben indult bíróságfigyelő programján párkapcsolati erőszakkal kapcsolatos – polgári és büntető – ügyeket figyeltek meg laikusok. Az egyesület képzéseket szervezett a résztvevőknek, hogy meg tudják állapítani, hogyan érvénysülnek a nők jogai a tárgyalásokon. „A bántalmazás jellemzően láthatatlan marad az eljárások során, hacsak nem konkrétan erőszak tárgyú az ügy. A monitorozók azt tapasztalták, hogy a bíró vagy nem ismeri fel a bántalmazó viszonyt, vagy ha föl is ismeri, nem ennek megfelelően kezeli az ügyet, nem vonja le a megfelelő konzekvenciákat” – számolt be tapasztalataikról Stummer Vera, az egyesület jogásza.
Elmondása szerint, ha az erőszak nyilvánvaló is, főként az áldozathibáztató attitűd jellemző a bíróságokon. „Szexuális erőszak esetén például felmerül, milyenek a nő szexuális szokásai, vagy milyen ruhát viselt? Ez a hozzáállás nagyon súlyos probléma” – magyarázta a gyakorlatot Stummer. „Szintén gyakran előfordul az egyértelmű bántalmazások esetén, hogy a konkrét erőszakot elszigetelt esetként, vagyis nem a szisztematikus bántalmazás részeként értelmezik. Valós kontextusba helyezve pedig egyszerűbben, gyorsabban, költséghatékonyabban kezelhetnék ezeket az ügyeket.”
A Patent többször felajánlotta, hogy szívesen tartana képzéseket a bíróságoknak, de eddig elutasítással találkozott. “Nagyon fontosnak tartjuk, hogy valódi, terepen gyakorlatot szerzett szakemberek beszélhessenek bírókkal. Próbálkozunk továbbra is. Még nem döntöttük el, mire fordítjuk a SozialMarie-tól kapott összeget, de szeretnénk folytatni a bíróságfigyelő munkát” – foglalt össze Stummer.
| Néhány további magyar díjazott |
Az előző években tartott díjátadókról és a magyar díjazottakról, például a Hétesen működő modellprogramról vagy a Roma Sajtóközpont projektjéről korábbi cikkeinkben írtunk. Kapott már SozialMarie díjat a jogvédő TASZ vagy a hajléktalan emberek érdekképviseletével foglalkozó a Város Mindenkié is. Az idei közönségdíjas Nem Adom Fel kávézó lett, ahol szinte csak fogyatékos emberek dolgoznak.
Az idei szakértő zsűri tagjai Josef Hochgerner (Társadalmi Innovációs Központ, Bécs), Anna Kadeřábková (Prágai Közgazdaságtudományi Egyetem), Kovács Éva Judit (MTA Szociológiai Kutatóintézet), Barbara van Melle (szabadúszó újságíró), Marlies Sutterlüty (Campus Wien Főiskola); zsűrikoordinátor: Petra Radeschnig tréner és coach.
Fővédnök A Sozialmarie minden évben választ a résztvevő országokból fővédnököket, akik partnert találhatnak a díjazott projektek között. Idén Mautner Zsófi és az Integrom fog együttműködni valamilyen formában a 2017-es díjátadóig.
|
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
