Ha már akkora port kavart, és még a szerzőnek is magyarázkodni kellett miatta, felkértünk egy elismert magyar zeneipari szakembert/producert arra, hogy utánaszámoljunk annak a kirívóan magas összegnek, amibe az 1956-os emlékév hivatalos dala, a "Magyarország halszagú" néven elhíresült opusz került.

Kirívóan magas összeg, de nem mindenki szerint: a nol.hu-nak Tallai Gábor, a Terror Háza, az 56-os emlékév mögött álló múzeum programigazgatója úgy nyilatkozott, hogy bravúr volt ennyiből megúszni a dal felvételével járó költségeket.

Kisebb világcsúcsról beszélhetünk

– fogalmazott büszkén a programigazgató. Tényleg felállva tapsol (vagy ahogy Tallai fogalmazott: "csettint") a magyar szakma, mert akkorát spórolt az állam a szabdasághimnusszal?

50 millió nyomában

Egy kis matekozásra kértük fel tehát a zenei producert. Azt már tudtuk, egy korábbi sajtótájékoztatón elhangzottak alapján, hogy a szerzők, alkotók összesen két munkanapot töltöttek a stúdióban, július 13-án és 14-én. A szám mellé kirakott fotómontázs alapján ez a Magyar Rádió stúdiója volt, ami már eleve elég érdekes helyzet, hiszen így az egyik állami szerv számláz egy állami megrendelőnek, de ettől most tekintsünk el, nézzük inkább pusztán a számokat.

“Ma Magyarországon általában stúdiót munkaóra alapján lehet bérelni. Ebben az összegben az esetek többségében benne van a technika és a személyzet is. A legjobban felszerelt, legnagyobb hazai stúdió, a SuperSize óradíja jelenleg húszezer forint." A Magyar Rádió stúdiójában azonban, úgy tudjuk, másképp működik a dolog: ott külön kell fizetni helységért és a hangmérnökért, a helyiség húszezer, a hangmérnök durván tízezer forint óránként.

"Számoljunk napi tíz munkaórával, szerintem annál többet képtelenség egy nap dalfelvétellel eltölteni. Ekkor járunk 600 ezer forintnál."

A Barackfa ennek a töredékéből készült

Ez kiugró, de reális költségvetése lenne egy megrendelt dalnak. Korábban a nemzeti összetartozás dala, a szintén ellentmondásos reakciókat kiváltó, "a Trianon emléke előtt adózó, mégis pozitív üzenetű" Barackfa például 550 ezer forintba került. A Magyar Narancs kérte ki akkor a dal készítésének költségeit a megrendelőtől, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumtól, akik válaszukban azt írták, az összeg tartalmazta “a dal jogdíját, mely magában foglalja az eredeti mű zenei átírásának és áthangszerelésének, illetve a dal zenei alapjára gyártott videoklip készítésének jogdíjköltségét, illetve a hangfelvétel és videoklip-forgatás költségét (teljes szakmai személyzet közreműködésével), valamint a dal átírási és áthangszerelési költségét.”

Ha már az átírás és áthangszerelés szóba került, az Egy szabad országért sem a mostani alkalomra született szám, hanem egy korábbi, 2007-es félkész szerzemény átirata. Azt a verziót, mint ismert, a miami egyetemnek adta oda Desmond Child, akkor még angol nyelven, Steps of Champions címen. Az 56-os emlékévhez azonban magyar szövegű szám dukált, ezért kérték fel Orbán Tamást, az egykor a Megasztárban, illetve a Hupikék Törpikék-slágerekkel is bizonyító szakembert a szöveg megírására.

(Frissítés: Itt az eredeti angol dal szerepelt, de már azt is eltávolították időközben)

Csakhogy Desmond Child utólagos magyarázkodása alapján (a Facebookon és a YouTube-on is elmesélte a dal keletkezésének és felvételének történetét, az azóta már törölt tartalom itt még elérhető) sem ő, sem az eredeti szám társszerzője, Andreas Carlsson, sem Orbán Tamás nem kért pénzt - elmondásuk szerint hazaszeretetből vállalták ingyen a munkát. Sőt, a felkért előadók, Wolf Kati, Péter Szabó Szilvia, Radics Gigi, Nagy Feró, Sasvári Sándor, Vastag Csaba, Vastag Tamás, Molnár Ferenc "Caramel", Lakatos Mónika és a Hooligans sem kértek honoráriumot szereplésükért. Mi több, a dalban közreműködő ötventagú kórus sem kért egy forintot sem a szereplésért.

Később éppen emiatt fakadt ki az egyik énekesnő, Péter Szabó Szilvia is, aki nyílt levelet írt az ügyben: "nem értem ennek az egész történetnek ezt az eltúlzott politikai felhangját! Mikor felkértek, hogy énekeljek ebben a dalban, két nagyon jelentős okból vállaltam el teljesen térítésmentesen! Elsősorban hazaszeretetből, (...) má­sodsorban pedig Desmond iránti tiszteletből” – írta az énekesnő.

Elég lett volna rá pár óra

Szóval a kis kitérő után ezek alapján ott tartunk a számolgatásban, hogy a stúdió bérlése durván 600 ezer forintba kerülhetett, mivel a közreműködőknek egy forintot sem kellett fizetni.

De mire mehetett az a maradék több mint 49 millió forint? A felvételeken jól látszik, hogy több mikrofont is használtak: “előfordul, hogy egy stúdióban még plusz technikai eszközökre van szükség, tegyük fel, kellett még mikrofon a stúdióba (amit amúgy egy ilyen felszereltségű stúdióról nem tudok elképzelni). Számoljunk tíz mikrofonnal, ezek bérlése kb. 3 ezer/óra, darabonként, két napra ez hatvanezer forint. Ha Desmond Childnak asszisztensre volt szüksége, akkor ő is nagyvonalúan 100 ezer forintot kérhetett a munkáért”  – számolgat a zeneipari szakember.

De hátha az utómunka volt drága? “Ebben a dalban egy dekányi élő hangszer nincs, ezt a zenei alapot az asszisztensem összerakja két óra alat” – fogalmaz, és szerinte ehhez a minőséghez egyáltalán nem kell sem hardver, sem szoftver részről csúminőségű technika, sőt.

De ha - tegyük fel - valaki még eltöltött a szám keverésével néhány napot, akkor is már csak szakembert kell fizetnie, a helyet nem, ami szintén elenyésző tétel az ötvenmilliós összköltségvetésben. Felmerülhetne persze, hogy a dal promóciójára, a felvételekről készülő dokumentumfilmre (mert ilyen is tervben van) kellett ennyi pénz, de Tallai elmondása szerint erről szó sincs, hiszen csak a felvételre szánták az ötvenmillió forintot.

Pénzbe kerülhetett még esetleg a szállás, ahol a művészek az éjszakát töltötték a stúdiófelvételek napjain, plusz a sajtótájékoztatókon, illetve az utazás is. De még úgy is elég messze - úgy 45-46 milliónyira (!) - járunk a végösszegtől, ha ezekre 2-3 milliót számítunk.

Csak viszonyítási alapként érdemes megnézni, hogy mennyivel támogatja a Nemzeti Kulturális Alap könnyűzenei kollégiuma a magyar zenekarok lemezfelvételeit. Az augusztus 19-én közzétett pályázati eredmények alapján átlagban félmillió forint jutott egy-egy nyertes lemezfelvételre vagy alkotói támogatásra. Ez persze nem jelenti azt, hogy ennyiből el is készülnek ezek a kiadványok, de arra jó, hogy lássuk, az állam mennyivel száll bele egy 30Y-, Jónás Vera-, vagy egy L.L. Junior és Nótár Mary-albumba.

Egy dolognak örülhetünk igazán csak ezek után: szerencsére a YouTube-on sorban érkeznek a jobbnál jobb átiratok a szabadsághimnuszhoz. Ezek költségét nem kell beszámítanunk az 50 milliós keretbe.